Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Rejtélyek a történelemből Zoom

Rejtélyek a történelemből

Készleten

  • Szerző: Donászky Ferenc
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

A füstbement menyegző.

Komárom városa a tizenötödik század vége felé egyike volt a legfontosabb erődöknek. Össze­kötő vízárkával a Csallóköz szögletében egy háromszöget alkotott és maga a tulajdonképpeni város, néhány házon kívül, szabálytalanul össze-vissza épített füstös laktanyákból és minden­féle raktárakból állott.

Minthogy nagyon nyugtalan idők jártak, a Dunán éjjel-nappal «punták»-nak nevezett csóna­kok cirkáltak, a várfalakon kiszegezett hosszú csatakígyók mellett: nappal fehér füstgyűrűket eregetve, éjjel pedig tüzes szemekként világolva, sisteregtek a tüzérek salétromos kanócai és félóráról-félórára pontosan elhangzott a felváltó jelkiáltás, melyre a sajkások vízifecske módjára tovasurranó csónakjairól is feleltek.

A Csallóköz felé kikönyöklő hatalmas sáncot teknősbékához hasonló alakja miatt «tortoriá»-nak nevezték és ennek a sáncnak az irányában magaslott ki a többi házak közül a komáromi várnagynak, Pálffy Miklós uram őkegyelmének hivatalos szállása, három szögletén torony­formán kimagasló, keskeny kémlelőnyílásokkal, amelyekből nemcsak az erősség, hanem a vidék jó részét is, kedvére megfigyelhette.

Bajtársai, baráti poharazás közben, különösen azon szerettek vele évelődni, hogy a hét bizo­nyos napján nagyon sokat nézeget a Győr felé vezető út irányában és nem annyira a közelgő török hadak, mint inkább Patkó nevezetű hajdúja után kémlelődik, ki Mars isten szolgálatából Ámoréba lépett...

Igaza volt-e ennek az incselkedésnek, vagy nem - elég az hozzá, hogy Pálffy Miklós várnagy uram most is az egyik szöglet lőréskeskenységű ablakából a Győrnek vivő út felé tekintget és csak a háta mögött hangzó kardcsörrenésre fordul vissza.

Hősies kifejezésű büszke arcát derűs mosoly derítette fel és barátságosan nyújtotta oda mind­két kezét az érkezőnek, ki szintúgy, mint ő, az akkori idők kapitányi egyenruháját viselte.

- Hozott Isten, Adolf bajtárs! Vártalak!

- Itt! Ebben a szűk bagolyfészekben? - kérdezte erősen idegen kiejtéssel, miközben vidám képét bohókásan félrefintorította.

- Dehogy itt! Egy emelettel lejebb, hol a fehérvári basa öblös kristály serlegében habzó bada­cso­nyi vár rád. Vén, mint nagyapám, tüzes, mámorító, mint az istenek nektárja! - tréfált vissza Pálffy.

Schwarzenberg Adolf nyelvével csettintett:

- Ez már beszéd! Allons, mon ami, allons! - és sarkantyúit pengetve, vidám dudolással lépke­dett lefelé a szűk csigalépcsőn.

A tágas, tömör boltozatú szobában egy keleties hímzésű szőnyegterítővel fedett asztalon már ott várta őket a topázvillogású badacsonyi egy királyi asztalra is odaillő kristályserlegben, amely mellett a vésűzött nehéz ezüsttálcán még két karcsú velencei kristálypohár ragyogott a beözönlő napsugarakban.

- Veled együtt vertük el a fehérvári basát Komárom alól. Az ő serlegeivel kocintsunk hát egy mielőbbi új győzelemre! - szólott, megtöltve a serlegeket.

- Királyoknak való nedű! Nem hiába mondta a főparancsnok ebédjén az öreg Ecsedi Farkas: «Extra Hungariam non est vinum!»[1] A hazámbeli rajnai csak lőre ehhez az isteni nektárhoz képest!



[1] Magyarországon kívül nincs bor.

Részlet:

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft