Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Az olajkirály Zoom


Működik az olvasómon?
 
Minden e-könyvolvasón olvasható a nálunk vásárolt e-könyv. Lehet nagyítani? Igen. Lehet változtatni a betűtípust és méretet. A letöltött e-könyveink ugyan olyanok mint a papírra nyomtatott könyvek.

 

Az olajkirály

99 Ft
  • Szerző: Karl May
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)
  • ISBN: entik00277

Hogyan kapom meg az e-könyvet? Miután kitöltötte a vásárláshoz szükséges adatokat és kifizette bankkártyával az e-könyvet, megjelenik egy letöltési lehetőség a képernyőn és egy e-mailben is ott lesz a megvásárolt e-könyv. 

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: A szemfülesek. Ha El Paso del Norte-ból a Rio Coloradón át Kaliforniába akarunk jutni, mielőtt Arizona fővárosába, Tucsonba, érünk, át kell haladnunk a régi San Xavier del Bac misszión. E telephez kis falu símul, melyben történetünk idején papago-indiánok laktak. Szorgalmas, békés, a fehérbőrűek iránt jóindulatú törzs fiai voltak a papagok, de sokat szenvedtek a fehér söpredéktől, mely valósággal elárasztotta Arizonát. A fővárosban állomásozott ugyan két század katona, de ezek egyrészt kevesen voltak, másrészt maguk is örültek, ha a fegyveres csavargók békén hagyták őket. A misszió melletti faluban a többi között letelepedett egy irországi ember, akit nem jó szél hozott Arizonába. Boltot nyitott, s azt állította, hogy különféle árut tart raktáron, de valójában csak pálinkát lehetett nála kapni, melyet ő maga kevert. Ezért egyszerűen csak »méreg¬keverő«-nek hítták. Egy gyönyörű kora tavaszi napon, rosszkedvűen, egyedül üldögélt vályogból épített kunyhója előtt, az egyik asztal mellett. Üres poharával megkopogtatta a gyalulatlan asztalt, s midőn senki sem jelentkezett, dühösen bekiáltott a nyitott ajtón: - Hollá, vén boszorka! Süket vagy? Brandyt akarok, brandyt! Erre egy vén néger nő telt palackot hozott ki neki a kunyhó belsejéből. - Egy szál vendéget se látni egész nap! - morogta az irlandi. - A vörös kutyák nem akarnak rákapni az ivásra. - Nem egyedül ülni - vigasztalta az öreg asszony. - Vendégek jönni. - Honnan tudod? - Én látni a tubaci úton. - Vajjon kik? - Én nem tudni, öreg szem nem jól látni. Sok lovasok jönni. A kocsmáros erre felugrott és a kunyhó mögé sietett. Majd hirtelen visszatért. - Kivirult a szerencse! - kiáltotta. - A »szemfülesek« jönnek. Hamar meg kell tölteni a palackokat. Azután mindketten eltüntek a kunyhóban. Néhány perc mulva tizenkét lovas jelent meg a kocsma előtt. Leugráltak lovaikról, melyeket szabadjukra hagytak. Vad külsejű, elszánt arcú, tarkaruhás, kitünően fegyverzett fickók voltak. Külsejük csak bizalmatlanságot kelthetett. Nyers hangon kiabáltak, szitkozódtak, majd egyikük belőtt revolveréből a nyitott ajtón át a kunyhóba. - Hallo, Paddy! - kiáltotta. - Itthon vagy, vén méregkeverő? Szomjasak vagyunk! Paddy tudvalevően az irek gúnyneve. A kocsmáros megjelent, hóna alatt teli palackokkal és poharakkal. - Itt vagyok, uraim! - mondta. - Üdvözöllek benneteket! - Tartsd meg az üdvözlésedet, vén gazember! - Hetek óta nem láttalak benneteket, Buttler uram. Azóta bizonyosan jó üzleteket csináltatok. - Jókat? - felelte Buttler, legyintve a kezével, miközben fenékig ürítette poharát. - Oly nyomorúságosan ment az üzlet, mint még soha. - Vajjon miért? Hiszen ti vagytok a híres »szemfülesek« és magatok is büszkék vagytok e névre. Már pedig én azt reméltem, hogy ma jó üzletet kötünk. - Vagyis meg akartad tőlünk venni a remélt zsákmányt, és megint be akartál bennünket csapni, mint már annyiszor. Ma ebből nem eszel. De beszéljünk másról. Éhesek vagyunk! Van-e húsféléd? - Egy fogadra is kevés, amennyi van. - Tojásod? - Egyetlen egy sincs, hisz a környéken mindent kipusztíttok. - Kenyered? - Kukoricamálé, de azt is meg kell előbb sütni. - Hát süttesd meg. Húsról majd gondoskodunk. - Ti? Hiszen mondtam már, hogy sehol se kapni. - Lárifári! Mi mégis találtunk egy egész ökröt! - Lehetetlen! Hol? - Útközben a santa-cruzi völgyben. Az ökör egy karaváné, amely mellett ellovagoltunk. - Talán kivándorlók karavánjáé? - Valószínűleg. Négy szekéren utaznak. Mindegyik elé négy ökör van fogva. A Coloradón akarnak átkelni s ma itt fognak éjszakázni. - Itt?... Hm! Remélhetőleg nem esik meg velük semmi olyasmi, ami községünk jó hírének árthatna? - Ne félj! - felelte Buttler. - Mi tapintatosak vagyunk a barátainkkal szemben. A karaván a mienk lesz, de csak ha Tucsonon túl ért. Itt egyedül egy ökrüket szerezzük el. - Azt gondolod, hogy talán eladják majd az igavonójukat? - Ostoba vagy, Paddy! Jól tudod, hogy mi viszünk, de nem veszünk. Veled persze másként áll a dolog. Te orgazdánk vagy, és mi eltűrjük, hogy megcsalj bennünket. Egyébként a karavánnal nem sok bajunk lesz. A négy ökörhajcsár és a két fiu nem számít, csak a scout. Ebbe eresztjük majd az első golyót. - Remélem, hogy engem nem hagytok ki az üzletből? - Természetesen. Hallgasd meg a feltételeinket. E pillanatban kilépett a konyhából a vén néger nő s a két férfi összedugta a fejét, hogy halkan tárgyalhassanak.