Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Két asszony álarcban Zoom

Két asszony álarcban

Készleten

  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: 

Brandt tábornok figyelmesen nézegette az eléje rakott rajzokat és feszült figyelemmel hall­gatta Thierman őrnagy magyarázatait. Az őrnagy civilruhában volt, szemében monokli és a hangja lágyan, dallamosan muzsikált, mintha nem is rideg számokat sorolt volna fel, hanem elmés paradokszonokkal szórakoztatott volna társaságbeli hölgyeket.

- Szavamra, Thierman, - mosolygott a tábornok, - ez a munka nem csak zseniális, hanem elegáns is. Könnyed és szellemes a megoldása. Gratulálok. Mikorra fejezi be teljesen?

- Remélem, három héten belül!

A tábornok elégedetten bólintott, azután hirtelen mozdulattal félre tolta az iratokat és a véle szemközt álló bőrkarosszékre mutatott.

- Foglaljon helyet, őrnagy úr és gyujtson szivarra. A hivatalos tárgyalást befejeztük és mint magánember szeretnék önnel néhány szót váltani.

- Parancsoljon, tábornok úr!

A tábornok megint mosolygott.

- Tudja-e, kedves Thierman, hogy nagyon sokáig tartott, amíg elhatároztuk, hogy csakugyan önt bízzuk meg ezzel a kényes munkával. Őszinte leszek. Nem bíztunk magában...

Az őrnagy meghökkent mozdulatot tett.

- Engedelmet, tábornok úr, - mondotta kissé sápadtan és a hangjából mélységes megbántódás érzett, - ezt nem érdemeltem...

- Nyugalom, Thierman, félre értett. Nem a maga képességéről és megbízhatóságáról van szó, amelyekben soha, egy pillanatig sem kételkedtünk. Ami a vezérkart nyugtalanította, talán éppen az a tulajdonsága, melyet a társaságban legtöbbre értékelnek. Ön túlságosan hódító, elragadóan elmés férfi, kitünő táncos gavallér... szóval, mindazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek a hölgyek kedvencévé teszik...

- Bocsánat, tábornok úr, - nevetett Thierman, - de amit mondani méltóztatik, inkább bóknak hangzik, mint szemrehányásnak.

- Csak türelem, barátom, még nem fejeztem be. Szóval, az ön életében rendkívül sok nő fordult meg és ön büszke lehet arra, hogy Don Juan hírneve ma is még csorbítatlanul ragyog...

- Még mindig nem értem, tábornok úr...

- Mingyárt megmagyarázom. Nos, a vezérkart nyugtalanította ez a sok nő. Azt hiszem, fölös­leges felvilágosítanom arról, hogy a nemzetközi kémszervezet milyen szívesen dolgozik nőkkel, akik ezer trükkel, bámulatosan ügyesen férkőznek a kiszemelt áldozathoz. Az olyan törzstiszt, aki a legfontosabb katonai titkok birtokában van, állandó érdeklődési központja a kémnőknek. Most már érti, Thierman, hogy miért aggódtunk...

- Igen, csak azzal nem vagyok tisztában, hogy ezek után mi nyugtatta meg önöket mégis?

- Tudomásunkra jutott, hogy ön megváltozott. Ha szabad magam úgy kifejeznem: viharos szenvedélyei harmonikus nyugvópontra jutottak. Nézze, Thierman, nincs értelme, hogy mi férfiak és katonák kertelgessünk. Szóval tudjuk, hogy önt pillanatnyilag érzései egy előkelő hölgyhöz kötik...

Az őrnagy piros lett a haragtól.

- Tábornok úr, - mondotta indulatosan, - ezek az én legegyénibb magánügyeim és tiltakozom az ellen, hogy azokba bármilyen módon beavatkozzanak.

- Őrnagy úr, - válaszolta a tábornok, - ön első sorban katona, aki magánéletét is a haza szol­gálatába tartozik állítani. A mi indiszkréciónk csupán a köteles óvatosság határáig terjedt és azontúl természetesen tiszteletben tartjuk egyéni szabadságát. Mindazonáltal lenne egy baráti kérésem...

- Parancsoljon!

- Ön most karrierjének nem is remélt lehetőségéhez érkezett. Soronkívüli előléptetés, magas kitüntetés, tekintélyes pénzjutalom vár önre. Kár volna mindezt kockára tenni. Nagyon kérem, legyen fokozottan óvatos, legalább is e három hét alatt...

- Felesleges nyugtalankodnia, tábornok úr!

A tábornok felállt és kezét nyujtotta:

- Bízom önben, Thierman őrnagy!

Amikor az őrnagy kiment a szobából, a tábornok néhány halk szót mondott egy telefon­készülékbe. Iróasztalán kis villanylámpa gyulladt ki háromszor egymásután különböző fényekben. Azután egy fémhengerből berregés hallatszott, a henger kettényilt és összehajto­gatott papírlapok hullottak ki belőlük. Bizalmas jelentések voltak, melyeket a különböző ügyosztályok továbbítottak csőpostán. Kopogtak. Négy rövid koppanás hangzott, mintha egy madár csőrét verte volna az ajtóhoz. Brandt egy gombot nyomott meg az íróasztalán, mire a villamos szerkezetre záródó ajtó automatikusan kinyilt és egy sovány, apró emberke lépett be. Hermann volt, a katonai titkos rendőrség főnöke. Az ajtó zajtalanul ismét bezárult mögötte.

- Nos, - kérdezte a tábornok, - megszerezte az adatokat?

Hermann önérzetesen mosolygott.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft