Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Örökség - válogatott prózai írások Zoom

Örökség - válogatott prózai írások

Készleten

  • Szerző: Juhász Gyula
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

CSOKONAI Halálának százados évfordulója üde emlékezetben köszönti Csokonai Vitéz Mihályt. Költői alakja egy századon át csak nagyobbodott, csak nemesbedett, s a jövő esztendei évforduló nem lesz hivatalos emlékezés, hanem fényes és meleg apotheózis. Az életében száműzött királyt halála után száz esztendővel végleg visszahelyezzük arra a trónusra, amely őt kezdettől meg¬illette volna, s amelynek rövid és sivár életében állandóan büszke pretendense vala. Igen, ő a maga korában nem tartozott a hivatalosok közé. Irodalmi udvara, szalonja nem volt, hiszen gyakran ágya sem akadt, ahová fejét nyugalomra hajtsa. Tudományos társulások, újságok és szemlék nem vonták be érdekköreikbe, mint ahogy catói lelkű ellensége, Kölcsey mondja: Csokonai inkább mulatott aljnép körében, mint grófok és bárók társaságában. Alakja, sorsa a garabonciás diákot juttatta a kortársak eszébe.

Magyar Cyrano volt, kóbor lantos, kijátszott szerelmes, csúf arcú és széplelkű poéta. Halála után, szinte a temetésén, Kölcsey dob kemény göröngyöket korai sírjára. Schilleri fensőbbséggel, olympusi nyugalommal állapítja meg, hogy Csokonai nagyon paraszti, nem elég művelt, hogy szelleme iskolás, tehetsége nem eredeti, Bürger szolgai utánzója egész pályáján keresztül, hogy Dayka és Virág messze fölötte állanak. Ma már ez akadémikus kritiká¬nak éppen az ellenkezője igaz. A paraszti Csokonait Petőfi méltónak ítéli, hogy megéne-kelje; az iskolás szellem ma a szabad, féktelen egyéniség egyik, a múltból reánk mosolygó példaképe. Daykát az élet elfeledte, míg Csokonai ércszobrát ott csodálja Debrecen főterén, s a garabon¬ciás diák kedvesen bánatos humora Rákosi Jenő színművében éled föl újra a százados évfordulón. Kölcsey gáncsai után még nagyobb megalázás következett: a feledés! Lassankint mossák le alakjáról a gyalázat és közöny foltjait, s igaz fényében csak a hetvenes években mutatja be Dóczi Lajos remek tanulmánya. E carlyle-i kísérlet letarolta előttünk mindazt, amit Csokonai formaművészetéről mondhatnánk, de meghagyta nekünk azt, ami mégis a legnagyobb érték: az egyéniséget, fejlődését és ki¬alakulását, és ami mindent betetőz: világnézetét. Csokonai korát meglehetősen hamis világításban mutatja be a mi hol dogmatikus, hol tudománytalan irodalomtörténetírásunk.

Az újjáértékelés munkája az ifjúságra vár. Toldy Ferenc németesen iskoláknak nevezte el a különböző irányokat, s múzeumőri pontossággal könyvelte el az egyes neveket és egyéniségeket. Az életben és művészetben nincsenek iskolák, és ha vannak, ott nincs igazi élet és igazi művészet. Igaz értékek e korban: Csokonai és Berzsenyi. Ezek az önállók, mert egyéniségek. Kisfaludy Sándor osztályköltő, előtte a nemesnél kezdődik az ember, nála minden a szerelem körül forog és pedig átlaglelkek átlagszerelme körül.

Csokonai ellenben a nép első igazi költője. Addig is írtak magyar költők a magyar népről, például Orczy. De ezek mintegy lealázták magukat hozzá, megveregették a misera plebs contribuens igába görbedő vállát; Csokonai keblére öleli a népet, a Szegény Zsuzsi, a Parasztdal éppen olyan tiszta kifejezői a népléleknek, mint a kuruc és székely balladák, mint Petőfi dalai, Izsó Búsuló juhásza és Munkácsy genre-képei. De ez inkább történeti érték, mint abszolút művészi; Csokonai igazi nagyságát máshol fogjuk keresni és föltalálni.

Csokonai pályáján a lángész kétségtelen jeleivel találkozunk. Sajnos, e csillag sokszor felhőbe borúlt, és korán átszaladt az örökkévalóságba, de fénye és melege elsőrendű égi jelenségre vallanak. Pályája elején átlagérzések művészi, de nem egészen eredeti kifejezője. A nyelv és verselés, amely a Lilla-dalokban és anakreontikumokban megjelenik, tanulmányra méltó, de itt még Csokonai nem az az egyéniség, aki elragadni tud. Kedvvel ringatózunk e dallamok árján, de az érzések és gondolatok csak a nyárspolgárok előtt szenzációk, a lángész meghaladta, sőt utálja őket, mert közönségesek.

Mégis vannak a Lilla-dalok között olyanok, amelyeket a forma művészete e nemben elsőrendűkké avat. Idegen cafrangok, átlagos érzelmek lassan-lassan elmaradnak, s aki e fejlődés minden határ-kövénél megáll, részese lesz annak a fölemelő látványnak, mint születik, tisztul, válik egyre ragyogóbbá s egyre magasabban delelővé egy csillag a magyar költészet tejutas égboltján: Csokonai.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft