Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Két szív harcza Zoom

Két szív harcza

Készleten

  • Szerző: Beniczkyné Bajza Lenke
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

FÉRJEMNEK.

 

 Kedves férjem!

Midőn e regény irására határozám magamat, legfőbb törekvésem volt abban a női- és férfi-jellemeket hiven és egyszerüen az életből venni, s csupán annyira eszményiteni azokat, a mennyire az embert a szerelem és fiatalság eszményiteni szokta! - Nem tudom, elértem-e ezen föladatom czélját; azonban reményt ad erre az a tudat, hogy e sorok irásakor ujra átéltem fiatal hősnőm alakjának ecsetelésekor ama szép kort, mely a gyermek öntudatra ébredése és a teljesen kifejlett sziv első szerelmének korszakára esik. Ujra átmenve mindazon évek, napok, tán órák örömein és ábrándjain, melyeket csak az ifjuság és szerelem adhat, önmagamból indulva ki: igyekeztem fiatal hősnőm tetteiben a valót ecsetelni, minden ámitás, minden túl­feszités nélkül.

Ha azonban mégis lennének, kik az e könyvben szereplő nők tetteit és érzelmeit túlfe­szi­tettnek és tán természetlennek találják, azoknak feleletül csak azt mondom: hogy én is azok közé tartozom, kik állitják, miként a szerelem a legerősebb szenvedély e földön s hogy »sokat megbocsáthatni azoknak, kik igazán tudnak szeretni«.

Midőn e sorok irásakor, átélve még egyszer kora ifjuságomat, visszagondolék ama szép virá­gos kertre, melyben éltem, annak göröngytelen utjaira, magam elé képzelem a teljes diszök­ben illatozó fákat, a nyiló völgyeket, a bájos erdők zengő madarait, melyeket a gyermek képzelete egykor oly ragyogó szinekkel tudott fölruházni s azt a kort, melynek még csak napja volt, és soha egyetlen felhője sem, - ekkor önkéntelen megjelent e képzelődések legszebb alakja, mely éltet öntött mindenbe, a mi körülötte létezett, s megvalósitá az eszményképet, mely már az első perczben oly mély benyomást tőn a szivre, hogy azt sem rosz, sem jó napok nem birták többé onnét kitörölni!

Kinek ajánlhatnám méltóbban e könyvet, mint neked, ki a fiatalkor ábrándszőtte képeinek ily alakja voltál; kinek szeretett vonásai oly mélyen vésődtek keblembe az első pillanat óta, mely­ben először találkozánk, hogy e kép adott vigaszt sok, igen sok szomoru és vészterhes napok szenvedései alatt! Kinek ajánlhatnám inkább, mint neked, kinek e földön oly sok hálával és annyi szeretettel tartozom?

Kinek emléke, kinek szavai tartottak fönn engem a legnagyobb megpróbáltatások közben? Ki volt az, ki oly nemesen valósitá a fiatal sziv egykori ábrándképeit? Ki vezetett ki engem az élet vészeitől ment, nyugalmas révbe, s ki jött el megóvni a legszomorubbtól?... Mindezt te tetted, kedves férjem, kinek ez első regényemet ajánlom.

Fogadd el tőlem ez igénytelen munkát, ama szép napok emlékeül, midőn a kiállott hosszu szen­vedések után végre czélt érve, együtt külföldre utazánk, s összejártuk mindazokat a helye­ket, miket e könyvben érintek. - Olvasása közben emlékezzél vissza mindazon órákra, melyeket e napok alatt átéltünk.

És ha e könyvet figyelmesen átolvasod, s fiatal hősnőm élettörténetének egyes mozzanataiban tán ismerős helyekre találsz, gondolj vissza azon szép időre, melynek egyszersmind oly sok vonzó napjai is vannak, melyeket elfelejteni sohasem lehet!

Zsámbok, 1866. jan. 15.

B. B. LENKE.     

 

I.
Vallomások.

Mintegy tizenkét évvel a magyar forradalom előtt, a Prágában fekvő egyik huszár ezredben több magyar fiatal tiszt szolgált, s ezek közt társai leginkább szerették - mert legkitünőbb is volt - báró Alpáry Gézát.

Neveltetését ez ifju a haimburgi katona-intézetben nyervén, onnan hadnagyi ranggal lépett ki, s önnön óhajtása és szülői beleegyezése folytán egyik lovas-ezred tisztje lett, hol csakhamar kegyencze lőn a főbb tiszteknek és társainak; nem sokára pedig főhadnagy, mig 1836 vége felé már mint igen fiatal kapitánynyal találkozunk vele.

Alpáry, szülőinek egyetlen gyermeke, ismeretes gazdag család ivadéka s kellemes, művelt, érdekes fiatal ember volt; mindenütt igen kedves és szivesen látott vendég s Prágában, sőt a városon kivül is, alig volt előkelőbb ház, hol az ifju legalább egyszer meg ne fordult volna. Kedélye bár komoly, de azért vonzó volt; vállalkozásokra kész; s erszénye is rendesen nyitva és teli lévén, - nem csoda, ha a tisztek valamennyien bálványozták őt. Az ezredben nem volt hűbb czimbora, a bálokban jobb tánczos, a termekben szellemdusabb társalgó, ügyesebb lovas, bátrabb vivó; szóval: környezete és ismerősei nem győztek elég szépet, jót és magasz­talót mondani róla.

Azonban néhány hónap óta a folytonosan vele élők nagy változást vettek rajta észre. Az ifju komolyabb lett, a zajos mulatságokból olykor kivonta magát; a társas-körökben nem vett oly gyakran részt; s voltak napok, hol nem mutatta magát; tiszttársai nem tudták: hol és merre jár.

Egy nap, május havában, komoly vonásokkal ült iróasztala előtt, fejét kezére hajtva irt; olykor megállt, szünetet tartott, aztán ujra folytatá a munkát.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft