Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Winnetou aranya Zoom


Működik az olvasómon?
 
Minden e-könyvolvasón olvasható a nálunk vásárolt e-könyv. Lehet nagyítani? Igen. Lehet változtatni a betűtípust és méretet. A letöltött e-könyveink ugyan olyanok mint a papírra nyomtatott könyvek.

 

Winnetou aranya

99 Ft
  • Szerző: Karl May
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)
  • ISBN: entik00280

Hogyan kapom meg az e-könyvet? Miután kitöltötte a vásárláshoz szükséges adatokat és kifizette bankkártyával az e-könyvet, megjelenik egy letöltési lehetőség a képernyőn és egy e-mailben is ott lesz a megvásárolt e-könyv. 

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

A mű első része Hajsza az aranyért címmel jelent meg. Részlet: Old Jumble Három héttel később Wyoming délkeleti részén a mostani Albany-kerület hegyei között voltunk. Tőlünk északra a Conical Peak, mögötte pedig a Squaw-hegység meredt az égnek. A messze távolból pedig a Rees- és Laramie-Peak csúcsai sötétlettek. Balra a Jelm- és a Sheep-hegylánc gerince tűnt fel a távoli láthatáron, míg ezektől jobbra az Elk-Mountain halvány, alig észrevehető vonalát lehetett sejteni. A nagy kiterjedésű, rendkívül termékeny Laramie-fennsí-kon voltunk. Aznapi célunk a Lake Jone volt, melynek partján akartuk az éjszakát eltölteni. Hogy egy rövid pillantást vessünk vissza, el kell beszélnem, hogy a St. Josephben vásárolt öltönyömet Hillernének adtam át megőrzésre és megbíztam, hogy vegye át és nyugtassa helyettem a St. Louisból befolyó tiszteletdíjakat. Eddigi lovaglásunk nagyon gyors és fárasztó volt, de nem hozott semmi különösebb élményt. Dr. Rosttal meg voltunk elégedve. Testének látszólagos gyengesége és kicsisége mellett kitartó lovasnak bizonyult. Figyelmes, szolgálat-kész bajtársnak mutatta magát és túlzott udvariasságán titokban sokat és jól mulattunk. Most is állandóan Mylordnak szólított és igen gyakran kért engedélyt, hogy „egy belső hang mond-hasson neki valamit”. Hogy miképpen fogja viselni magát veszélyes helyzetekben, amikor egészen másként kell vigyázni, mint eddig, azt még be kellett várni. Reméltem azonban, hogy akkor sem kell megbánnom, hogy pártoltam kérését Winnetounál, és elkísérhetett bennünket. Meg kell jegyeznem, hogy egy, bár kicsi, de gondosan összeállított gyógyszertárt hordott magánál és egy csomó sebészeti műszert. Lehetségesnek, sőt valószínűnek tartotta, hogy olyan helyzetbe fog kerülni, amikor az orvosságra szükség lesz. Hogy tulajdonképpeni célunkat elérjük és a sosónokat felkeressük, mindenesetre a Kígyó-folyóig kellett előrehatolnunk, ott kellett megtudnunk, hol találhatjuk fel őket ez idő szerint. Egészen pontosan ismertük ugyan lakhelyeiket, melyek gyakran valóságos falvakból állottak, meglehetősen jól épített faházakkal. Fel kellett azonban tételeznünk, hogy a varjúindiánokkal kilátásban levő háborúra való tekintettel, legalább is a harcosok, nem otthon, hanem valamerre egészen másfelé lesznek. Délután volt és a Lake Jone-ig még körülbelül kétórányi lovaglás volt hátra. Az úgynevezett indián-nyár időszakában voltunk, mely az időjárás tekintetében csodálatos évszak. Csak a Nyugat sajátsága ez és egyetlen más országban, a földkerekség egyetlen más vidékén sem for-dul elő. A Laramie-fennsík kétezer méter magasságban fekszik és mégis olyan enyhe, meleg volt a levegő idefenn, amilyet az ember ebben a magasságban, legfeljebb [...]* hogy az ember azt hihette, hogy a tágas fennsíkon a végtelenségbe lát. A fennsík ott, ahol voltunk, meglehetősen magas fűvel van benőve. Ez a körülmény lehetővé tette, hogy a nyomot, mely jobb kéz felől igen éles szögben futott felénk, már igen messziről világosan megláthassuk. Mikor elértük a nyomot, megállottunk és megszemléltük. Rost be akarta bizonyítani, hogy nem egészen hasznavehetetlen bajtárs és így szólt: - Ezek nem vadállatok voltak. Engedje meg, Mylord, hogy azt mondhassa nékem egy benső hang, hogy emberek lovagoltak erre! Egészen világosan lehet még látni a lónyomokat. - Well! Hány lovas volt? - kérdeztem mosolyogva. - Hány? Azt senki sem tudná megmondani. - Akkor mi, tudniillik Winnetou és én, senkik se vagyunk!