Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

A Jarndyce-örökösök Zoom


Működik az olvasómon?
 
Minden e-könyvolvasón olvasható a nálunk vásárolt e-könyv. Lehet nagyítani? Igen. Lehet változtatni a betűtípust és méretet. A letöltött e-könyveink ugyan olyanok mint a papírra nyomtatott könyvek.

 

A Jarndyce-örökösök

99 Ft
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)
  • ISBN: entik00419

Hogyan kapom meg az e-könyvet? Miután kitöltötte a vásárláshoz szükséges adatokat és kifizette bankkártyával az e-könyvet, megjelenik egy letöltési lehetőség a képernyőn és egy e-mailben is ott lesz a megvásárolt e-könyv. 

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: 

1. A per

London. Könyörtelen novemberi idő. A füst lefelé száll a kéményekből, sár és köd mindenütt.

Az utcai gázlámpák fénye imitt-amott átdereng a ködön. A boltok java részében két órával hamarább meggyújtották a gázt, mint ideje lett volna, de a lámpák csak bágyadtan, kedvet­lenül világítanak. A fellebbviteli törvényszék őszi ülésszaka nemrégiben ért véget, s a Lord­kancellár a Lincoln’s Inn Hallban székel. Lágy vörös posztók, vörös függönyök között elnököl a nagy tárgyalóteremben, hallgatja egy vékony hangú, pofaszakállas, termetes ügyvéd végeérhetetlen előterjesztését, figyelmét a mennyezet üvegkupolájának irányítva, ahol nem láthat mást, csak ködöt.

A padsorokban ott ülnek, az előírásos selyemtalárban, lószőr parókával a fejükön, a Kancellá­ria ügyvédjei, el-elfojtva ásításukat. A jegyző piros asztalán vádiratok és ellen­beadványok, jegyzékek, ellenjegyzékek, jelentések, végzések, hitelesített tanúvallomások, meghagyások, költséges jogi firkálmányok felhalmozott hegyei tornyosulnak. Homály üli meg a termet, itt-ott pislákolnak a gyertyák. A festett üvegablakok kifakultak, a nappali világosságot nem bocsátják be ide. Kit találhatunk még itt ezen a borús délutánon, az említett ügyvédeken, a Lordkancelláron és a jegyzőn kívül? A soros ügyészt, egy-két soha semmilyen ügyben sorra nem kerülő ügyészt, két-három patvaristát, ügyvédbojtárt vagy segédfiskálist vagy akármik is legyenek. Valamennyien ásítoznak.

A Jarndyce kontra Jarndyce, az éppen szóban forgó hagyatéki per ugyanis a mulatságnak egy szikráját sem nyújtja, kisajtolták már szárazra a hosszú évek alatt. A gyorsírók, a törvényszéki tudósítók, az újságok riporterei a hallgatóság többi megszokott tagjával együtt azonnal szedik a sátorfájukat, mihelyt a Jarndyce kontra Jarndyce-ügy kerül napirendre. Üres a helyük.

A terem oldalában, egy széken állva, hogy jobban bekandikálhasson az elfüggönyözött szen­télybe, egy kis bolond öregasszony leskelődik összenyomorított kalapban; mindig itt látható a törvényszéken, az ülések megnyitásától a berekesztésükig, valami megfoghatatlan ítéletre várva, amely majd a javára szól. Azt beszélik, csakugyan érdekelt fél volt valamilyen perben; de senki sem tudja biztosan, mert senki sem törődik vele. A szatyrában magával hordoz egy halomnyi kacatot, amit okiratainak nevez, s ami főként papírívekből és száraz levendulából áll. Az őrök egy fakó arcú foglyot hoznak föl már hatodszor vagy hetedszer, aki személyesen kívánja „tisztázni magát a szégyenletes vádak alól”, ez azonban, lévén egyedüli életben maradt felelős megbízottja olyan elszámolásoknak, amelyek már nyakig ellepték, s melyekről senki sem állítja, hogy valaha is lett volna tudomása róluk - ez azonban bajosan fog sikerülni neki valaha is. Egy másik tönkrement pereskedő, aki szabályos időközönként megjön Shropshire-ből, és az ülések vége felé erélyes kísérleteket tesz, hogy megszólítsa a Lord­kancellárt, befészkeli magát egy jó helyre, fél szemét az elnökön tartva s készen arra, hogy a felállása pillanatában harsány, panaszos hangon rákiáltson: „Kegyelmes uram!” Néhány írnok meg mások, akik látásból ismerik ezt az ügyfelet, még maradnak, abban a reményben, hogy valami bolondsággal felvidítja majd nekik ezt a gyászos délutánt.

A Jarndyce és Jarndyce-ügy húzódik. Ez a madárijesztőper az idők folyamán olyan bonyo­lulttá vált, hogy eleven ember nem ismeri ki magát benne. Legkevésbé az érdekelt felek értik; megfigyelték azonban, hogy nincs két olyan jogász a Kancellárián, aki öt percig tudna beszélni róla anélkül, hogy az összes előzményekre vonatkozólag homlokegyenest ellent ne mondanának egymásnak.