Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

A rejtély Zoom


Működik az olvasómon?
 
Minden e-könyvolvasón olvasható a nálunk vásárolt e-könyv. Lehet nagyítani? Igen. Lehet változtatni a betűtípust és méretet. A letöltött e-könyveink ugyan olyanok mint a papírra nyomtatott könyvek.

 

A rejtély

99 Ft
  • Szerző: Balzac
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)
  • ISBN: entik00233

Hogyan kapom meg az e-könyvet? Miután kitöltötte a vásárláshoz szükséges adatokat és kifizette bankkártyával az e-könyvet, megjelenik egy letöltési lehetőség a képernyőn és egy e-mailben is ott lesz a megvásárolt e-könyv. 

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: A rendőrség keservei Gyönyörű volt 1803-ban az ősz, párját ritkította a Császárság idején is, ahogyan századunk első szakaszát nevezzük. Októberben esők jöttek, felélesztették a réteket, s november derekán még zölden, lombban álltak a fák. Nem csoda, ha a nép máris holmi szövetségről pusmogott az ég és Bonaparte között, akit ekkortájt kiáltottak ki élethosszig konzullá; ez a „szövetség” utóbb a császár tekintélyének egyik forrása lett, és különös: mihelyt elhagyta őt a napfény - 1812-ben történt -, napja is leáldozott. Nos, 1803. november 15-én délután négy órakor a nap mintha vörös port szitált volna egy hosszú kastélyút négyes sorokban feszítő, százados szilfái csúcsára; megcsillogtatta a homokot is meg a fűcsomókat egy tágas körkörös téren, amilyent vidéken látni még, ahol valaha elég olcsón mérték a földet, s ennélfogva szépítésre se sajnálták. Egy család szellőzködött itt kint, nyáriasan szinte, oly tiszta volt a levegő és enyhe az idő. A férfi puskáját tisztogatta nagy odaadással; vérbeli vadász bíbelődik így, ha szabad perce akad; zöld gombos, zöld színű csinvatzekét viselt, hozzá ugyancsak csinvatnadrágot, térdig érő csinvat lábszárvédőt és vékony talpú félcipőt. Se tarisznya, se iszák nem volt nála, semmi se jelezte, hogy vadászatra indul vagy onnan érkezett, s a mellette ülő két nő rosszul palástolt aggódással leste. Ha valaki egy bokorban megbújva szemléli a jelenetet, éppúgy meg-retten, mint a férfi idős anyósa és felesége. Mert portyára nyilván nem készül ily aggá¬lyosan a vadász; és Aube megyében nem használ nehéz, vontcsövű fegyvert. - Őzre indulsz, Michu? - kérdezte a szép, fiatal feleség, mosolyt erőltetve. Mielőtt felelt volna, Michu a kutyájára pillantott: az állat a napon feküdt, mellső lábát előrenyújtva, orrát a lábán nyugtatva, a vadászebek megkapó tartásában - most felütötte fejét, s hol a szemközti negyed mérföldnyi fasor, hol meg a keresztút felé szimatolt, amely balról torkollott a köröndbe. - Nem - felelte Michu -, fenevadra megyek, hiúzra, és nem szeretném elvéteni. A kutya - remek spániel, fehér bundáján barna foltokkal - felmordult. - Az ám - dünnyögött Michu -, kémek! Tele velük a határ. Michuné az égre emelte szomorú szemét. Mintha sötét, keserű bánat emésztette volna ezt a komoly és merengő asszonyt, ezt a szobortermetű, kék szemű, szép szőke teremtést. Michu külseje azonban némiképp megérteti velünk a két nő rémületét. A fizionómia törvényei hitelt érdemelnek, s az egyénnek nemcsak jelleméről vallanak - elkövetkezendő sorsát is sejtetik. Olykor valósággal prófétál az arc. Ha mindazokról, akik vérpadon végzik, megbízható kép-más¬sal rendelkeznénk (és a társadalom jó hasznát látná az efféle szemléletes nyilvántar¬tásnak), Lavater és Gall tudománya cáfolhatatlanul bebizonyítaná, hogy valamennyiük feje, még akár az ártatlanoké is, sajátos jegyeket visel. Igen, az erőszakos halálra szántaknak arcát a végzet előre megpecsételi mind. Nos, ez a pecsét, melyet a fürkésző szem tüstént fölfedez, ez a bélyeg ott bizonykodott a puskás férfi beszédes homlokán! Michu alacsony, zömök ember volt, majommód hirtelen és fürge, noha higgadt természetű; fehér, de könnyen nekiveresedő ábrázata nyomott, mint a kalmüké, és fenyegető a göndör szálú, rőt haj keretében. Sárgás, tiszta szeme a tigrisére emlékeztetett, a kutató tekintet beleveszett mélységeibe, s nem lelt benne se mozgást, se melegséget. Merev, fénylő, rideg volt ez a szem - félelmetes. Mozdulat-lansága elütött a test higany-elevenségétől, s csak fokozta a dermesztő hatást, melyet a férfi első pillantásra keltett. Michu tétovázás nélkül cselekedett, egyetlen gondolat vezérelte; az állatoknál éppily engedelmesen szolgálja az életerő az ösztönt. 1793 óta legyező formára fésülte vörhenyes szakállát. Még ha nem is lett volna a Terror idején egy jakobinus klub elnöke, ez a sajátosság egymagában is ijesztővé tette. Tömpe orrú, szókratészi arcát nagyszerű homlok koronázta, de annyira domború, hogy valósággal kiugrott a szemgödrök fölé. Jócskán elálló füle mozgékony volt, akár a vadállatoké, és örökké éber. Szája félig nyitva, ami faluhelyt meglehetős gyakori szokás; erős, mandulafehér, de hevenyén nőtt fogak villogtak benne. A fehér s itt-ott lilásba játszó orcák körül dús, fényes barkók foglalatja. Haja, elöl rövidre nyírtan, kétoldalt s hátul hosszúra hagyva, vörösbarnaságával tökéletesen kiemelte a vonások baljós különösségét. Kurta bikanyaka mintegy odakínálkozott a törvény vasának. A napfény oldalról zuhogott a csoportra, élesen megvilágítva a három fejet, melyre a kutya fel-felsandított. A jelenet egyébként pazar színpadon pergett. Az említett körönd a gondreville-i park végében fekszik, s Gondreville Franciaországnak egyik leggazdagabb, Aube megyének pedig vitathatatlanul legszebb uradalma, remek szilfasorokkal, Mansard tervezte kastéllyal, ezerötszáz holdnyi bekerített parkkal, kilenc nagy majorral, erdővel, malmokkal és rétekkel. Már-már fejedelmi birtok, s a Forradalom előtt a Simeuse család jószága. Ximeuse hitbizo-mány Lorraine tartományban. A nevét Simeuse-nek ejtették, s az ejtést utóbb az írás is követte.