Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Tévelygők Zoom

Tévelygők

Készleten

  • Szerző: Ritoók Emma
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: I. KÖTET. I. Egy sikoltás. Sehonnan az ürből, vagy valahonnan a végtelenségből, a ködök mögül vagy az elsápadó csillagok közül...? A reggel szürkeségének kemény selymét hasította végig, kozmikus csendet tépő, kaotikus fájdalmat jelentő egyetlen repesztéssel a halál... Lecsapott, kiszakadva az ismeretlenből, minden emberitől független jajszava a világnak. A sikoltással egyszerre a hang anyaggá vált formája gyorsan szállt le a tenger felett, fekete pont - sötét pillangó a szürkeségben. Egy pillanat és a sullyá vált sikoltás betörte a halványan csillanó, gyöngyházszinüre váló tükröt. Csend. Aztán a csend hangja: a tenger halk hullámverése a parthoz... egy repülőgép messzire halkuló zümmögése. Az a fiatal ember, aki a gépen repült a tenger felett, nem hallotta a sikoltást - maga a tenger sem hallotta... Öreg ember jött ki a sziklák között épült kis ház ajtajából a francia parton, de az sem hallotta. És nem hallotta a nem messze levő nagy szálló termében rendezgető pincér, sem az emeleti szobában alvó amerikai leány, sem a hajó, mely most tünt elő a part hajlá¬sánál. És nem hallották, akik messzebb voltak. Berlinben a Viktoria Strasse egyik házának a har-madik emeletén két öregedő ember aludt, miután késő éjszakáig a leányukról beszéltek, aki ott hagyta őket. Azt sem tudták, kivel ment el - hogy egyáltalában valakivel ment-e vagy csak egyedül. A ház előtt a taxi állomáson az egyik sofför nyujtózkodott és ásítva nézte, hogy a reggeli vonattal érkezettek milyen gyürött arccal ülnek táskáik közt az autókban. Ezzel a sofförrel ment el a leány hat héttel ezelőtt a pályaudvarra, de sem a soffőr, sem az öregek odafent nem tudtak egymásról. Budapesten a Ráday utca egyik szobájában egy fiatal ember, Pétery János nevü, nagyon korán ébredt fel. - Úgy sincs semmi dolgom, nyugodtan alhatnám akár kilenc óráig is, - gondolta bosszan¬kodva. - Az öcsém a pamlagon bezzeg alszik, még hét órakor sem lehet felébreszteni, hogy idejében elkészüljön az iskolába. A szemetes kocsi csengője hallatszott. Undorodva gondolt a szemétre és szeretett volna repü-lő¬gépen ülni és messze-messze lenni mindentől, ami a Ráday utcában van. Gépen szállni a felhők között egy leánnyal... aranyosan csillanna meg a haja, mikor a felkelő nap sugárzásába belerepülnének. Behunyta a szemét ennél a romantikus gondolatnál. De nem tudott ujra elaludni. Halkan felkelt és bement a fürdőszobába. Fent - tengerek, városok, emberek felett a reggel szinesen lángolt elő a szürkeség széttépett selyme mögül. II. Az asztalon már csak a reggeli maradványai voltak. Erzsébet besietett, felkapta előre el¬készi-tett tizórását és beledobta a táskájába. Gyuri felnézett és nyugodtan mondta: - Leszaladt egy szem a harisnyádon. Erzsi leesett az ajtó mellett egy székre és rémülten nézett végig felhuzott lábszárán: - Istenem elkésem!... hol? Gyuri elnevette magát: - Szamár vagy, csak vicceltem. Erzsébet dühösen kapta fel a táskáját: - Haszontalan kölyök! - és kiszaladt. Pétery János haragosan nézett az öccsére és megvetően mondta: - Megérdemelnél egy pofont. Gyuri csak nevetett: - Savanyu János! - kiáltott vissza az ajtóból. Igen, az. De hogy élhetnek így? Nevetnek, szaladnak, izgatódnak, hogy elkésnek vagy hogy leszaladt egy szem a harisnyán - egy szem... nem veszik észre, hogy minden felborul. Vagy csak ő látja így? Vajon nem örökölte az anyja buskomorságát...? Régen kisértette ez a gondolat, de soha olyan világosan, mint ezekben a hetekben. Pedig inkább meghalni, mint úgy... ilyen fiatalon... Fiatal - mit jelent ez neki? Különben Gyuri inkább örökölhette volna az anyjától, ő későn született... ostoba képzelődés az egész. Az apja jött be. - Jani, ne felejtsd el a szabónak ma megfizetni a részletet. Jani komolyan nézett az apjára: - Apám... - kezdte és elhallgatott. Az apja egy percig állva maradt az ajtóban: - Na? János legyintett: - Semmi fontos, majd máskor. Látom, hogy most siet. Egyedül maradt. Mit is akart kérdezni? - Azt hogy örökölhettem én az anyám... vagy hogy: apa, miért jár még mindíg ahhoz az asszonyhoz...? vagy hogy: meg tudná egy élet tapasz¬talata után mondani, hogy érdemes-e élni...? A nap egy vékony csikja besütött, csillámló szalagot lebegtetett, meg eltünt, ahogy egy apró felhő elfutott előtte. Végre rátalált a nagy, nehézkes pamlagra és mindíg szélesebben bontotta ki aranyos szövetét rajta. János felkönyökölt az asztalra, háttal a napnak és megvetően nézett végig a szobán. - Otthon... ez is otthon! Egész délelőtt egy cseléd marad a lakásban, csak enni szalad mindenki haza, azt is háromszor kell behozni - mindenki külön... Na szervusz otthon, tíz perc mulva fél kilenc, az abrosz ételfoltos, az ujság háromfelé rajta: német kancellár, hágai egyezmény, súlyos autószerencsétlenség, pénzpiac, arzénmérgezés, kalapácsos gyilkos... nicaraguai földrengés... öngyilkosságok... Na igazán üditő olvasmány. Regény... persze Erzsi ezt a butaságot olvassa legelébb. Hát induljunk... részletet fizetni. Hányadika is van? március - 1931 március vége... nemsokára huszonhat éves leszek... a legszebb kor. Valami okosat kellene csinálni. Istenem - valamit, valamit! El kellene menni az államtitkár¬hoz, szörnyü! Majd bedugnak valahova, egy függőlegesen vonalozott papír elé és még boldog¬nak is kell lenni, hogy végre... Felállt. Mikor megfordult látta meg, hogy besüt a nap. Egy pillanatra behunyta a szemét, érezte, hogy arca, egész teste szinte magától átmelegszik és elmosolyodott. - Nap... Aranka! Szőke, szép Arany... napsugár... Elpirult, mintha valaki előtt véletlenül kimondta volna. Ilyen érzelgősség! Mikor a lépcsőn lement megbotlott valamiben. Visszatartotta magát, hogy hátra ne nézzen, csak azért se. Csak a napot akarta látni a kapu széles nyilásán át, ahogy árnyékokat kergetett a siető emberek lábai alatt. Tavasz van... és fiatal. A szegleten egy kirakat tükörüvegében meglátta magát, kicsit el is mosolyodott. Azért... egészen jó megjelenése van... Abban a percben mintha nem az ő alakja lett volna az üveg tükrében... valaki idegen. Alig birta megállani, hogy hátra ne forduljon. Tudta, hogy senki sincs ott, ismerte ezt a hátgerincén hidegen felkuszó érzést... egy idegen is van benne.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft