Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

A három kenyeres-pajtás Zoom


Működik az olvasómon?
 
Minden e-könyvolvasón olvasható a nálunk vásárolt e-könyv. Lehet nagyítani? Igen. Lehet változtatni a betűtípust és méretet. A letöltött e-könyveink ugyan olyanok mint a papírra nyomtatott könyvek.

 

A három kenyeres-pajtás

99 Ft
  • Szerző: Gaál Mózes
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)
  • ISBN: entik00494

Hogyan kapom meg az e-könyvet? Miután kitöltötte a vásárláshoz szükséges adatokat és kifizette bankkártyával az e-könyvet, megjelenik egy letöltési lehetőség a képernyőn és egy e-mailben is ott lesz a megvásárolt e-könyv. 

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: 

Máli néni kosztosai.

Máli néni az iskola közelében lakott, éppen a piacsoron. Abból élt, hogy apró diákokat tartott a hátulsó szobájában. Azoknak adott kosztot, azokra mosott, azokat szidta, ha rászolgáltak; de szerette is, mintha a maga gyermekei lettek volna.

Kényes gyermeket nem fogadott magához, mert ő nagyúri ellátást nem adott a gyermekeknek. A szoba is egyszerű volt. Az asztal kopott és tele tintafolttal, a székek elnyűttek, az ablakfája össze-vissza volt faricskálva. Husz esztendő óta minden kosztos ezen az ablakfáján próbálta meg, vajjon elég éles-e a bicskája. Egy-egy név volt belevésve, melyet onnan sem Máli néni, sem a vén Zsuzsa, a mindenes cselédleány, lesurolni nem tudott.

Két vaságy is volt a szobában s egy vén fakanapé, melyhez hasonlót csak faluhelyen készí­tenek ma. Mikor Máli néni vette, akkor tele volt pingálva virággal, most már oda a virág róla, de azért ülni is, hálni is lehet rajta. Már pedig az ilyen bútordarab arra való, hogy üljön vagy háljon rajta a diák, nem arra, hogy egész nap a virágjait bámulja.

A Máli néni kosztosai arra is használták a kanapét, hogy táncoljanak rajta. Így a virágoknak okvetetlenül el kellett pusztulniok.

Vala pedig Máli néninek három darab kosztos diákja. Egy faluból hozták egy szekéren, s egy­szerre rakták le őket s egyszerre is bízták a Máli néni kezére, aki ugyanabból a faluból került a városba, mikor a megboldogult férje urát bevették a vármegyéhez hajdunak.

Az egyik fiu az özvegy kántorné fia volt. Ezt Gáspárnak hívták; a másik a fazekasé, ezt hívták Menyhértnek; a harmadik a kovácsé, ezt hívták Boldizsárnak. Gáspár cingár volt, finom arcú, nagy fekete szemű; Menyhért hirtelen szőke, csontos és nagyra nyúlt; Boldizsár fekete, mint­ha szénport evett volna mindig és erős, mint egy növendék tulok. Ő evett a legtöbbet a paj­tásai közül s a vékony-pénzű Gáspárt még a saját vére árán is megvédte volna bárki ellen.

Máli néni azt mondta az első este, hogy a két ágyba Menyhért és Boldizsár fekszik (mert ők három pengőforinttal többet fizetnek), a kanapéra pedig Gáspár.

Ekkor Boldizsár kijelentette, hogy ő azt nem engedi meg, mert a kanapén ő akar hálni. Az ő ágyába feküdjék Gazsi. Menyhért sem akart rosszabbnak látszani, mint Boldizsár; ő meg erősködött, hogy csak azért is az ő ágyába feküdjék Gazsi, ne a Bódiéba.

Bódi és Menyhért emiatt még aznap este összevesztek, hajbakaptak s minekutána Bódi le­gyűrte pajtását a földre, leszorította a két kezét s így szólott hozzá:

- Ha neked kedves az életed, esküdjél meg, hogy többé nem akarod a te ágyadba fektetni Gazsit!

Máli néni hagyta a fiukat verekedni. Husz esztendő alatt sok mindenféle verekedésben tett ő már igazságot, de még ilyen fura oka egyik verekedésnek sem volt. Gazsi úgy oldotta meg a kérdést, hogy két hétig feküdt a Bódi ágyában, két hétig a Menyuséban. Bódi pedig úgy oldotta meg, hogy este ő lett leghamarább álmos, lefeküdt a kanapéra s ilyenkor Menyus kénytelen volt az ő ágyát foglalni el.

Ha pedig Bódinak a hetivásárok alkalmával holmi ennivalót küldött be az édesanyja, hát Gazsinak le kellett ülnie az asztalhoz s addig nem volt szabad fölkelnie, míg mindent fel nem faltak. Menyus is kapott belőle, de a legjobb falatok Gazsinak jutottak.

No az igaz, hogy a vékony kis legényke meg is érdemelte, hogy a pajtásai ilyen nagyon szerették s kényeztették. Olyan gyöngéd volt, mint valami leányka.

Mind a kettőnek megcsinálta a dolgozatát. Mind a kettőt lerajzolta. Ő csinálta a papiroshajót, a sárkányt; kieszelt ezerféle furfangos játékot. Mindenre kész volt, amire pajtásai felszólítot­ták.

A két másik bumfordi pedig, ha veszekedett: ez mindig csak azért történt, mert egymáson akartak túltenni a Gazsi iránt való szeretetben.

Máli néni csak csodáját látta. Ha a Bódi tányérjára nagyobb darab húst talált tenni s a Gazsiéra kisebbet: a nagyobb darab villámgyorsan odaröpült a Gazsi tányérjára; Menyus a tésztával cselekedett hasonlót. Szegény Gazsi utoljára kezdette magát szégyenleni a néni előtt.

- Neked muszáj sokat enned! - parancsolta Bódi, - mert te sovány vagy, mint a keszeg, s én megfogadtam anyádnak, hogy gondodat viselem.

Egyszer egy kamasz fiu Gazsit meglökte az utcán s a vézna fiucska elesett.

Bódi és Menyus, mint két komondorkölyök, úgy esett a fiunak s valóságos utcai zűrzavart csináltak. Még a városszolga is odajött s a két imposztort be akarta kisérni, de Bódi intett Menyusnak s a következő pillanatban már üthette a városszolga bottal a nyomukat.

Az iskolában úgy hívták őket: kenyerespajtások. A tanár pedig azt mondta:

- Napkeleti három király.

Aznap este Menyus így szólt pajtásaihoz:

- Hátha belőlünk igazán három király lenne?