Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Tréfás történetek Zoom

Tréfás történetek

Készleten

  • Szerző: Bársony István
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: 

Különös módon tudta szidni. Kimeresztette a szemét s elkezdett sunnyogva lopódzani a szegény kutya felé, ahogy a lepkefogó gyerek szokta, amikor a kalapját ráborítani készül valami pillangóra. Aközben szemrehányólag mondogatta: „Nem láttad? Hát csakugyan nem láttad? Bitang! Állat! Kutya!... Hát micsoda orrod van? Bezzeg, ha sült szalonna volna a fűben! He!...” Ilyenkor Schlick a lába közé kapta a farkát s elkezdett hátrálni.

Folyvást visszapislogott a koma felé, aki egyre azt hajtotta: „apport!...” A koma végre is belenyugodott abba, hogy Schlick végképp tehetségtelen vizsla, s ezt ki is jelentette. Schlick, - ő tudja, hogyan, - kitalálta az ilyen beszéd értelmét; én legalább fogadni mernék rá, hogy így volt, mert ahányszor a koma gyalázta: fölborzolta a szőrét s gyűlöletes szemeket vetett rá. Hogy a komával ne kelljen vadásznia, új meg új furfangot eszelt ki.

Egyszer pláne azt szimulálta, hogy nyavalyatörős. Amikor megúnta hallgatni, hogy: „apport-apport!”... levágta magát a földre s elkezdett rángatódzni. Még tajték is jött a szájából. A koma azt hitte, megveszett s ijedtében ráfogta a puskát. Schlicknek se kellett több. Fölugrott, mintha sose lett volna baja, s vágtatva iramodott hozzám, - a hátam mögül morgott a komára. Tulajdonképpen ekkor értettem meg, hogy minő nagy huncut. Olyan bolondnak tetszett előttem a dolog, hogy a világért sem árultam volna el. Hisz’ ezzel a kutyával még sok mulatságom lesz, gondoltam magamban. Otthon kilopott a konyhából egy darab spékelni való szalonnát; lenyelte, aztán hamar kifeküdt az árnyékra, mint akinek semmi köze sincsen a konyhához.

Egyszer csak veri a bent setten-kedő kuvaszt a szakácsné s bőszen kiabálja: „kell szalonna? kell?!” Schlick félszemmel arra bandzsított, de egyébiránt meg sem mozdult. Másnap éppen akkor kezdtem megfigyelni, amikor becsalogatta a másik kuvaszt a konyhába. Valósággal hívta. Ehhez különben értenek a kutyák. Bodri bement vele, s egyszer csak látom, hogy Schlick kotródik kifelé valami zsákmánynyal. A pajtását ott hagyta kezesnek.

Azt is csakhamar megverték ő miatta. Velem is megpróbálta egyszer, hogy vadászaton váljék bénává. Egy szép falka fogoly szállott be a vágás egyik sűrűbb részébe, ahol sok volt a vadkomló. Azon Schlick csak nagyon nehezen tudott keresztül vergődni, de hát kénytelen volt vele. Küldöm: „keresd! hozd el!” Rám néz, azzal a fájdalmas bamba nézéssel, amit már ösmertem. Mintha azt mondta volna: „de hát nem sajnálsz? Nézd, szegény Schlick beteg, már megint beteg!” - És csakugyan emelgetni kezdte a lábát. Dühbe borultam.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft