Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Naulahka Zoom

Naulahka

Készleten

  • Szerző: Joseph Rudyard Kipling
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Hogy 31-én hajóra szállhasson Newyorkban, 27-én el kellett hagynia Topázt. 15-ike volt. Tarwin ki akarta használni a hátralevő időt. Esténként meglátogatta a lányt és ujra meg ujra megvitatták elhatározását. Kate szelid jóakarattal hallgatta a fiut, mint aki szeretné, ha meggyőznék, de homlokát fenyegető határozottság árnyékolta. A bánatos vágy, hogy amennyire lehet, jó lehessen hozzá, még szomorubbá tette határozatlan, segitségért esdeklő tekintetét. - Nekem ez a hivatásom! - kiáltotta. - Nem tudok kitérni előle. Nekem engedelmeskednem kell. Nekem el kell mennem! És ha fájdalmas hangon elmondta neki, mennyire zaklatják lelkiismeretét sötétségben, nehéz nyomoruságban élő testvéreinek segélykiáltásai, a gyötrelem és a kegyetlenség, amely között sinylődnek, akkor Tarwinnak be kellett vallania, hogy respektust érez a mások szenvedése iránti könyörület ekkora szenvedélyén. Bár nem mondott le arról, hogy Kate-et minden rendelkezésére álló tudásával és erejével visszatartsa terve megvalósitásától, maga is méltányolta azt és nemes, nagylelkü természetével megértette, hogy a leány nem tud süket füllel elhaladni a távoli szenvedés jajszava mellett. Csak annyit igyekezett megértetni a lánnyal, hogy másnak is szüksége lehet az ő segitségére, amazok megmentésére pedig viszont akadhat más is, mint éppen Kate Sheriff. Hisz ő is bajban van, neki is szüksége van Katere és Katenek is szüksége lehet rá. Kölcsönösen szükségük van egymásra és szerinte ez a szükség a legparancsolóbb. India asszonyai várjanak még, majd később, ha a C. C. C. már elérte Topázt és ő, Tarwin révbe futott, akkor átmennek együtt és utánanézhetnek a dolognak. Egyelőre a boldogságról van szó, a szerelemről van szó! Tarwin találékony volt; mélyen és igazán szeretett, pontosan tudta, hogy mit akar és félig-meddig meg tudta győzni a leányt, hogy valójában ő sem akar mást. Katenek a fiu minden egyes látogatása után mindig ujra és ujra meg kellett magát erősitenie, hogy hü maradhasson elhatározásához. Vita közben nem igen tudott mit felelni. Nem volt meg benne az a közlékenység, ami Tarwinban, nem tudott érzelmeinek kifejezést adni. Azok közé az emberek közé tartozott, akik szótalanok, mélyek, csak érezni és cselekedni tudnak. Hideg és csendes bátorság volt benne és panaszkodás nélkül tudott szenvedni. Ha nem igy van, már régen visszaijedt volna attól a számtalan akadálytól, amely szüntelenül az utjába állott két év előtti elhatározásának, amely ama tavaszi napon az iskola kertjében fogamzott. Szülei voltak az első akadály. Annak idején kereken megtagadták azt a kivánságát, hogy orvosnő lehessen. Ápolónő és orvosnő szeretett volna lenni egyszerre, abban a hitben, hogy Indiában mindkettőre szüksége lehet; de minthogy csak az egyik mesterséget tanulhatta ki, megelégedett azzal, hogy belépjen egy newyorki ápolónőképző tanfolyamba. Ebbe szülei kénytelen-kelletlen beleegyeztek, nem tudták megtörni gyermekük szelid, de határozott ellenállását. Amikor Kate elmondta anyjának gondolatait és terveit, az asszony sajnálattal állapitotta meg, hogy jobb lett volna, ha kislányát nevelés nélkül, vadul engedi felnőni. Most már azt is bánta, hogy férje más foglalkozást talált az egykor annyira gyülölt vasutépités helyében. A vasut most végre tényleg keresztezte Topázt; amikor Kate hazajött az iskolából, a vonalnak nyugati végpontja már száz mérföldnyire volt lakóhelyüktől és ők még mindig nem költöztek tovább. Ezuttal a mozdonyok, ugy látszik, végleg elhagyták őket. Apja telkeket vásárolt a városban és vagyona helyhez kötötte. Abbahagyta a mérnökséget és politikával kezdett foglalkozni. Sheriff gyenge volt a leányával szemben, mint ahogy gyenge volt általában. A felületes természetü emberek ragaszkodó szeretetével csüggött Kate-en, elnéző volt iránta, mint a legtöbb szülő egyetlen gyermekével szemben. Megszokta, hogy bármit tegyen is a leánya, rendbelevőnek találja; menjen minden a maga utján! Pillanatnyilag csak azzal a gondolattal törődött, hogy vagyonát hogy fordithatja gyermeke hasznára és Katenek nem volt szive felvilágositani őt, hogy milyen rendeltetést szán ő ennek a vagyonnak. Anyjának részletesen elmondta tervét; apjával csak annyit közölt, hogy alaposan ki akarja magát képezni ápolónői hivatásában. Az öregasszony titokban emésztette magát; keserü, bár filozófikus szinte azt mondhatni egykedvü reménytelenséggel nézte leányát, mint általában az olyan asszonyok, akiket az élet megtanitott rá, hogy mindig csak a legrosszabbat várják. Katenek mélységesen fájt, hogy anyja csalódik benne, s a szive vérzett arra a gondolatra, hogy nem teheti azt, amit apja, anyja elvárnak tőle. Hogy mit vártak tőle, arról nem igen beszéltek, de a leány könnyen kitalálhatta kivánságukat, hogy jöjjön haza és élje azt az életet, amit a többi urilány. Belátta, hogy szüleinek ez az álláspontja természetes és józan és annál jobban sajnálta őket, mert sziklaszilárdan, bár teljes szerénységgel meg volt arról győződve, hogy neki más a kötelessége. Ezek voltak első lelki zavarai. A nagy ellentét, amely a kertben töltött boldog pillanatok és a valóság kemény prózája között fennállt, egyre jobban mélyült. Sokat kinlódott, néha majd megszakadt a szive, de azért továbbhaladt az utján, nem mindig egyforma eréllyel és bátorsággal, néha nem is nagyon bölcsen, de azért egyre előre!

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft