Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

A czethalászok kapitánya Zoom


Működik az olvasómon?
 
Minden e-könyvolvasón olvasható a nálunk vásárolt e-könyv. Lehet nagyítani? Igen. Lehet változtatni a betűtípust és méretet. A letöltött e-könyveink ugyan olyanok mint a papírra nyomtatott könyvek.

 

A czethalászok kapitánya

99 Ft
  • Szerző: Lupi bácsi
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)
  • ISBN: entik00716

Hogyan kapom meg az e-könyvet? Miután kitöltötte a vásárláshoz szükséges adatokat és kifizette bankkártyával az e-könyvet, megjelenik egy letöltési lehetőség a képernyőn és egy e-mailben is ott lesz a megvásárolt e-könyv. 

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: 

A tavaszi nap meleg sugaraiban mint valami nagy gyémántszem, úgy fénylett, csillogott Fiúme városa, a melyet mi magyarok kedves hazánk gyöngyének szoktunk nevezni. Az Adriai tenger csendes hullámai szelíden nyaldosták a szilárd rakpartokat s zajtalanul törtek meg a kikötőt védő mólókon, a melyek mentén egész erdőt alkottak a jövő-menő hajók árbóczai. Közbe-közbe nagyot bődült egy-egy óczeáni gőzös kürtje s a széles torkú kéményekből füstgomolya­gok szálltak föl a párás levegőbe. A partokat ezernyi ember lepte el, a kik zsibongó lármával hordták ki a hajók becses terhét, másokat pedig hazai terményekkel töltöttek meg. Fejük fölött, mint valami óriási nyakú gólya, ide-oda hajlongott a gőzdarú s a néha ötven méter­mázsányi tehercsomagokat magasan a levegőbe emelte, hogy aztán lassú tempóban a hajó födélzetére, vagy onnan a rakpartra tegye le. A tömegben kenyeret, gyümölcsöt, halat s frissí­tő italokat áruló rikkancsok sürgölődtek, tréfás kiszólásokkal s éktelen rikoltásokkal kinál­gatva eladni valójukat. Az egyik magyarul, a másik olaszul, a harmadik horvátul, németül, vagy kitudja, hogy miféle nyelven beszélt, ugy hogy a Bábeli-torony megzavart épitői között is könnyebben kiigazodhatnék az ember, mint itt.

A rakpartok ezen mindennapi képétől nagyban különbözött az a jelenet, a melynek a Zichy-móló délkeleti sarka volt a szintere.

Egy laczi-konyhás asztal tetején a tengerészeti hatóság egyenruháját viselő hosszú, sovány úr állott s míg mellette pörgött a dob, ő hadvezéri tekintettel szemlélte a körötte szorongó tarka tömeget.

- Ha már épen itt vagyunk, édes komám, - mondá Csonka Gergő halászmester Keszeg András komájához - hát meg kellene tapasztalni, hogy min bámészkodik ez a sok nép.

- Nem bánom, - felelé Keszeg András s a magyar államvasútak raktárai mögül kijövő két ember egyenesen a gyülekezet felé tartott.

- Mi akar itt lenni, atyafi? - kérdé Csonka Gergő egy kopottas ruhájú matróztól, a ki a tömeg­től kissé távolabb állott.

- Maguknak való vásár, - felelé barátságosan a kérdezett.

- Hogyan?

- Godvin skót czethalász hirtelen elhalálozván, a felesége arra kérte a hatóságot, hogy egyik, véletlenűl idevetődött czetfogóhajójukat bármily áron árvereztesse el s a pénzt azonnal küldjék el neki, mert sürgősen szüksége van rá. Azt hiszem, pompás üzletet csinálhatnának, ha van egy kis pénzük. Itt az árverezők között nem látok egy gazdag kereskedőt, vagy halászt sem. Akármibe mernék fogadni, hogy potom áron kel el a hajó.

S a matróz olyan hévvel beszélt a két halásznak, hogy azok végre is komolyan érdeklődni kezdtek a dolog iránt s a mólóhoz lánczolt hajót behatóan szemügyre vették.

- Mennyit érhet? - kérdé fejcsóválva Keszeg András.

- Testvérek között is megér hetvenezer pengőt, mert mindennel kitűnően fel van szerelve, - felelé a matróz.

A hetvenezer pengő hallatára olyan hosszú képet vágott a két koma, hogy egy vízilónak is nagy lett volna.

- Százezer korona! - kiáltotta harsányan az asztaltetején álló úr.

A zajongás hirtelen elült s a bámészkodók fülelve lesték, hogy akad-e közöttük vevő.

- Ennek a sok rongyos népnek együttvéve sincs ennyi pénze, - susogta Csonkáéknak a matróz. - Majd adják azt még alább is.

- Nyolczvanezer! - hangzott ismét.

Mély csend.

- Hatvanezer!

Senki se mukkan.

- Negyvenezer!

A tömeg mozdulatlanul állott, mintha szégyenlené, hogy közöttük senkinek sincs negyvenezer koronája.

A matróz most meglökte a két komát s buzdítá őket, hogy igérjenek valamit.

- Tizezer korona a magam s a komám nevében! - szólt bátortalanul Csonka Gergő.

A bámészkodók, mintha nehéz kő esett volna le a szívükről, megkönnyebbülve lélekzettek fel s gyorsan útat csináltak a nagybajuszú halászmestereknek, hogy az asztal közelébe juthas­sa­nak.

- Tizezer először! - kiáltá a sovány úr.

- Tizenegyezer! - sipította egy vékony dongájú olasz éppen Keszeg András háta mögött.

- Tizenegyezer először!

Mindenki az árverezők felé fordult s kiváncsian lesték, hogy melyik bírja majd feljebb verni.

- Tizenegyezer másodszor! - szólt nagy hangon a sovány úr.

A két koma bizonytalanul nézegette egymást s nem tudták elhatározni, hogy mitévők legye­nek.

- Senki többet? - kérdé megütődve a kikiáltó.

- Komám, - sugta füligvörösödve Keszeg András Csonka Gergőnek - ha már belekeveredtünk, hát ne hagyjuk, hogy szégyenbe hozzon bennünket ez a kisfejű talián. Igérj még rá ezer koronát s aztán vigye az ördög. A becsületnek eleget tettünk.

- Harmadszor is ti...

- Tizenkétezer! - vágott közbe Csonka Gergő.

- Tizenkétezer először! - vette fel a szót a sovány úr.

Az olasz a nyaka közé húzta a fejét s ravaszul hunyorgatta a szemeit.

- Tizenkétezer másodszor!... Senki többet?!

A vékonyka olasz épen kinyitotta a száját, hogy többet igérjen, de ebben a pillanatban a matróz nagyot köhögött a zsebkendőjébe, a melyből valóságos tubák-felhő szállott az olasz szájába s ugy elfogta szegényt a prüsszögés, hogy hamarjában egy árva szót se tudott szólani.

- Senki többet? - ismétlé a sovány úr. - Akkor harmadszor is tizenkétezer korona!

A dobos gyorsan ráverte a szentesítést, a tömeg pedig dörgő éljenzéssel ünnepelte a két halász­mestert.

- Én negyvenezer koronát is adok! - kiáltotta most dühösen a még mindig prüsszögő olasz az asztalról leszálló sovány úr felé.

- Már késő, - válaszolá félvállról a sovány úr s melegen kezet szorítva Csonka Gergővel és Keszeg Andrással, mindhárman a tengerészeti hivatal felé indultak, hogy ott a dolgot teljesen rendbe hozzák.

Az olasz erre a matrózt támadta meg, a ki ártatlan képpel tűrte a feléje zúduló szitkokat. A csőcselék természetesen a kopott matróznak fogta pártját s lepiszszegték a dühöngő olaszt, a ki végre is megunta a kellemetlen mulatságot s gyorsan eltávozott. A győztes tömeg pedig fütyölve, kaczagva s gúnyosan prüsszögve kiabálta utána:

- Hol a negyvenezer korona?