Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Víg világ Zoom

Víg világ

Készleten

  • Szerző: Bársony István
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

JÓ BARÁTOK.

A keskeny agyagos úton, amely halványsárga csíkkal húzódik fel rézsútosan a Szent Orbán-kápolnájához, két szürke alak haladt egymás mellett, lassú ödöngéssel. Borbolya kántor volt, meg Bandi, a szamara. A pinczébe mentek együtt borért, a mint régtől fogva kötelességök volt minden szombaton délután. Nagyszerűek ezek a falusi szombat-délutánok.

Már érezni egy kicsit a vasárnapot, az emberek rendbe szedik a házok tájékát, kisöprik az udvart, itt-ott meszelnek, kivált a pitvar elején, a hol leghamarabb szemet szúrna a tisztátalanság. A mezei munkából korábban megjön este a gazda; ma már bele se fogott olyanba, a mit estig el nem végezhetett, hisz’ holnap úgy se folytathatná, mert a holnapi nap az Úristené. Borbolya megigazgatta a csacsi hátán a csobolyókat; most még üres volt mindakettő, hát vidáman kapkodta fejét a jámbor állat. A szőlőhegy aljáról viszszanézett a kántor, úgy rémlett neki, hogy a háza előtt, amelyet jól láthatott a völgyben, még folyvást fenyegető mozdulatokkal integet felé a felesége. Szinte a hangját is hallotta, mint az imént, amikor felczibálta édesded szunynyadozásából:

»Már megint alszol? te Mátyás király restje! Mit iszol holnap, ha nem mégy a pinczébe? Halálba üldözöl, vesztemre törsz; azt szeretnéd, hogy még a hegyre is én czaflassak helyetted, úgy-e?!... « A sárkányhangok még jobban kisértették ma, mint rendesen.

Elöntötte a méreg s jót húzott a csacsira; de mikor Bandi ijedt hőköléssel akart befarolni a venyige közé, lecsillapodott s kérlelni kezdte: »nono szivem! nem téged gondoltalak!« A csacsi lekonyította a fülét, meglóbálta roszszúl vedlett fejét s nem törődött azontúl mással, csak a pőcsikkel, amely egyre oda csapkodott a véknyához. Máshol úgyse tudott volna beleragadni a sűrű szamárszőrbe.

Csöndes volt az egész szőlőhegy. Így nevezték, pedig a domb-mértéket is alig ütötte meg. Még csak egy gyümölcsöt szedő fehér cselédet se lehetett látni; a kerülő bizonyosan valamelyik gádorban nyújtózkodott, bátran pusztíthatta a rigó a gohért.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft