Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Messze földön - elbeszélések Zoom

Messze földön - elbeszélések

Készleten

  • Szerző: Jack London
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: A fehér csend - Carmen már csak pár napig húzza... - Mason kiköpött egy darab jeget, és bánatosan nézegette a szegény állatot, azután szájába vette a kutya lábát, s tovább harapdálta az ujjak közé fagyott kegyetlen jégcsomókat. - Még nem láttam olyan előkelő nevű kutyát, amelyik egy fabatkát is ért volna - mondta, mikor befejezte a munkáját, és félretolta a kutyát. - Egyszerűen elgyengülnek, és belepusztulnak a felelősségbe. Láttatok már tönkremenni olyant, amelyiknek becsületes neve volt, például Kassziár, Szivas, Eszkimó? Nem ám! Nézzétek meg ezt a Sukumot, ez... Huh! A sovány állat felszökellt, fehér foga alig hibázta el Mason torkát. - Ez kell neked? - Egy ügyes ütés a kutyakorbács nyelével a fül mögé kinyújtóztatta az állatot a hóban. Lágyan remegett, fogáról sárga nyál csorgott. - Mit mondtam? Nézzétek meg Sukumot... az belevaló kutya. Fogadok, még ezen a héten megeszi Carment. - Én más fogadást ajánlok - felelte Malemute Kid, s megfordította a tűz mellé tett fagyos kenyeret. - Mi esszük meg Sukumot, mielőtt az út végére érnénk. Mit szólsz hozzá, Ruth? Az indián asszony leülepítette a kávét egy darab jéggel, előbb Malemute Kidről a férjére, azután a kutyákra pillantott, de nem felelt. Nyilvánvaló igazság volt, felesleges lett volna felelni rá. Előttük kétszáz mérföld töretlen út, alig van hatnapi élelmük maguknak, s egy csepp sincs a kutyáknak: más választásuk nem lehet. A két férfi és az asszony a tűz mellé húzódott, és neki¬látott sovány ebédjének. A kutyák felszerszámozva feküdtek, mert déli pihenő volt, s minden falatot sóváran néztek. - Holnap már nincs ebéd - mondta Malemute Kid. - És erősen szemmel kell tartanunk a kutyákat, egyre hamisabbak lesznek. Egykettőre lerántanák az embert, ha hozzáférnek. - És én egy metodista egyházközség elnöke voltam valamikor, és tanítottam a vasárnapi iskolában! - Miután Mason meglepetésszerűen kibökte ezt, álmodozva nézegetni kezdte gőzölgő mokasszinját, de felriadt, mikor Ruth teletöltötte a csészéjét. - Hála isten, teánk van dögivel! Láttam, hogy termesztik lenn Tennessee-ben. Mit nem adnék most egy forró kukoricalepényért! Sose búsulj, Ruth; nem sokáig fogsz már éhezni, sem mokasszint hordani. Az asszony szomorúsága ettől eltűnt, s szemében nagy szerelem lobbant fel fehér parancsolója iránt - az első fehér ember iránt, akit életében látott -, az első ember iránt, aki az asszonyt nem állatként vagy teherhordó baromként kezeli. - Igen, Ruth - folytatta a férje, s visszatért a keveréknyelvre, mert csak így értették meg egymást -, várj, míg felszedelőzködünk és elindulunk kifelé. Felülünk a Fehér Ember kenujára, és kimegyünk a Sós Vízre. Igen, rossz víz, goromba víz, egész idő alatt nagy hegyek táncolnak rajta fel-le. És olyan nagy, olyan messzi, olyan nagyon messzi; utazol tíz alvást, húsz alvást, negyven alvást (a napokat szemléletesen előszámlálta az ujjain), és egész idő alatt víz, gonosz víz. Akkor nagy faluhoz érsz, sok ember, mint moszkitó nyáron. Vigvamok, ó, olyan maga-sak... tíz, húsz fenyő. Hiju sukum! Tehetetlenül megállt, esdeklő pillantást vetett Malemute Kidre, aztán jelbeszéddel szorgosan egymás tetejébe állította a húsz fenyőt. Malemute Kid vidám cinizmussal mosolygott; de Ruth szeme tágra nyílt a csodálkozástól és a gyönyörűségtől; mert félig-meddig azt hitte, hogy férje tréfál, s ez a leereszkedés örömet szerzett szegény asszonyi szívének.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft