Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Nagyapóéknál - egy fiú naplójából Zoom

Nagyapóéknál - egy fiú naplójából

Készleten

  • Szerző: Benedek Elek
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

Utazás nagyapóékhoz. Még a télen, mikor édes apa megigérte, hogy ezen a nyáron levisz Erdélybe, nagyapóékhoz, elhatároztam, hogy a mi szépet látok és tapasztalok, följegyezgetem. Most, hogy itt vagyok az egyszerű ősi hajlékban, az én drága, jó apám szülőházában, eszembe jut elhatározásom s előveszem kis könyvecskémet: vajjon képes leszek-e leírni az eddig elmúlt szép napok kedves éleményeit. Édes jó Istenem, a kihez imádkozom lefektemben, fölkeltemben; a ki velem vagy, ha játszom; velem, ha leczkémet tanulom, te hozzád fohászkodom most is: segélj meg föltett szándékomban! * Mintha tegnap történt volna, úgy emlékezem rá, vacsora közben megszólalt az édes apa:

- Gyerekek, vacsora után majd mondok nektek valamit. Egyszerre kértük mind a hatan (mert hatan vagyunk testvérek):

- Most, édes apa, most.

- Ó csak elébb tessék megvacsorálni, imádkozni, azután következik az én beszédem. Ismerem jól az édes apa természetét, tudtam, hogy hiába kérnők, mig szépen meg nem vacsoráztunk, imádságunkat sorba el nem mondottuk: egy szó nem sok, annyit sem fogunk tőle hallani.

De láttam az édes apa arczáról, hogy ma valami nagy örömet szerez nekünk. Én már sejtettem is ezt az örömet s éreztem, hogy szivem gyorsabban dobog, mint rendesen. Mikor aztán az ötödik testvérkém is elrebegte az imádságot (a hatodik még karon ülő baba, csak gyügyög), mondá az édes apa: - Gyerekek, levél jött a nagyapótól. Hallgassátok meg, hogy mit ír. Körülvettük az édes apát, csupán Miczike ült a mama ölében, de ő is a levél felé röpkedett, mint egy szárnyas angyalka, s úgy hallgattuk nagyapó levelét.

Édes apa megengedte, hogy beleírjam a naplómba, én hát bele is írom.


»Édes fiam! Irod leveledben, hogy a jövő nyáron, ha a jó Isten megsegít, lehozod feleségedet s gyermekeidet, a mi drága unokáinkat. Csak jertek, fiam, jertek. Tudom én jól, hogy a te gyermeki szíved nem változott meg irántunk, a te szegény szüleid iránt s ha nagy terhek nem nyomnák a válladat, már rég lehoztad volna az unokákat, a kiket mi még csak képekből ismerünk. Jertek, jertek, hozzon a jó Isten! Aranyozzátok meg még hátralevő napjainkat. Mert mi erősen megöregedtünk, édes fiam. Fél lábunk a koporsóban s éjjel sem igen jő szemünkre álom: mindig arra gondolunk, mindig a miatt epekedünk, hogy sohasem látjuk színről-színre, sohasem csókolhatjuk a mi budapesti unokáinkat. Különösen édes anyád sír sokat, fiam. Jertek, jertek, vigasztaljátok meg szegény nannyót.«


Édes apa szemében könny csillogott, könnybe borult az édes anya szeme is.

De könnybe borult az én szemem is s önkéntelen felsóhajtottam: ó drága, nagyapó! Ó drága, jó nannyó! Ha majd valakinek kezébe kerül naplóm, talán csudálkozik, hogy nagyapó-nak és nannyó-nak írom az öreg szüléket.

Mért nem írom nagyapának és nagymamának? Megvallom, mielőtt lejöttünk nagyapóékhoz, mi is mindig nagyapának, nagymamának mondtuk, de most, hogy megismertük az áldott, jó öregeket, azt hiszszük, nincs kedvesebb két szó ennél: nagyapó, nannyó.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft