Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Mátyás király ifjúsága Zoom

Mátyás király ifjúsága

Készleten

  • Szerző: Donaszy Ferenc
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

Mátyás király ifjusága.

(Várépítés és hadijátékok. Mátyás. Villibáld és a kis Hannesz. A gonosztett.
A mélységben. Kapisztrán János. A vajdahunyadi vár lovagterme. Szilágyi Mihály ajándékai.
Az istállóban és sólyomudvarban. Villám, Förgeteg és Basa. Játékok. Mosolygó mester
története és állatai. Csudás mutatványok. Mátyás próbatételei. Hadbavágyás. A vadkan.
Az elrabolt medvebocs. Menekülés a vérmedve elől. Élethalál küzdelem. A csillagjóslat.
Mátyás, mint fogoly. Pancurka és Csalafinta. Mátyás királylyá választatása.)

Víg gyereksereg zsibongott a vajdahunyadi völgynek táblaegyenesen elterülő pázsitján. Ott zöldellett a bérc ormát koronázó vár alatt, mely zászlós tornyaival, rovátkás falaival és messze tündöklő íves ablakaival büszkén tekintett alá a völgyet körülszegő erdős hegyoldalra.

A fiuk két táborra voltak oszolva. Egyik fél lomhán, tétlenül heverészett a puha gyepen, míg a másik rész csillagosan kirugó várfalakat és mellvédeket rakott egymásra a felhasogatott gyep­darabokból, néhány bocskoros jobbágyfiú pedig ölszám cepelte az erdőszélről a hajlós mogyoró- és somfavesszőket, melyekből a többiek ormótlan kasforma sánckosarakat fono­gattak.

A várnagy fia: Galambos Józsi vezette a várépítési munkálatokat, maga is nagyserényen hasogatva a gyepdarabokat. Időnként azonban be-benyúlt a tarsolyába és egy hártyadarabkára rajzolt ábra nyomán igazgatta a falak hajlásait és szögleteit, miközben haragosan feleselt a lustálkodók vezérével, a hosszú, nyurgatermetű Merkatoriusz Villibálddal, aki többi társait is lebeszélte, hogy ne segítsenek a várépítésben.

- Mi leszünk az ostromló törökök! A védőknek kell a falakat megerősíteni! - mondá Villibáld nagyot nyújtózkodva.

- Ezzel csak lustaságodat takargatod! - felelé haragosan Józsi. - Ha már magad nem dolgozol, ne beszéld le a többieket!

- Hallod-e? Velem ne beszélj ilyen gorombán, mert megjárod! - pattant fel Villibáld gőgösen.

- Hát hogyan? Ha nem tetszik a társaságunk, eredj tovább. Bárcsak itt volna Mátyás úrfi, tudom, máskép beszélnél.

- Igazán? - gúnyolódott Villibáld. - Talán bizony azt hiszed, félek tőle. Merne csak hozzám nyúlni!

- No és mi lenne akkor? Csirkeharcból vérontás! - nevetett Józsi és vele nevettek a többiek is.

- Az én apám a hatalmas szász királybíró, a gazdag Merkatoriusz Johannesz, - kiáltá rák­veresre gyúlt arccal Villibáld.

- Az övé meg a nagy hadvezér és ellenségverő Hunyady János, Magyarország nagykegyelmű kormányzója, - felelé büszkén Józsi. - De teveled nem beszélek többet. Fiuk! Aki szereti Hunyady Mátyás pajtásunkat, az jőjjön segíteni.

Erre a fiuk valamennyien készségesen felugráltak és Józsi köré gyülekeztek.

- Mátyás úrfi pajtásunkért mindent megteszünk, csak mutasd meg és szabd ki, hogy mit dolgozzunk! - kiáltották örömmel.

- Ezt szeretem! - mondá elégedetten Józsi, miközben újra elővette tarsolyából azt a kis fehéres hártyadarabkát, amit akkoriban papiros helyett használtak.

- Nézzetek ide! Maga Mátyás úrfi rajzolta a vár alakját és ide írta, hány lépés legyen a hossza, hány a magassága a falaknak. Én azután a mérték szerint barázdákat húztam a földön és amerre ezeket látjátok húzódni, rakjátok le a gyepszélt olyan magasra, mint ez a rész itt, ni! Egy-kettő! Siessünk, fiuk! Hadd örüljön Mátyás úrfi, hogy mire lejön, kész lesz a vár, amelynek ő lesz a főkapitánya.

- Hát te olvasni is tudsz, Józsi? Hiszen az az uraságok és a papok tudománya, - jegyzé meg irígységgel vegyes bámulattal a városvégi bodnár fia, a Lackó.

- Tudok-e? De tudok ám! Az Isten áldja meg Mátyás úrfit érette. Ő tanított meg engem is. Mikor a leckeórájának vége volt, lejött a várudvarra és a bástyatorony kőpadján lapozgatott ezüstkapcsos bibliájában, melyben olyan csudálatosan festett betük vannak, milyeneket még álmomban sem láttam. Gyönyörűséges tarka virágok, aranyos szentek vannak cifra kacska­ringók közé foglalva és az öreg betük olyan színesre vannak rajzolva, mint a szivárvány. Ezeket Mátyás úrfi iniciáléknak, azaz kezdőbetüknek nevezte, magát a színes festést pedig miniatorfestésnek mondta. Mikor aztán olvasni kezdett, mint a vízfolyás, én csak keservesen felsóhajtottam: »Istenem, milyen gyönyörűség is az, akinek bibliája és tudománya vagyon...!«

- Tudod mit, Józsi, mondá erre jószívvel Mátyás úrfi, mától fogva nem megyek játszani, hanem megtanítalak írni és olvasni. És csakugyan, mikor vége volt a leckéjének, mindennap lejött és tanított. Az olvasás után következett az írás. Tarsolyából hártyadarabkákat vont elő s azokra vetette ónhegygyel a betüket, én pedig szénnel, krétával a várfal oldalára rovogattam fel őket egymásután. Hej, fiuk, az volt ám az öröm! A kezeit szerettem volna megcsókolni és azóta tűzbe-vízbe mennék érette.

- Te, Józsi, aztán nem volt-e nehéz? Mert azt mondják, az írás és olvasás nagy tudomány!

- Először bizony nehezen ment, nem igen akarta fogni a fejem, meg a kezem. Hej, de sokszor el akartam hajítani a szenet, vagy a krétát, de ilyenkor Mátyás úrfi nagykomolyan meg­csóválta fürtös fejét és rám nézett tüzesen villogó szemeivel és így szólt: »Kezdjed újra! Kitartással, szorgalommal mindent le lehet győzni! Lám, milyen gyönge a vízcsepp, mégis kivájja a sziklafalat.« Hanem most már elég a beszédből, fiuk. Lássunk frissiben a munkához!

- Mindjárt, mindjárt, csak azt mondd meg még, hogy van-e néked is bibliád? - kérdezte Lackó.

- Bár volna! Mátyás úrfi azt is elmesélte, mert, hej, fiuk, tud ám az mindent, hogyan készülnek és milyen rettenetes drágák a könyvek. Az ilyenforma szegény ember gyereke, mint én, honnan venne annyi kincset? A kolostorok szent atyái és az úgynevezett miniátorok sok munkával és nagy fáradtsággal írják habfehér hártyalevelekre az öreg betüket hollótollból, vagy lúdtollból vágott kalamussal, a cifraszínű kacskaringókat és diszítéseket pedig a nyest és mókus szőréből készült ecsetkékkel, vagy a szalonka szárnyhegyének apró tollaival festegetik aranynyal, ezüsttel és mindenféle színnel. Egy-egy bibliának a megírásához néha két-három esztendő is szükséges, azért olyan drágák. Én magam is láttam, milyen lassan megy a mun­kájuk.

- Hol láttad te?

- Hát Mátyás úrfi kértére az ő tanítómestere, tisztelendő Vitéz János várkáplán uram meg­engedte, hogy én is megnézhessem, mikor a betüket föstögeti. No, de most már igazában lássunk ám a munkához!...



[1] Könyvírók, könyvmásolók.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft