Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Történetek öreg emberekről Zoom

Történetek öreg emberekről

Készleten

  • Szerző: Benedek Elek
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

Látogatás az öregeknél. Köszöntelek, édes kicsi falum!

Látom már a templomod tornyát, hallom az alsó malom zugását. Látom a régi temetőt korhadt fejfáival és amott a hegyoldalon az uj temetőt. Melyiket nézzem? Mindakettőnek földjében annyi kedves halottamra borul a sirhalom. Ime, apránkint előtünedeznek a házak is. Minden esztendővel vénülnek s minden esztendővel szebbek, kedvesebbek. Ami uj közöttük, az nekem olyan idegen.

Pedig azok épitették, a kik velem játszadoztak a porban, a kikkel én versenyt szaladgáltam vesszőparipámon; a kikkel én együtt másztam szalmafödeles csűrök agyába verébfiókákért. Egyik-másik kint áll a kapujá¬ban s a mint végig száguldunk az utczán, köszöntenek szeretettel. Kérdem János öcsémet: hát ez ki vala? Hát ez? És ez? Megdöbben a szivem az időnek gyors szárnyalásán. Hiszen csak tegnap játszadoztunk együtt, s im, már nagy bajuszos, szép szálas férfiak. Nem tudom beleélni magamat e változásba. Nem tudom másnak látni az én kicsi falumat, mint a milyennek gyermekkoromban láttam.

Belevág a szivembe, hogy az én gyermekkorombeli öregek már mind künn porladoznak a temetőben, s hogy azok az erős, tagbaszakadt férfiak, a kiket én úgy megcsodáltam kicsiségemben, most lassan bandukoló, tipegő, öreg emberek. Milyen magasak voltak akkor, s most milyen kicsi-nyek, a mint meggörnyedt háttal mennek, mendegélnek, szép csöndesen eregélnek ki a mezőre - kaszálni. Ahol, már látom a mi házunkat is. Kéményének füstje kavarog a légben, hirdetvén a falunak: jön a pesti fiunk. Látom messziről: a galambbugos kapu kitárva. Idegen libák, kacsák szabadon járhatnak-kelhetnek ki s be, reggel óta nyitva a kapu, bár késő délután érkezem. De ki tudja, hátha korábban érkezik meg az az ördöngős gőzparipa, mint a hogy irva vagyon. Mindig késik, hátha siet egyszer.

Ó, édes öreg kapum, de megviselt az idő téged is! Eső vize, napnak melegsége, utcza szálló pora lekoptatták rólad a tulipánokat, melyeket még nagyapó faragott ki rajtad, s csak sejteni lehet már a gömbölyű betűs felirásokat, melyek ékesen hirdeték az idegennek:


„Ha istened s hazád szereted: bejöhetsz,

De álnok sziveddel föl s alá elmehetsz.”


És alatta:

„Áldás a bejövőknek,

Béke a kimenőknek.”

Meggörnyedtél, előre hajolsz, mint egy öreg ember, de állsz még, éppen mint az a fehérhajú, görnyedt hátú öreg ember, a ki elémbe csoszog, mondván könnyes szemekkel: ó édes fiam, csakhogy még egyszer láthatálak! Mellette az öreg asszonynak egy szava sincs, csak a nyakamba borul és sír, és sír. Az van a sirásában: ó lelkem gyermekem, csakhogy még egyszer láthatálak!

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft