Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Huszár Anna Zoom

Huszár Anna

Készleten

  • Szerző: Benedek Elek
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

Anikó. Nincs nap, hogy ne gondoljak reád, Anna. Téged látlak, ha bogárszemü leánykámra tekintek: ilyen voltál te, éppen ilyen. Téged látlak, ha szenvedő arczú asszonyt látok: ilyen lehetsz te. De én most csak a kicsi Anikót látom.

A nevetős szemű, pajzán leánykát, kire annyiszor mon-dá az édes anyánk: de kár, hogy fiunak nem születtél, lányom, édes lányom. S megjegyezte rá mindjárt az édes apánk: az igaz. Miklós pedig leánynak születhetett volna. Emlékszel, hányszor ingerkedett velünk az édes apánk? Mondta egyre: cseréljük ki a két gyereket, feleség. Fiúruhát Anikóra, leányruhát Miklósra.

Mi tenger hunczfutságot eszeltél ki te, Anikó! Én meg csak mentem utánad tüzön-vizen keresztül, árkon-bokron át. Engedelmes kis báránykád voltam, aki hiven kisérte minden léptedet. Még csengőt is kötöttél a nyakamba s úgy hivtál, hivogattál: gyere, gyere, bárány-kám. Be-e, be-e, aranyszőrű báránykám. Ki a mezőre, föl a hegyre, be az erdőbe. Te versenyt énekeltél zengő madarakkal, én meg csak ballagtam utánad, hallgattam a nótádat: szebb volt a madarakénál. Szebb volt akkor, ezerszer szebb most, hogy lelkembe visszacsendül hangod, az édes.

De legtöbbet mégis a Benkő Ádámék kertjében játszadoztunk. Emiatt sok verést kaptunk s én a magam fejétől többé a kerités hasadékán sem kukucskáltam volna át, de volt is nekem akaratom! Te csak hivtál, hivogattál: gyere, Miklóskám, gyere s oda sompolyogtunk a kerités-hez. Tulról áthangzott Benkő Ádám csengő hangja: hallottuk messziről, hogy verset szaval. Mintha most is látnám: fölállott egy kivágott almafa törzsére, egyik kezében a nemzeti dalos könyvecske, a másik kezét égnek emelte s a templom fala visszaverte:

Szabadság, szerelem:

E kettő kell nekem...

Ő már akkor nagy diák volt: tudta, mi a szabadság. Talán a szerelmet is ismeré. Mi a szabadságról ennyit tudtunk: szabadság, ha szabad átmásznunk a keritésen. A szere-lemről is volt némi sejtelmünk. Falun a legény száz ember szemeláttára megöleli a leányt, megcsókolja. Azt mondták, hogy ez a szerelem. Különben én azt honnét tudjam ma, hogy te mit gondoltál, mit éreztél, Anikó, mikor a keritésnek dülve, kipirúlt arczczal hallgattad:

Szabadság, szerelem:

E kettő kell nekem.

Meglehet, hogy a szived dobogott erősen. Az enyém nem. Ha igen, csak attól, nem lepnek-e meg a kerités mellett szüleink. Azt mi a gyermekeszünkkel meg nem tudtuk fogni, hogy miért tiltanak éppen a Benkő fiuktól: Ádámtól, a nagy diáktól, Istvántól is, az öcscsétől, akik pedig úgy szerettek velünk játszani. Őket is tiltották tőlünk, de nem olyan nagyon. Ha az öregek találkoztak az utczán, kalapot emelintettek, de beszédbe nem igen elegyedtek. Én már kis diák voltam, mikor megkérdez¬tem: Ádám bácsi, mért haragszanak egymásra a mi szüleink?

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft