Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Sherlock Holmes kalandjai Zoom

Sherlock Holmes kalandjai

Készleten

  • Szerző: Arthur Conan Doyle
  • Nyelv: Magyar
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: BOTRÁNY CSEHORSZÁGBAN Ő volt számára az örök asszony. Mindig csak így emlegette: a Nő. Holmes szemében Irene Adler testesítette meg a női ideált. No, ne gondolják, hogy beleszeretett volna, azt már nem! Az érzelmek - különösképpen az effélék - távol álltak Holmes hűvös, racionális és irigylésre méltón kiegyensúlyozott lényétől. Tökéletes volt mint okfejtő és oknyomozó masina; művészi fokon művelte a mesterséget - ámde a szerelmes férfi szerepe hiányzott a repertoárjából. Ha egyáltalán szóba hozta e gyengéd érzelem témáját, arról csakis gúnyos fintorral beszélt. Ő csupán az eseteket látta a nőkben, s ha figyelemre méltatta őket, csakis azért, mert úgy tartotta, hogy ők a mozgatórugói az eseményeknek: élő bűnjelek, akik nyomra vezethetik őt. De a nemek harcában mindvégig külső szemlélő maradt, és ez érthető is: a hozzá hasonlóan képzett és kivételes elme nem engedheti meg magának, hogy váratlan viharok, kiszámíthatatlan érzelmi hullámok megzavarják érzékeny kedélyét, szabályos életritmusát. Holmes barátomat az érzelem ugyanúgy gátolta volna működésében, mint a finom műszert a fogaskerekek közé került aprócska homokszem, vagy a mikroszkóp nagyítólencséjét a parányi karcolás. Mindennek ellenére számára is létezett egy asszony. Egyetlenegy: a kétes emlékű Irene Adler. Mikor a találkozásra sor került, már egy ideje alig láttam színét Holmes barátomnak. Amikor ugyanis megházasodtam, útjaink elváltak egymástól. A családi életben kiteljesedett boldog¬ságom és az új érzés, hogy életemben először a magam ura vagyok, van saját otthonom - nos, mindennek varázsa rabul ejtett, és teljességgel lekötötte figyelmemet. Holmes azonban, aki lelke mélyén bohém természetű volt, és mélyen megvetett mindenféle társadalmi szokást, kötöttséget, a mi régi, Baker Street-i szállásunkon maradt. Ódon könyveibe temetkezett, és hol kokainnal bágyasztotta lázas szellemét, hol meg szabadjára engedte kirobbanó energiáit. Most is, éppúgy, mint azelőtt, figyelmét teljes egészében a bűnesetek felgöngyölítése kötötte le. Lobogó becsvágyát és kivételes talentumát csakis annak a szolgálatába állította, hogy olyan rejtélyeket tisztázzon, melyeknek megoldásáról a rendőrség már lemondott. Időről időre azért eljutott hozzám néhány kósza hír barátom viselt dolgairól. Így például hallottam, hogy Odesszába rendelték a Trepov-féle gyilkossági ügy végett; megtudtam azt is, miképpen derített fényt az Atkinson fivérek tragédiájára Trincomaleeban; és végül tudomást szereztem arról a küldetéséről is, amelyet a holland királyi család megbízásából hajtott végre a rá jellemző tapintattal és alapossággal. Mindezt azonban a napilapok többi olvasója is tudta régi barátomról és lakótársamról, náluk nem voltam tájékozottabb. Egy este - 1888. március havának huszadik napján - éppen egyik betegemtől tértem haza, mivel újból elkezdtem a magánorvosi gyakorlatot, s utam a Baker Streeten vezetett keresztül. Ahogy elhaladtam a jól ismert kapu előtt, amelyről a Négyek jelé-nek esete óta mindig az udvarlásom története jut eszembe, erős kísértést éreztem, hogy fölkeressem Holmest, és megtudjam, vajon most miféle ügynek szenteli egyedülálló képességeit. A szobái fényárban úsztak, így még az utcáról is jól láthattam magas, szikár alakját, ahogy többször is elhalad az ablak előtt. Gyors léptekkel járt fel s alá a szobában, lehorgasztott fejjel, hátrakulcsolt kézzel.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft