Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Shakespeare a Nyújorkban - tréfás színházi regény Zoom


Működik az olvasómon?
 
Minden e-könyvolvasón olvasható a nálunk vásárolt e-könyv. Lehet nagyítani? Igen. Lehet változtatni a betűtípust és méretet. A letöltött e-könyveink ugyan olyanok mint a papírra nyomtatott könyvek.

 

Shakespeare a Nyújorkban - tréfás színházi regény

99 Ft
  • Szerző: Harsányi Zsolt
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)
  • ISBN: entik00583

Hogyan kapom meg az e-könyvet? Miután kitöltötte a vásárláshoz szükséges adatokat és kifizette bankkártyával az e-könyvet, megjelenik egy letöltési lehetőség a képernyőn és egy e-mailben is ott lesz a megvásárolt e-könyv. 

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Harsányi Zsolt (Korompa, 1887. január 27. – Budapest, 1943. november 29.) író, újságíró, műfordító, színigazgató. A két világháború közötti korszakban a szórakoztató irodalom népszerű szerzője volt.

A Magyar PEN Club főtitkára; 1938-ban a Vígszínház igazgatója. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak (1934) és a Petőfi Társaságnak. Paulini Bélával Kodály Zoltán Háry János című dalművének ő írta a szövegét (1926)

Részlet:

ELSŐ FEJEZET,

amelyben elmondatik, hogyan merül fel
egy különös helyen egy különös látogatás terve.

Két lélek beszélgetett a csillogó homályban.

- Még mindig nem olvadtál fel egészen. Még van benned valami kis anyag. Azt hiszem, még mindig jobban értesz a kauzálitás nyelvén. Add okát, hogy oda akarsz menni.

- Sok okom van.

- Talán az a csekélység érdekel, az a verekedés? Muló, gyermekkori epizód. Ha megrebben szemöldöke a Nagynak, különb dolgok történhetnek.

- Az is érdekel. De valami még jobban. A való életnél jobban a játékos tükre. Én csináltam nekik az első játékokat, hogy álmélkodjanak és kedvesedjenek. Szeretném látni, mire jutottak azóta.

- Nem nagy véleményem van róluk. Gyengék, kocsonyásak és nagyszájuak. Nézd meg inkább a naplakókat. Tüzálló, keménykötésü gyerekek.

- Nem, én inkább őket akarom.

- Gusztus dolga. Hát csak eredj. De jelöld meg a pontot, ahová a müszert koncentrálhassam.

- Köszönöm, az mindegy. Leginkább valami furcsa, kisebbszerü társadalmat szeretnék, amely könnyebben áttekinthető. Te már azt jobban fogod tudni.

- Helyes. Mehetsz.

Az egyik irizáló ködfolt, tengeri aktiniák fényéhez hasonló, hirtelen eloszlott.

 

MÁSODIK FEJEZET,

amelyben elmondatik, hogyan merül fel maga a különös látogató a
Nyujork-kávéházban, egy igen csinos szininövendék tőszomszédságában.

Egy szék nem sok, de annyit sem lehetett kapni. Mindenütt emberek ültek. Még pedig különös emberek, akiknek szakonként való elosztásáról térképet lehetett volna rajzolni. A köruti sarok-bejárat folyton fluktuáló örvényétől közvetlenül jobbra szinházi ügynökök ásitoztak. Odébb, a köruti nagy üvegablak mélyén, fantasztikus külsejü szinészfélék és az irótoll remény­telen, vagy elaggott szerelmesei. Férfiak, borotvált arccal, vöröshéjju szemekkel, hol skatulyá­ból kihuzott elegánciával, hol áporodott szinü kabátban, amelynek könyökhajlásán, tavalyi ráncok sötét mélyén, még a szövet eredeti szine látszott. Egyik nadrág vadonatuj frisseséggel állott el a lábszáraktól, a másiknak élén buzgó és párhuzamos vasalási kisérletek huzódtak, mint a sin. És néhol a pompás nadrág kürtőjéből, alul, megkopaszodott lakkcipő tolta ki szé­gyentelen arcát, félpofáján mintegy odaragasztott angol flastrommal, - a rossz nadrágból viszont fénylő és mosolygó amerikai cipő sorakozott, még talpán sem kopott el egészen a bolti, barna fény.

A nők is viharos tarkaságban virultak a zsufolt vetés közepette. Egyszerü, de őrült kalapok friss formái mellett, kopott szalagu, szegény kacatok bólongattak; vaskos, de hófehér kezek ápolt, tömpe ujjai mellett vékony, hosszukás keztyük nyugodtak az asztal lapján, amelyeknek fehérsége a felületen elsárgult, a tenyéren zsirosan megfeketedett és a daktiloszkópia vonalait mutatta. Kacér, magasszáru sárga cipők gőgje mellé olyan rokkant fekete füzősek sorakoztak, amelyeknek füzőlyuka elárulta a hajdani sárgát. És nyakkendők, bluzok, ékszerek, napernyők, mellények vad és zsibvásári kevertsége hajlongott, hullámzott, mint egy virágágy, ha egy uj ember végigtolongott az asztalok között és mintegy szellő gyanánt felfodrozta a tömeget.

A zaj rikitó volt és kiméletlen, a kanalak durván kocogtatták a pohár belső oldalát, ha a sárga haditeát kavargatták, vagy a márványlapot, ha pincérért csengettek. A tengerként zugó társal­gás nem kettes, vagy hármas embercsoportok egymás között való szavaiból adódott. Itt mindenki mindenkivel beszélt tiz asztalon keresztül is, a fejek szüntelenül ide-oda forogtak, kérdések és válaszok harsány szavai cikáztak keresztül-kasul és szinte csodálatosnak tetszett, hogy a hangok a füst, olcsó parfőm és teaszag e levegőjében testetlenül, összeütközés nélkül tudnak nyargalni a cimzetthez.