Opálok

Részlet: NÉPDAL. Ha kinézek szép csillagos éjjel, Elutaznék Gönczöl szekerével, Úgy is Kövesd felé áll a rudja, Arra megyen gondolatom utja. Arra megyen, a hol engem várnak, Nagy öröme lesz ma a rózsámnak. Hozzá szállok egy csillagsugárba’, Tudom úgy is, rólam lesz az álma. MOSÓ LÁNYOK. Tisza partján sulykolnak a leányok, Leszálló nap heves fényt vet reájok, Piros szoknyán elsiklik sárga fénye, Megcsillan a Tisza futó vizébe. Megakad a halvány fűzes bokrokba Fakó lesz a partok sárga homokja. A part felett sötét kék ég mosolyog, Lenn a viznél vígan folyik a dolog. Kék-veres folt szétteritve zöld gyepen, Majd mellette fehér ingváll meglebben, Sárga kendő, rózsaszinű virággal Incselkedik a fényes napvilággal. Nagy sulykokon csillognak a vizcseppek A leányok szétugrálnak, nevetnek, Ha futó hab megcsiklandja lábukat, Vagy a ruha uszó galyba megakad. Azt gondolják: ha a ruha kiszárad, Milyen szépek lesznek ők majd vasárnap; Hogy tetszenek majd mindegyik legénynek, Nem gyanitják: csak most igazán szépek. Nem is tudják, mily szomorú - hiába - Legényt váró fehér cseléd vigsága. Most körültök örök szépség mosolyog, - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Lenn a Tiszán vigan folyik a dolog. DÉR. Deres reggel, - Akácz vége Benyúlik a Zöldes égbe. Kékes hamvas Vetés felett Kavarog a Varju sereg. Rezdül fénye Napsugárnak, Falunk felől Hangok szállnak: Szél elhordja, Szél felkapja, Harangoznak Vasárnapra. SESAM. Még fagy öleli föld felületjét, De mozdul az élet. Az első sugár Szinesre szövi mezők szövetjét, Már utban a sok dalos madár. A vadgalamb már keresi párját, Melylyel boldog, uj hazát remél, Meredő galyak alig várják, Hogy bimbó fakadjon, zsenge levél. Szürke galyakban, fekete földben Már alig várja szines kikelet, Hogy szétömölhessen, fényesen, zölden A télen ásott sirok felett.