Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Nagy várakozások Zoom

Nagy várakozások

Készleten

  • Szerző: Charles Dickens
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Bevezetés.

Nagy várakozások... Nagy várnivalók... Ó, ti, nemcsak olyanok, amikkel hiú ábrándozás kecsegtet, hanem ti komolyabbak s életes valósággal teljesebbek is, amiket váratlan szerencse évek során pontosan és dúsan előlegező bőkezűséggel szinte bizonyosra vehetőknek hitelesít, - hajh be csalárd játék vagytok ti mind! Csapodár szerencse amily hirtelen szegődöl akár eredendő jóravalóság, akár eredendő hitványság mellé és javaiddal s mindegyre kincsesebb javakkal is akármeddig áltatod felkapottadat, be nagy megbízhatatlanság, be nagy semmi vagy, be hirtelen faképnél tudod hagyni önhitt szerelmesedet, akinek aztán nem marad egyebe, csak ami eredendő sajátja volt: a hitványnak hitványsága, az ő megrontó, elvesztő lakolásául, a jóravalónak jóravalósága, az ő megmentő, megtartó vígaszául, igazi kincséül.

Nagy Várakozások... Dickens legszebbnek magasztalt regénye, a Copperfield Dávid története mellett művészi remeklés dolgában annak legalább is egyenlő értékű párja, ha ugyan érde­kessége szerint még annál is nem értékesebb, mily különös, hogy a világ minden művelt nem­zetének nyelvén ismernek, szeretnek s eddig csak a mienkén nem voltál olvasható, - hetedfél évtizeddel születésed után mulattass, indíts meg, nevettess és ejts gondolkodóba végre magyar szóban is!

Magáról a világhírű regényről bevezetésül általános méltatást vagy ismertetést írni, azt hi­szem, éppoly felesleges volna, mint akár világhírű alkotójáról. De van valami, amit tudomá­som szerint még senki sem tett szóvá, maga Dickens sem s amit a felettébb különös és mégis mindig a valóság hatását lehelő meséből már első olvasáskor oly sejtelemül éreztem ki, hogy ez a regény Dickens saját életének valami mélységesen titkolt, megrendítő csalódásából fakadt; hatalmasabb, tragikusabb élményből, mint amilyenek az ő nagyon-nagyon szomorú gyermekkorának élményei, amelyeket pedig legizzóbb megihletőiül állapít meg minden ismer­tetője s amelyek révén a Copperfield Dávid történetét az ő saját gyermeksége regényé­nek szokás mondani. Ezek a gyermekkori emlékek a Nagy Várakozások regényében is csodás elevenítő erővel hatnak ugyan, s persze egészen új és mástermészetű cselekvések és törté­nések elevenitőiül, - de vajjon miért? A Nagy Várakozások hőse is miért kis fiú, mi az oka, hogy Copperfield Dávid történetének oly világraszólón dicsőséges elmondása után Dickens mégegyszer belekapott gyermekkori élményeinek világába?

Úgy érzem, itt már ezeket a gyermekkori élményeket is az emlékezésnél sokkal elevenebb erő, a jelenbeli élet, a férfi Dickens valamely még el nem mult élménye telíti eredeti mivol­tuknál is szenvedelmesebbé s jelentősebbé és használja a művészi őszinteségnek oly eszkö­zeiül, amelyek elhárítják minden feszélyezettség akadályát s a vallomás személyes vonatko­zásának leleplezésére legalkalmasabbak.

De vajjon mily érzés lehetett az, amelynek titkolódzó s mégis kifejeződést követelő líráját a regényíró a maga ezerszólamú hangszerén e temérdek sokféle és csupa húsvér elevenségű alakkal népes nagy történet hatásaiban így szólaltatta meg?

Közvetlen felelet a multból nem hangzik, de említett sejtésem helyességét azoknak a leve­leknek némely részei, amelyeket Dickens 1860-ban jó barátjának, John Forsternek írt, bár ezekben sincs szó ilyesmiről, talán éppen tartalmuk másfajtasága révén igazolhatják.

„Egy kisebbfajta munkám írása közben” - olvasható az egyik levélben - „oly szép, újszerű és groteszk gondolatom támadt, hogy elfog a kétség, vajjon nem volna-e jobb a kis mun­kát elejteni s gondolatomat új könyv számára megőriznem. Szemem előtt a terv oly jelen­tős­sé bontakozik, hogy látom, mint forog egész nagy messzevonatkozó történet körülötte.”

 

„Mult héten” - írja 1860 október hó 4-én ugyancsak Forsternek - „megkezdtem új regényem írását. Előbb igen gondosan megfontoltam az ,All the Year Round’[1] állapotát és kilátásait s mennél inkább fontolgattam, annál reménytelenebbé csökkent az a vágyam, hogy visszatérhessek most a húsz füzetben való külön megjelentetés régi mód­szerének előnyeihez. De csak dolgoztam tovább, mert tudtam, hogy ez a munkám különb útra fog vinni s keddre szerkesztőségünkbe haditanácsot hívtam egybe. Teljesen világos volt, hogy a lap érdekében feltétlenül tenni kell valamit, még pedig azt, hogy én magam vessem latba magamat. Elhatároztam tehát, hogy december elsejével ugyan­akkora terjedelmű regényt kezdek, amilyen a ,Két város meséje’ volt. Ezzel a könyvvel annyit kell kivívnom, amennyi csak kivívható. A címe: ,Nagy várakozások’. Jó cím, azt hiszem.”

Két nap múlva:

„A ,Nagy várakozások’ igazán és valóban az én saját érdekemben való áldozat. Az ,All the Year Round’ minden tekintetben sokkal, de sokkal értékesebb javam, semhogy szabad volna nagyobb veszedelemnek kitennem. Előfizetőink számának csökkenése nem nagy ugyan, de a most megjelenő históriának még jelentékeny része van kezünk­ben, nem életképes dolog és semmikép sem remélhető, hogy az előfizetések apadását meg tudná állítani, ellenkezőleg, ez az apadás még nagyobb arányú lesz. Ha tehát én regényemet most külön húszfüzetes kiadásban kezdeném megjelentetni, csak elvágnám, még pedig legalább is két esztendőre, annak a lehetőségnek az útját, hogy folyóiratunk­nak valami nagyobb munkámmal segítségére siessek - s ez bizony veszedelmes nembánomság volna. Ha ellenben most vetem közbe magamat, épp kapóra jövök oly időben, amikor ez a legsürgősebben szükséges. És ha Reade meg Wilkie szót fogadnak nekem, a legközelebbi két vagy három esztendőre széles és reményekkel kecsegtető út nyílik majd elénk.”

 

Néhány nap múlva Forster megkapta a regény első fejezetét s Dickens ekkor egyebek közt ezt írja neki:

„Az egész regényt hősének első személyben szóló elbeszéléséül fogom megírni s már az elejéből láthatod, hogy ez a hős olyanféle fiú, amilyen David Copperfield volt. Aztán másfajta lesz belőle. Humor dolgában nem lesz, ahogy a Két Város Meséje regényem­mel esett meg, panaszra okod. Remélem, hogy a regény kezdetét nagyjában fölöttébb nevettető hatásúnak sikerült megcsinálnom. A kis fiút egy jólelkű, együgyű emberrel oly vonatkozásokba fűztem, amelyeket igen mulatságosaknak tartok. Természetesen beállítottam ide már azt a tengelyt is, amely körül az egész história forogni fog - hiszen bizonyára emlékszel erre vonatkozó közlésemre -, nos, ez a tengely valóban az a groteszk, tragikomikus gondolat, amely minap oly hatalmasan megkapott. Hogy dol­gomban egészen biztos legyek, vajjon tudtomon kívül ismétlések hibájába nem estem-e, elolvastam e napokban David Copperfieldet újra s mondhatom, aligha képzelheted, mekkora meghatottság vett rajtam erőt.”

 

Dickens leveleinek ez a néhány részlete első pillanatra mintha csak külső vonatkozásokat jelezne; ezek a levélrészletek azonban, midőn szóvá teszik azokat a körülményeket, amelyek miatt a Nagy Várakozások regényére mindjárt megfoganásának ihletés pillanatai után az a rendeltetés is hárul, hogy az akkor már világhírű s mégis efféle gondokkal küzdő regényíró[1] mindennapi kenyerének, az „All the Year Round” hetilap nagyobb kelendőségének kivívója legyen, magukban legbensőbb szívbeli mélységes vonatkozásokat is rejtenek.

S ugyanezt a bensőséges vonatkozást rejti az a puszta külsőség is, hogy „Nagy várakozások” regényének írásakor Dickens elolvassa egy évtizeddel korábban írt munkáját, Copperfield Dávid történetét, mert, úgymond, biztos akar lenni dolgában, vajjon ismétlések hibájába nem esik-e... Igaz ugyan, hogy e közlése már elképzelhetetlen meghatottságot is említ... De vajjon ez a meghatottság pusztán abból a valóságból fakadhatott-e, hogy Copperfield Dávid törté­ne­tében is, a Nagy Várakozások regényében is az ő saját gyermekkorának oly megrázó élményei támadnak új életre?



Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft