Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

A maják kincse Zoom


Működik az olvasómon?
 
Minden e-könyvolvasón olvasható a nálunk vásárolt e-könyv. Lehet nagyítani? Igen. Lehet változtatni a betűtípust és méretet. A letöltött e-könyveink ugyan olyanok mint a papírra nyomtatott könyvek.

 

A maják kincse

99 Ft
  • Szerző: Jack London
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)
  • ISBN: entik00253

Hogyan kapom meg az e-könyvet? Miután kitöltötte a vásárláshoz szükséges adatokat és kifizette bankkártyával az e-könyvet, megjelenik egy letöltési lehetőség a képernyőn és egy e-mailben is ott lesz a megvásárolt e-könyv. 

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: Ezen a késő tavaszi reggelen igen gyorsan követték egymást Francis Morgan élményei. Ha valaha valaki, visszafelé az időben, belecseppenhetne az újvilági latin dráma faragatlan, kezdetleges, vörös, tragikus, érzelgős és szenvedélyes világának kellős közepébe, hát Francis Morgant ebbe cseppentette bele végzete, és ez a végzet egészen váratlan érte őt. Lustaságában még nem észlelte, hogy a világban valami készül ellene, és alig nyug¬talankodott. Aki késő éjjelig kártyázik, az rendesen későn kel. Süteményből és gyümölcsből álló késő reggelijét ott költötte el a könyvtárhoz szolgáló verandán... rendkívül elegáns helyiségben, ahonnan nemrég még édesatyja intézte kiterjedt üzleteit. - Parker - szólt inasához, aki előbb az atyjáé is volt - észrevette, hogy atyám hízott volna valamelyest utolsó napjaiban? - Dehogy, uram - hangzott a felelet, melyben benne volt a begyakorolt szolga minden köteles alázata, de amelyet egy önkéntelen mérlegelő pillantás kísért a fiatalember nagyszerű testalkatára -, az édesapjának, uram, mindig sovány maradt az alakja. Széles vállú volt, beesett mellű, nagy csontú, de sovány, mindig sovány, uram, csípőben. Ha levetkőzött, uram, fürdéshez, megszégyenült volna teste mellett a város legtöbb ifja. Mindig törődött magával; mutatták az ágyban való gyakorlatai. Fél órát minden reggel. Semmi ebben meg nem akadályozta. Imádkozásnak nevezte. - Igen, kitűnő kötésű ember volt - felelte tunyán a fiatalember, a távírógépre és az apja által bevezetett több telefonra pillantva. - Az volt - igenlette készségesen Parker. - Sovány volt, arisztokratikus, vállával, csont-szerkezetével, mellével. És ön örökölte ezt, uram, csak még jobban megnemesedve. A fiatal Francis Morgan, a jó izmokon kívül még egy csomó millió örököse, kényelmesen dőlt hátra az óriás bőr karosszékben, egy teljes erejében, sőt fölös erőben lévő állatseregletbeli oroszlán módjára nyújtva ki lábát, aztán végigfutott egy reggeli lap vezércikkén, amely a panamai Culebre Cut-papírok újabb eséséről értesítette. - Ha nem tudnám, hogy ez nekünk, Morganeknek nem tulajdonságunk - ásított -, hát már meghíztam volna ebben az életben... Nemde, Parker? Az idősebb inas, aki elmulasztott mindjárt válaszolni, megrezzent az utóbbi megszólításra, amely élesen szakította meg a szünetet. - Igen, uram - mondta sebten. - Már úgy értem, hogy nem, uram. Ön ereje teljében van. - Nem! Az életére mondom - biztosította őt a fiatalember. - De ha nem is hízom, bizonyára elpuhultam... Nemde, Parker? - Igen, uram. Nem, uram, nem, úgy értem, hogy nem, uram. Éppen olyan, mint amikor három évvel ezelőtt a kollégiumból hazajött. - És vakációnak tekintem a henyélést - nevetett Francis. - Parker! Parker csupa figyelem lett. Gazdája szörnyen tusakodott magával, mintha mélységes fontossága lenne a problémának, mialatt vékony fogkefeszerű bajszát dörzsölgette, amelyet újabban kezdett növeszteni. - Parker, halászni megyek. - Igenis, uram. - Néhány horgászvesszőt rendeltem. Kérem, tegye a többihez és csomagolja be nekem az egészet. Azt gondoltam, hogy kétheti kirándulásra van szükségem. Ha nem megyek, biztos, hogy hájasodni kezdek, és megcsúfolom az egész családfámat. Csak tud Sir Henryről?... Az eredeti vén Sir Henryről, a vén kalózról? - Igen, uram, olvastam róla. Parker megvárta az ajtóközben, míg gazdájának beszélhetnékében beáll az apály s elbocsátja őt, hogy intézkedjék. - Nem nagyon büszkélkedhetem ősömmel, a vén kalózzal - jegyezte meg Francis. - Dehogyisnem, uram - tiltakozott Parker. Ő Jamaika kormányzója lett. Tisztelet övezte halálakor. - Kegyelem tette, hogy nem akasztófán végezte - nevetett Francis -, az igazság az, hogy ő az egyetlen foltja annak a családnak, amelyet ő alapított. De amit mondani akarok, az, hogy én nagyon hálásan tekintek vissza rá. Megőrizte jó alakját, és pocak nélkül halt meg, hála istennek. Jó örökséget hagyott. Mi Morganek sohasem találtuk meg elrejtett kincsét, ellenben rubinok helyett a keskeny csípő az, amit örökségbe kaptunk tőle. Ez az, amit szilárd jellemnek neveznek a származásnál... ahogy a tanárom tanította az élettanban. A beálló hallgatásban Parker eltűnt a helyiségből, miközben Francis Morgan a Panama hasábjaiba temetkezett, ahonnan megtudta, hogy a csatorna megnyitása a forgalomnak nem várható a következő három hétben.