Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Tisztítótűz Zoom

Tisztítótűz

Készleten

  • Szerző: Forró Pál
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: 

Holnaptól kezdve új életet kezdek!

Tudom, ezt már sokszor megfogadtam, de akkor még nem ismertem Olgát. Mindennel szakí­tok, új emberré kell válnom. Persze, kissé kínos lesz, ha megmondom Lidiának, hogy közöt­tünk vége mindennek és a fiúkkal is közlöm, hogy sajnos, nem járhatok többé a társaságukba, nem tivornyázom át az éjszakákat, nem ülhetek végnélküli órákig a kávéházban üres és léha fecsegések közepette.

Nekik természetesen sejteniök sem szabad, hogy Olga kicsoda. Isten őrizz, hogy ez a cinikus, erkölcstelen banda ajkára vegye a nevét, Milyen szerencse, hogy olyan diszkréten, a nyil­vá­nosság teljes kizárásával találkoztunk. Még Olga sem tudott róla!...

És nem is szabad sohasem megtudnia!

Tegnap történt, a Szalon tavaszi képtárlatának megnyitásán. A harmadik teremben akasztották ki az én két képemet is. Rettentő lámpaláz gyötört. Tudom, hogy ez a kiállítás dönti el sor­so­mat. Ha most sem figyel fel rám a kritika, ha nem adom el egyik képemet sem, akkor végleg lecsúsztam. Nincs reményem arra, hogy valaha is feltámadjak ebből a reménytelen nyomo­rúságból...

Ott álltam egy oszlop mögött és a kétségbeeséstől majdnem sírva néztem, hogyan mennek el részvétlenül, szinte megvető közönnyel képeim előtt a látogatók. Szerettem volna felordítani dühömben és rémületemben. Hát nincs ezeknek sem szemük, sem szívük, nem veszik észre, mennyi művészi gyötrelem között születtek meg ezek az új színek és formák?

Akkor jött Olga. A szőkesége szinte világitott, mintha a tavaszi égről röppent volna le egy Botticelli látomás, karcsún és átszellemülten. Két férfi kísérte. Egy idősebb úr és egy fiatal dändi. Unottak voltak és fölényesek az urak, csak az aktok előtt álltak hosszabb ideig és a modell formáiban gyönyörködtek. Már messziről láttam, mikor az én képeim felé közeledtek. A szívem vadul vert. Én még sohasem láttam Olgát. Sejtelmem sem volt, hogy kicsoda. De szinte babonás makacssággal akartam, hogy álljon meg képeim előtt, vegye észre azokat...

A két férfi közömbösen fordította el a fejét és már tovább akartak menni. De Olga - talán megérezte a feléje küldött vad kívánságomat, - érdeklődve állt meg:

- Nagyon érdekest Egészen újszerű kompozíciók... Különösen ez a zöld ruhás asszony! Igen tehetséges ember festhette. Hogy is hívják?

És lapozni kezdte a katalógust.

- Ugyan Olga... mit néz ezen a zavaros mázolmányon? - mondta türelmetlenül a fiatalabb férfi.

Legszívesebben rávetettem volna magamat, hogy megfojtsam. Oh, mennyire gyűlöltem...

De Olga kikereste a kép számát és azt mondta:

- Ternyei Tibor... erről az emberről még beszélni fognak!

Azután tovább mentek. Bennem új ritmussal kezdett keringeni a vér. Soha nem éreztem még mámorosabb boldogságot.

A kiállítás igazgatójától, aki hajlongva búcsúzott el tőlük, megkérdeztem, hogy kik voltak a látogatók? Megmondta. Hidvéghy László kormányfőtanácsos, gyáros, a leánya és Bánky Jenő bankár. Olga vőlegénye.

Később megnéztem a telefonkönyvben Olga címét. Lipót-körút 21.

*

Mint egy megbűvölt járok a Lipót-körúti ház körül. A kapu alatt lévő táblát elolvastam, tudom, fent laknak az első emeleten. Hat óra tájban érkezett haza Olga. Lassú léptekkel jött a Berlini-tér felől. Már messziről észrevettem. A férfiak utána fordultak. Utálatos faun-arccal nézegették a bokáját, nagyszerű karcsúságát, gondolatban levetkőztették és nem vették észre, hogy az ucca fájdalommal telik meg, amely belőlem árad, elönti a csillogó kirakatokat, el­homályosítja fényüket és megmarkolja a város vidáman zakatoló szívét.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft