Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Itt és a jövő életben Zoom

Itt és a jövő életben

Készleten

  • Szerző: Beniczkyné Bajza Lenke
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Szolmer Izabella egyike volt azon hölgyeknek, kik puszta megjelenésükkel hatást idéznek elő.

Karcsu, magas, junoi alak, tökélyes formákkal, bársony simaságu arczbőr, villogó fekete sze­mek, holló fürtök s kissé gunyosan fölvetett piros ajkakkal, melyek egyaránt készen látszának lenni a gunyra és megnyerő szavakra.

Ha hozzá gondoljuk e külsőhöz azt, hogy esze szikrázó volt, s hozománya pár millió, ugy kitalálhatjuk mily szerepet játszhatott a világban...

A nap végre keresztül küzdte magát délfelé a setét felhőkön s a köd eloszlott, novemberben szokatlan fényes és meleg sugarak törtek át a fehér csipke-függönyökön s derült szint kölcsönöztek a különben is világos butorzatu szobának, hol az első sugár megjelenésekor Izabella fölnyitá szemeit.

Mosolyogva szemlélte az ide-oda mozgó sugarakat, melyek rézsutosan estek a szobába, s hol egyik, hol másik szép és értékes tárgyat világiták meg, követve az ágyban fekvő hölgy szép szemei által, kinek barna bársony bőrére rózsaszint lehelt az álom s meleg mozgó vére keresztül látszott arczának finom erein.

Egy idő mulva komornája lépett a szobába, kezében nagy és pompás virágbokrétát tartva.

- Alfréd nagyságos ur megérkezett s jó reggelt kivántat általam a kisasszonynak és e bokrétát küldi, mondá, azt a selyem takaróra helyezve.

Izabella percz alatt felült, a bokrétát lángpiros arczczal ragadá meg, s aztán mosolyogva szállt ki ágyából és egy közeli székre ült.

- Siessünk, mondá hévvel; Alfréd már rég itt lehet, a vonat hatkor érkezik s most tiz óra, miért nem költött föl előbb?

- Nem mertem, és meg is volt tiltva, az öreg nagyságos ur maga akarta tudatni Alfréd ur megérkeztét, de ő megelőzte őt e bokrétával.

Izabella mosolyogva nézdelé a gyönyörü virágokat, aztán sebesen öltözni kezdett.

- Láttad őt? kérdé ismételve; beszéltél vele, jó szinben van, vagy látszik rajta a kiállt beteg­ség? szólj, ugye atyám nagyon örül.

- Az öreg nagyságos ur ki van cserélve, az öröm ragyogóvá teszi arczát, együtt reggeliztek az ifju urral, kit én azelőtt nem ismertem, de Lukács azt állitja, hogy nagyon megváltozott.

- Ah, te nem ismerted őt Lina, ez valóban eszembe sem jutott. Tehát megváltozott, szegény Alfréd, hogy is ne, oly nagy, és hosszu betegség után?

- Mi baja volt az ifju urnak?

- Ne is kérdezd, alig merek rá gondolni, előbb agyvelő gyuladása volt, s aztán....

Elhallgatott s összerázkódott.

A komorna csodálkozva nézett reá...

- Aztán agybaja volt, sokáig félrebeszélt, azt hitték megőrült, de hála Istennek, egy párisi orvos kigyógyitá s megóvta őt a legborzasztóbb betegségtől.

- Szörnyüség, mondá részvéttel a komorna, mialatt aranyhálóba szoritá a gazdag fekete hajat, melynek alig volt helye oly kis helyen s majd itt, majd amott dugta ki magát egy makranczos hajgyürü.

- Azonban most már semmi baj, ő ismét körünkben van s bár többé nem játszhatunk együtt, mint kis korunkban, de ő nagyon hiányzott nekem, s nem volt nap, hogy rá ne gondoltam volna, ugy szeretem őt, mint bátyámat.

Ezt mind a legnagyobb közönynyel mondá. Ugy beszélt róla, mint testvéréről s csodálkozva és kérdőleg nézett Linára, midőn az az utolsó szavakra kétértelmüen mosolygott.

- Az öreg Lukács és a többiek azt mondják, hogy...

Részlet:

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft