Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Ozdor Telegd Zoom

Ozdor Telegd

Készleten

  • Szerző: Donaszy Ferenc
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

Zeleméri Mikék és Ozdorok

Egyezerkétszázharminc után történt, midőn az Oltvölgyi forgó-őrvárból egy lovascsapat közeledtét jelezték a Zeleméri Mikék torjai és várhelyi várainak, melyeknek toronyőre aztán messzehangzó jelkürtön tovább adta a biharczhegyi, a bodzai és szacsvai váraknak; onnan aztán nagy visszhangverő kürtöléssel eljutott az Ozdorok felhőkbe nyuló sasfészkébe, a négy forgótornyú Haragvárba.

E kürtölésre a szántóvető mezei munkások mind haza takarodlak, a csordákat, nyájakat és méneseket biztos helyekre hajtották, magából a torjai várból pedig egy ijászcsapat vonult ki, hogy a közelgő idegenek számáról, barátságos vagy ellenséges szándékairól idejekorán hirt adhasson a környék népeinek.

Az áteresztőnek nevezett völgyszoroshoz érve, az elől ügető Barangh hadnagy megállítá az ijászokat, kik bivalybőr mellvértet, ugyanilyen sisakot és farkasbőr kacagányt viselve, hátukon kézij, s tollasvégű nyilakkal tömött puzdra volt általvetve, balkezükben pedig súlyos csata­csákány.

- Száguldj csak a jövevények elé, Korond! Így elébb adhatunk hirt! mondá az egyik napsütötte képű ijásznak, ki erre elvágtatott, midőn azonban a Haragvár felé kanyarodó kaptató által­útjára ért, megállította prüszkölő lovát és felkiáltott a feje fölötti magaslatra.

- Hej! Bod! Ugy látom, sok bajod van a juhokkal, hej!

E kiáltásra csakhamar egy suhanczlegényke jelent meg a magaslat szélén a juhászok szokott viseletében, de a kényességig tiszta és rendes volt rajta minden, mellőle pedig egy lompos szőrű, farkas nagyságú komondor nézett alá.

A Bodnak szólított fiatal juhászbojtár jóismerősként köszöntötte az ijászt, és arra a kérdésére, mitől riadoznak annyira birkái, azt felelte, hogy a haragvári főrhabonbán fiai vadásznak és a megsebesitett vadak bősz ordításától félnek és zavarognak a juhai.

Az ijász haragosan rántott egyet a félrecsuszott farkasbőr kacagányon.

- Hallod-e, Bod, a te uraid megintelen a mi urunknak, a Zeleméri Mikéknek az erdeiben va­dász­nak! Szerencséjükre, hogy Ákos urfi távol a király udvaránál vagyon, különben a torkukra forrasztaná ezt a hatalmaskodást. De hagyjuk az urak dolgát, másért kiáltottalak ide.

- Hát Ákos urfi még mindig a király udvarában mulat? kérdezte a fiú kiváncsian.

- Míg az ideje ki nem telik! A száz székely testőr mellett hadnagyoskodik ő vitéz kegyelme, mint a főkirálybiró vagyis a székelyek grófjának a fiához illik. De ne őtsed szavadat az enyémbe, mert sietnem kell, csupán arra kérlek, ha a nagyanyád, Jerne, faluba megy, láto­gas­son el a mi portánkra is. Julka, a kis hugom, nem tud szabadulni a harmadnapos hidegrázástól! Mondd meg neki, megszolgálok becsülettel érte!

A fiú készségesen intett, hogy megteszi, azután megkérdezte:

- Hát hová siet erre kelmed?

- Hallhattad a forgóvár jeltadó kürtölését! Deés felől nagy lovas csapatok közelegnek. Barangh hadnagy küld hirekért!

A fiú gyengén elmosolyodott:

- Nem lovascsapatok azok, hanem tulkok! Lehet vagy hatszáz darab együttvéve.

- Tulkok? Hát a kopják és kelevészek csillogása?

- Hát iszen egy lovascsapat is üget errefelé, az igaz! De azok miatt nem volt érdemes a lárma kürtöt harsogtatni. Alig száz fej az egész!

Az ijász nagyon csóválta a fejét erre a hirre:

- No majd meglátjuk! dörmögé, azután sebesen elvágtatott, majd letekintett az alatta elterülő sikságra.

- Tyüh, az árgyélussát! Tulkok ezek a javából! dünnyögte, aztán tovább szemlélve a lomhán kavargó porfellegeket, egyszerre rövid füttyentést hallatott. - Igaza van a fiunak! Egy marék lovas az egész! Barangh hadnagy megeszi mérgében a fergettyü vár toronyőrét! De lássuk hát, kié ez a maroknyi had!

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft