Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

A szultán unokái Zoom


Működik az olvasómon?
 
Minden e-könyvolvasón olvasható a nálunk vásárolt e-könyv. Lehet nagyítani? Igen. Lehet változtatni a betűtípust és méretet. A letöltött e-könyveink ugyan olyanok mint a papírra nyomtatott könyvek.

 

A szultán unokái

99 Ft
  • Szerző: Jules Verne
  • Nyelv: Magyar
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)
  • ISBN: entik00162

Hogyan kapom meg az e-könyvet? Miután kitöltötte a vásárláshoz szükséges adatokat és kifizette bankkártyával az e-könyvet, megjelenik egy letöltési lehetőség a képernyőn és egy e-mailben is ott lesz a megvásárolt e-könyv. 

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: Bűvészet és babona. Mialatt a főszertartásmester kihirdette a trónteremben, hogy a szelámliknak vége van, Abdul Hamid gyorsan a Madarak kioszkjába sietett, ahol Yerba ezredes már várt reá. Innen aztán együtt mentek a szinházba, ahol ezalatt a két francia mindent gondosan előkészitett. A szinpad közepén állt az emelvény, ezen egy mozsár törővel és egy gyorsforraló; a szinpad sarkában pedig egy hosszu láda hevert, mely koporsóhoz hasonlitott. Az emelvényen hárman üldögéltek és beszélgettek: Jean Paul, Renaud s egy értelmes arcu fiatal gyerek, aki tizenkét éves lehetett és testhez álló, diszes apród ruhát viselt. Jean Paul a homlokát törülgette és legyezte magát a zsebkendőjével, mintha nagyon melege lenne. - A bevezetés fényesen sikerült, - mondta mosolyogva. A titkos terv egészen pontos. Nagyon könnyen megtaláltam a rejtett folyosót, s a karika is kinyilt, mihelyt a gombot megnyomtam. A többit megtette a viasz-álarc és Abdul Hamid babonás hiszékenysége. - E szerint a szultán elhitte, hogy Murád beszél vele? - De még mennyire! - nevetett Jean Paul. Halálra ijedt, ugy hogy szinte meg is sajnáltam; de legalább megpuhult és föltétlenül hinni fog, ha sikerül ez a mostani próba. - Csak sikerüljön! - sóhajtott Renaud aggódva. - Sikerülni fog, - mondta Jean Paul határozottan. Marc és Róbert annyira hasonlitanak egy-máshoz, mint két fűszál; és senki se tud arról, hogy Róbert is itt van, mert őt egy ládában csempésztük be... Igaz-e, Marc? - fordult mosolyogva a kis fiuhoz. - Igaz, - felelte Marc; - Róbert már ott is van a koporsóban, és várja a föltámadást. - Annyi azonban bizonyos, hogy a Yildiz titkos folyosóinak terve megérte azt az ezer frankot, amit a párisi török nagykövetség titkárának fizettünk érte, - mondta Renaud elégedetten: - igaz-e, Jean Paul? - Pszt... már jönnek, - szólt halkan Jean Paul. - Isten legyen velünk! - sóhajtotta Renaud szorongva. A szultán páholyának ajtaja kinyilt s két alak körvonalai jelentek meg a háttérben. Az egyik azonnal leült; a másik állva maradt és igy szólt: - Frank emberek, az igazhivők dicsőséges ura beleegyezett abba, hogy végignézze az előadástokat. - Hálás alázattal köszönjük ezt a kegyet a fényes padisahnak, - felelte Jean Paul, s fölugorván az emelvényről, egyenesen a szultán páholya felé sietett: - a következés majd megmutatja, hogy a fölséges ur helyesen cselekedett. - Miért jösz ily közel hozzám? - kiáltott föl a szultán, hirtelen megrezzenve, mert örökké merényletektől félt. - Azért, hogy szemtől-szemben lássalak, fényes padisah, - felelte Jean Paul bátran, s megköthessem veled azt a szerződést, amelytől egész jövendőm szerencséjét reménylem. - Szerződést?... - Ugy van, - bólintott Jean Paul. Szerződöm veled arra, hogy olyat mutatok neked, aminőt még sohase láttál; ha ezt megteszem: fizetsz százezer török fontot; ha csalódnál bennem, tiéd a fejem. Az alku előnyös rád nézve, mert magad döntheted el, hogy jutalmat vagy halált érdem-lek-e. - Vigyázz! - szólt a szultán, összeráncolva homlokát: - nagyon sokat igérsz, és én szavadon foglak! - Ezt reménylem is. - Nézd meg ezt a gyémánt csillagot, - folytatta Abdul Hamid, leakasztván melléről Medzsidje-rend nagykeresztjét: - kétszer annyit ér, mint a mennyit kértél... Most átadom Yerba ezredesnek; ha végeztél: vagy megkapod tőle, vagy holnap már nem élsz. - Az a gyönyörüen vésett arany óra, melyet Murád testvéred emlékére folyton a zsebedben hordasz, nem fog mutatni két órával többet, mint most mutat, s te már hinni fogsz nekem, fölséges uram. A szultán meglepetve, babonás félelemmel tekintett a franciára; honnan tudhatta ez a gyaur, hogy csakugyan mindig magával hordja trónról letaszitott bátyjának az óráját?... - „Allah a végtelen időnek az ura, de a jelen órája Mohamedé”, - folytatta Jean Paul ünnepé-lyes komolysággal. Ez van rávésve az óra lapjára; és ha van bizalmad bennem, fölséges ur: add ide kérlek, ezt az órát. Fejemmel kezeskedem érte, hogy visszakapod. A szultán habozott pár pillanatig, de aztán ideges gyorsasággal elővette az órát, leakasztotta láncáról és odaadta a franciának. Jean Paul mély hódolattal vette át, s megindult az emelvény felé. De alig tett öt lépést, ijedten fölsikoltott: - az óra kiesett kezéből s csörömpölve hullott a földre. - Ügyetlen! - csikorgatta fogait Abdul Hamid fölugorva. A franczia nem felelt, csak ráhágott az órára, mely recsegve, csikorogva tört izzé-porrá a sarkai alatt. Abdul Hamidot ugy elfogta a düh, hogy szólni se tudott már, csak fulladozott. - Bocsáss meg, fölséges padisah, - kezdte Jean Paul a legnagyobb lelki nyugalommal: - észre vettem, hogy az órád minden öt napban félpercet késett, s ezen akarok segiteni. - Kicserélted az órát... egyszerü büvészfogás! - kiáltott közbe Yerba ezredes megvetően. - Állapitsd meg magad, igazhivők mindenható ura, hogy ez-e a te órád? - szólt Jean Paul, visszatérve a szultánhoz. Abdul Hamid kézbe vette az összetaposott órát, melynek födelén ott ragyogott Murád vésett cimere; aztán fojtott hangon igy szólt: - Valóban, az én órám volt ez! - És én egészben adom vissza neked - felelte Jean Paul. Aztán odafordult két társához: - A mozsárt, Renaud.... Az élet porát, Marc! A mozsárba beledobta az összetaposott órát, valami fehér port hintett rá, az egészet összetörte, meggyujtott egy viasz-gyujtót, ezt beledobta a mozsárba, melynek tartalma rögtön lobbot vetett s aztán kékes lánggal égett tovább. Ez alatt Jean Paul a legfurcsább hókusz-pókuszokat végezte; hajlongott a mozsár fölött, érthetetlen varázs-igéket dörmögött, s midőn végre kialudt a tüz a mozsárban, hangosan felkiáltott: - Már kész! Evvel fölforditotta a mozsarat, - a melyből azonban nem hullott ki semmi. - Hol az óra? - kiáltott föl a szultán dühösen: - hisz nincs benne! - Ugy van, nincs a mozsárban, - felelte Jean Paul nyugodtan: - mert már ott van fölséged zsebében. A szultán hitetlenül, babonás ijedelemmel kapott oda zsebéhez és - meghökkenve huzta ki belőle az órát! Valóban az ő órája volt: - ugyanaz a drága kronométer, melyet Murád szultántól vettek el, midőn a Cseragán-palotába zárták. A két francia mosolyogva nézett össze; az egyszerü büvész-fogás fényesen sikerült. Az összetört óra csak hű másolata volt a szultán órájának és a furfangos Jean Paul még Párisban szerezte meg, ugyanannál az órásnál, aki az eredetit eladta Murád szultánnak. Ez a másolat, természetesen, nem volt szinarany, s a szerkezete is csak szemfényvesztésnek szánt olcsó szerkezet volt. - Igazad volt, gyaur, - szólt most a szultán, izgatottságtól remegő hangon - olyat mutattál, a minőt még nem láttam, és én beváltom a szerződésnek reám kötetező részét. Yerba... - Magas türelmedet kérem még egy pillanatra, - vágott közbe Jean Paul hirtelen, - mert még nem vagyok kész. Most következik az, a mitől leginkább várom fölséged bizalmának meg-szerzését. - S mi lesz az? - Elpusztitom az életet, aztán visszaadom és megsokasitom. A szultán összerezzent. A mikor Murádot megfosztotta trónjától és meg akarta ölelni, a seik-ül-Izlám, vagyis a főpap, avval gátolta meg ebben, hogy ráolvasta a Korán (a törökök szent-irása) szavait: - „Csak az pusztitsa el az életet, aki vissza is adhatja és meg is tudja sokasi¬tani.” - Ezt csak Allah teheti meg, - szólt Abdul Hamid fátyolozott hangon. A francia magához intette a kis apród fiut, s oda állitván őt a szultán elé, igy szólt: - Ha ketté fürészelem ezt a fiut, ugy-e, hogy meghal, fölség? - Minden esetre. - Én hát ketté fürészelem s aztán föltámasztom, illetőleg kettőt támasztok föl belőle: mindegyik darabjából egyet. Igy hát elpusztitom az életet, de aztán visszaadom, sőt meg is sokasitom... Evvel intett Renaudnak, s együtt a szultán páholya elé hozták a koporsóhoz hasonló hosszu ládát. Jean Paul fölemelte a koporsó födelét, hogy jól lehetett látni, hogy a koporsó üres, s aztán igy szólt: - Marc, indulj a föltámadás utjára! Az apród szótlanul belefeküdt a koporsóba, melynek födelét Jean Paul és Renaud leszögezték. Aztán bakra tették a koporsót, elővették a fürészt és kezdték keresztben ketté fürészelni. A szultán és Yerba ezredes lélekzetüket is visszafojtva nézték a szerintük borzasztó kisérletet; azt persze nem tudták, hogy a koporsó feneke rugóra járt, s hogy Marc abban a pillanatban, mikor rátették a födelet és kezdték leszögezni, a fenéken át lesiklott abba az emelvénybe, a melyen a koporsó állt, ennek az emelvénynek a belsejében pedig már ott várta őt az ikertestvére!