Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Martin Eden Zoom


Működik az olvasómon?
 
Minden e-könyvolvasón olvasható a nálunk vásárolt e-könyv. Lehet nagyítani? Igen. Lehet változtatni a betűtípust és méretet. A letöltött e-könyveink ugyan olyanok mint a papírra nyomtatott könyvek.

 

Martin Eden

99 Ft
  • Szerző: Jack London
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)
  • ISBN: entik00259

Hogyan kapom meg az e-könyvet? Miután kitöltötte a vásárláshoz szükséges adatokat és kifizette bankkártyával az e-könyvet, megjelenik egy letöltési lehetőség a képernyőn és egy e-mailben is ott lesz a megvásárolt e-könyv. 

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: Társa lenyomta a kilincset, kinyitotta az ajtót és előrement. A fiú utána. Félszeg mozdulattal lekapta fejéről a sapkáját. Durva ruháján érezni lehetett még a tengervíz szagát. Látszott rajta, hogy a tágas előcsarnokban sehogy sem találja a helyét. Már a sapkájával sem tudott mit kezdeni, megpróbálta begyűrni a kabátja zsebébe, végül is a másik kivette a kezéből. Ez a nyugodt, magától értetődő mozdulat jólesett a félszeg kis legénynek. „Ez igen, ez tudja, miről van szó, gondolta. Ha segít nekem, talán nem is lesz semmi baj.” Ment a másik után. Közben akaratlanul is jobbra-balra rántotta a vállát, a két lábát meg szétterpesztette. Imbolyogva járt, mintha a padló még mindig emelkednék és süllyedne alatta, amint egy-egy hullám a magasba dobja, aztán továbbtaszítja. Szűknek érezte a falakat. Néha még a torka is összeszorult ijedtében, úgy érezte, hogy széles vállával mindjárt beleütközik az ajtófélfába, vagy lesodorja az alacsony kandallóról a csecsebecséket. Minduntalan vissza-hőkölt a körülötte levő sokféle holmi elől. Mintha mindenfelől ezer veszély leselkednék rá. Pedig ezeket a veszélyeket csak a képzelete teremtette. A szoba közepén az asztal magasan meg volt rakva könyvekkel, az asztal és a zongora között kényelmesen elsétálhatott egymás mellett akár fél tucat ember is. A fiú mégis egész testében reszketett, amikor végül rászánta magát, hogy áthaladjon a két bútordarab közt. A karja folyton útjában volt, nem tudott mit kezdeni vele. Felzaklatott képzeletében már látta, hogyan megy neki az asztalon heverő könyveknek. Riadtan ugrott félre, mint a megrémült paripa, kis híja, hogy fel nem döntötte a zongoraszéket. Nézte, milyen könnyedén jár előtte az a másik; most vette csak észre, hogy ő nem úgy jár, mint mások. Egy másodpercig kínos szégyenkezés fogta el: miért is mozog ilyen esetlenül? Kiverte a veríték; megállt, és megtörölte napbarnított arcát a zsebkendőjével. - Artur, állj csak meg, öregem - mondta. Tréfálkozó hangot próbált megütni, hogy elrejtse valahogy a szorongását. - Sok lesz ez így egyszerre a te tisztelő hívednek. Hadd szedjem össze magam előbb egy kicsit. Te tudod legjobban: én nem akartam idejönni. Azt hiszem, a családod sem nagyon töri magát utánam. - Tudom, tudom - felelte a másik csillapítóan. - Ne félj tőlünk annyira, mi valójában egyszerű emberek vagyunk. Hohó, hiszen ez a levél nekem szól! Az asztalhoz lépett, felszakította a borítékot és olvasni kezdett. Gondolta, az idegen majd csak megnyugszik közben. A fiú megértette, mit akar, és örült. Megvolt az a képessége, hogy átélje mások érzéseit és megértse őket. Bármilyen izgatott volt, ez most sem hagyta el. Megtörölte a homlokát, körülnézett, igyekezett fegyelmezni az arcvonásait, de olyan riadt volt a tekintete, mint a csapdát sejtő vadállaté. Csupa ismeretlen dolog vette körül, és rettegett, ha arra gondolt, mi jöhet még ezután. Sohasem tudta, helyes-e, amit tesz. Állandóan úgy érezte, hogy esetlenül jár és sután viselkedik. Rémülten gondolt arra: mi lesz, ha egyszerre csak megbénul, s minden képessége és ereje cserbenhagyja. Metsző élességgel érintette minden; kétségbeejtő világossággal látta önmagát. Amikor a másik lopva, jókedvűen pillantott rá a levél mögül, úgy érte ez a tekintet, mintha tőrt döftek volna belé. Észrevette a pillantást, de egyetlen arcizma sem rándult meg. Hiszen, ha valamit, azt megtanulta, hogy fegyelmezze magát. Az a tőrdöfés átjárta az önérzetét. Átkozta magát, hogy idejött. De azt is eltökélte: történjék bármi, ha már egyszer idejött, ki is tart mindvégig. Arcvonásai megkeményedtek; tekintetében harcias fény csillant. Most már nyugodtabban nézett körül. Mindent élesen szemügyre vett. Nem kerülte el a figyelmét semmi sem, a szép berendezés minden részlete belerögződött az agyába. S amint kitágult szeme felitta az elé táruló gazdagságot, lassacskán kialudt tekintetében a harcias láng, és meleg izzás váltotta fel. Fogékony volt ez a fiú minden szépség iránt, és itt volt, ami megfogja.