Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

El a pokolból! Zoom


Működik az olvasómon?
 
Minden e-könyvolvasón olvasható a nálunk vásárolt e-könyv. Lehet nagyítani? Igen. Lehet változtatni a betűtípust és méretet. A letöltött e-könyveink ugyan olyanok mint a papírra nyomtatott könyvek.

 

El a pokolból!

390 Ft
  • Szerző: Rejtő Jenő
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)
  • ISBN: entik00100

Hogyan kapom meg az e-könyvet? Miután kitöltötte a vásárláshoz szükséges adatokat és kifizette bankkártyával az e-könyvet, megjelenik egy letöltési lehetőség a képernyőn és egy e-mailben is ott lesz a megvásárolt e-könyv. 

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: Fred Hartmann, Európa weltersúlyú boxbajnoka, másnéven a «Német Pampák Vad Bikája» egy nagy fehér kövön ült és csendesen sírdogált. Még csak nem is azzal a férfias tragikummal művelte ezt, amellyel végeredményben minden ember sírvafakadhat egy különös alkalomból, akkor is, ha boxbajnok; még csak azt sem lehet mondani, hogy a sírás ritka momentum volt életében, mert Fred Hartmann (a Német Pampák Vad Bikája) ezidőtájt gyakran sírdogált, egy beteges ember elkeseredésével, tehetetlenül és szentimentálisan. Talán felesleges az Európa-bajnok könnyezését bővebben indokolnom, ha bevallom, hogy ez a tragikomikusan leírt kitünő sportember én magam voltam. El vagyok készülve arra, hogy a sportban járatos olvasók, akik jól ismerik korunk Európa-bajnokainak nevét, kétségbe vonják majd, hogy ezt a minősítést valóban elnyertem. A kételkedőknek szívesen állok rendelkezésükre bizonyítékaimmal: különböző színű, hatalmas feltűnő falragaszokkal, amelyek igazolhatják, hogy valóban én vagyok az a bizonyos német boxoló, ki 1917-ben Jimmy Hankins néger sampiont fölényesen knokautoltam Stockholmban, az európabajnoki címért vívott küzdelem alkalmából. Nehezebb lesz azonban meggyőzni személyes ismerőseimet, akiket esetleg megtéveszthet az a körülmény, hogy én az említett mérkőzés évében mindössze tizenkét éves voltam, tehát eléggé serdületlen ahhoz, hogy Jimmy Hankins néger boxoló felett aratott győzelmem kézenfekvő legyen. Azért állításom mellett mégis kitartok. Ha a kitünő Münchhausen báró irodalmi követői közé tartoznék, akkor most elmondhatnék egy izgalmas történetet, amikor gimnazista koromban szüleim éberségét kijátszva egy este elszöktem Stockholmba boxolni, leütöttem Jimmy Hankinst és reggel nyolc órakor már ott ültem ártatlan arccal Miklósi tanár úr óráján. Nem akarom azonban a birtokomban lévő bizonyítékok alapján megtéveszteni a sportembereket és az ismerőseimet, tehát bevallom a falragaszokról, hogy azok Afrikában kerültek nyilvánosságra. Kizárólag ott hirdették a falról, vagy oszlopról, hogy csekélységem, a német bajnok, este nyolc órakor mérkőzik Roger Ruban-nal, a kikötő «Etranger» nevű csapszékében, amely a kültelkeken megfelel a fedett tornacsarnoknak. Mint mellékes tulajdonságomat még megemlítette a plakát, hogy én vagyok a Német Pampák Vad Bikája. Az a csekélység, hogy Németországban nincsenek pampák, igazán nem tünt fel senkinek Dakarban, ebben a szép nagy városban, amely csak az egyenlítőnél terül el és több emeletes európai mintára épült, de szerintem sokszorosan kiérdemelte a «legsötétebb Afrika» jelzőt. Én azt hiszem, ha Stanley megfordult volna néhányszor Középafrika valamelyik kikötővárosának lebujaiban és ó-városi házblokkjai között, sokkal jobb véleménye lett volna a Nyam-Nyamokról, Mangbattukról és a többi kannibál-törzsről. Sajnos, Európa-bajnokságom dicsőségét kizárólag az ilyen kikötőnegyedbeli és ó-városi italméréssel egybekötött sportbemutatókon élvezhettem. Nyilván a hangzatos plakát következtében az olyan emberek, akik értettek az udvariassághoz, csakis «Bika úrnak» szólítottak. Holott külső megjelenésem sajnálatosan kevés okot adott arra, hogy evvel a félelmetes állattal hozzanak összefüggésbe. Szánalmas soványságomban inkább emlékeztettem egy sokszor látott plakátra, amely óva inti a munkásságot az alkoholtól és a tüdővésztől. És mégis rövid időközökben megmérkőztem, számos menetben Ruban francia bajnokkal a «Szahara Veszett Oroszlánja» címért, sajnos mindvégig eredménytelenül, Északafrika jelentősebb városaiban és lebujaiban. Hallgassák meg tehát ezt a különös és tanulságos történetet, melynek egy kis banalitással azt a címet is adhattam volna: „hogyan lettem én Európa-bajnok."