Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Két leány regénye Zoom

Két leány regénye

Készleten

  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

Engedjék meg kérem, hogy bemutassam magam: nevem Koppándi Fráter Lőrincz. Római katholikus, nőtlen, harminczhat éves. Magasságom majdnem egy öl. Arczom nem éppen a legszebb, de sokkal közönségesebb arczok is vannak még a világon, mint az enyém. Boldogult édes atyámat Fráter Andrásnak hivták és igen kitünő férfiu volt. Szellemi tehet-ségemnek kiválóságát már zsenge koromban fölismerve, neveltetésemre különös gondot fordított.

Szegény édes anyámnak, aki szikrázó természetű asszony volt, s a nap legnagyobb részét meglehetősen zilált anyagi viszonyaink rendezésével töltötte el, tudtommal alig volt beleszólása neveltetésembe, melyhez boldogult atyám a legvérmesebb reményeket fűzte. Ebben a tekintetben atyám a legönzőbb féltékenységet gyakorolta. Megtörtént azonban, hogy anyám némelykor elvesztette türelmét s heves természetének egész viharával zúdult atyámra, a ki úgy állt falusi udvarházunk tornáczán, mint egy győzelmes Caesar s gúnyos mosolylyal fogadta a hitvesi zivatar villámait.

Áhitattal bámultam hős atyámat. Cselédeink reszketve menekültek anyám haragja elől pinczébe, padlásra, ki a hová hirtelenében el tudott bujni, az én testemet kiverte a hideg verejték, kutyánk besompolygott a familiáris diván alá, csak atyám állt büszkén a zivatarban, mint egy igazi férfi. Meg kell vallanom önöknek, hogy életem e régi epizódjaira nem szivesen emlékszem vissza. Alapjában véve nemes és érzékeny szivemet meglehetősen kellemetlen érzés szorongatta, midőn látnom kellett, hogy anyám megfeledkezett származásának előkelőségéről s egy porozó pálczával úgy végigcsapott hős atyám hátán, hogy felhőszámra omlott ki kabátjából a por. Ilyenkor mindig az jutott eszembe, hogy e kinos jelenet hire hamar elterjed a faluban, s szom-szédaink, kik sovány barmainkkal és nemesi kuriánk rongyos fedelével eleget csúfolkodtak, uj fegyvert kovácsolnak belőle családom ellen.

Föltevésemben természetesen nem csalódtam; a botrány hire repülni kezdett szájról-szájra, s meg sem állt a főispán nénjeig, a ki a megyebeli összes botrányok granáriuma volt. Gyűlöltem ezt a rettenetes hölgyet. Atyámat - s azt csodáltam benne leginkább - anyám kitörései egyébiránt egy pillanatra sem ingatták meg. Oly nyugodtan, oly büszkén, annyi férfias önérzettel viselte el a sérelmet, mint senki más. Midőn fejét is érte egy pálczaütés, diadalmasan mosolygott. Midőn anyám lesza-kította nyakkendőjét s pánczélbőrü mastodonnak nevezte, a ki egyetlen gyermekét tönkreteszi - fütyült. Midőn szegény, jó édes anyám egymásután két befőttes üveget vágott a gyomrába, nemes atyám szótlanul letörülte egy asztalkendővel a gyümölcslevet, nyugodtan megfordult, pipára gyujtott és így szólt: - Kedves Eleonóra, remélem mára elég. - Szörnyeteg! - süvöltötte anyám. - Asszonyom - felelte hidegen atyám - gondolja meg, hogy kifejezései túlságosan népiesek. Lőrincz fiam oly pályára készül, mely a legnagyobb finomságot, s a legkitünőbb nevelést igényeli.

Azzal kiverte pipájából a bennszortyogó nedves dohánymaradékot és szájába dugta. Ime, uraim, ily ember volt atyám, - nem csoda tehát, ha még ma is a legőszintébb csodálattal gondolok rá és nagyon sajnálom, hogy ismert nyiltságomnak engedve, e néhány szigoruan bizalmas részletet nyilvánosságra kellett hoznom. Önök azonban, kik tapasztalásból tudhatják, hogy a nagy emberek jellemrajzához a legjelentéktelenebb dolgok se fölöslegesek, meg fog¬ják magyarázni maguknak az én segélyem nélkül is, hogy atyám nagy alakját ezek az apró foltocskák sem homályosíthatják el. Emléke anyám fenséges emléke mellett ragyog. Sohasem felejtem el drága szüleimet. Ők voltak legfőbb okai annak, hogy a tanulás banális országutjáról letérve, tizennyolcz éves koromban szabad szárnyra kerültem s harsányan kikiáltottam magam számára a teljes függetlenséget. Atyámnak kijelentettem, hogy a diplomácziai pályára lépek, s széles ismereteim kibővítése végett nagyobb utazást fogok tenni. Bucsuzásom örökre emlékezetes marad.

Anyám maga elébe parancsolt házunk verandájára, szigoruan a szemem közé nézett és így szólt:

- Lőrinczke fiam, maradj itthon a barázdában és légy becsületes polgára annak a, fájdalom, kevés földnek, melyet számodra megmenthettem.

- Mennem kell, mama, - feleltem elérzékenyedve. - Misszió vár reám, melyet be fogok tölteni dicsőséggel.

- Eredj, te ostoba... - Anyám!

Ez fáj... - mormogtam remegő szájjal s oly mélyen lehajtottam a fejemet, hogy majdnem orromra estem.

- Legalább azt igérd meg, hogy később komoly ember leszel és minél hamarabb hazajösz.

- Igérni, anyám! Ha most megigérek valamit, lehet, hogy meg is tartom s ezzel jövendő karrieremet tönkre teszem; várj tehát addig, mig a hazafiak kitünő társaságába emelkedem; akkor mindent meg fogok igérni, mert nem szükséges belőle megtartanom semmit.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft