Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Haybodyt nem lehet agyonütni Zoom

Haybodyt nem lehet agyonütni

Készleten

  • Szerző: Aszlányi Károly
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

Silver Crack olyasféle város, mint Mödling Wien mellett. Csakhogy Silver Crack valamivel nagyobb és élénkebb és nem Wien, hanem New York mellett épült. Silver Cracknak magán-házai, középületei, utcái, terei és lakói is vannak.

Eredetileg adósságai is voltak, de már nincsenek, amióta Ronald Haybody, a halgyáros meghalt és a városra hagyta vagyonát. Ezzel a vagyonnal Silver Crack egyszeriben dúsgazdag város lett és tisztviselőin, terein, középületein egyszerre kivirágzott a jólét. Egyik legszebb épülete a városháza. Nagy, fehér, húszablakos épület, melynek a főtérre néző frontját kilenc üzlet foglalja el.

Ezek közt első helyen említendő Winshaw úr fűszer- és cse-megekereskedése, Shampram úr divatáruüzlete és Abbgate úr kávéháza. Ennek a kávéháznak teraszán ült Charley Trift, egy New York-i detektív. Trift nem azért ült az Abbgate-Café teraszán, mert dolga volt itt. Sőt. Egy hónapi jól meg-érdemelt szabadságát töltötte itt. A hely megválasztásánál az vezette, hogy kollégáitól kapott statisztikai kimutatások szerint Silver Cracket fenyegeti egész USA területén legkevésbé az a veszély, hogy bűnügyek történnek körülötte. Trift egész torkig volt a gyilkosságok, zsaro¬lások, emberrablási bűnügyek azon áradatával, amelyben egy New York-i detektív egy életen át evickél. Magánember akart lenni, nem Charles King Trift felügyelő, hanem Charles Trift, semmi más. Trift arcán csak nagy orra volt feltűnő és az a tény, hogy nagy orra ellenére is csinos volt. Fekete hajával különös ellentétben állt vizeskék szeme, amely ártatlanul és lágyan tudott a világba tekinteni, akkor is, amikor 1930-ban őrá hárult a feladat Jack Leggs Diamonddal közölni, miszerint a New York-i rendőrség nem teheti meg azt a szívességet neki, hogy a börtöneiben nyújt menedéket a gengsztervezérnek, saját bandájával szemben. Ugyanilyen kislányos ártatlansággal bámult maga elé, amikor egy sötét éjjel egymaga állt a Hudsonön egy motorcsónak orrában és töltetlen revolverrel a kezében kormányozta be a legénységet a rendőrök által megszállott dokkba.

A motorcsónakban ülőknek nem volt mit veszteniök, Charley Triftnek volt, de nyert. Talán azzal hatott az emberekre, hogy olyan szelíd-aranyosan tudott nézni, hogy senki sem félt tőle. Trifttől mindenki utólag félt csak, amikor már késő volt. Trift keresztényi tekintete ellenállás helyett angyali álmodozásba ringatta a gonosztevőket. Senki sem tud New York-ban olyan szelíden nézni, mint ez az ember, aki a gengszter- és rendőrtársadalom közötti hallgatólagos kompromisszum ellenére több gazembert kínált meg hellyel a villamosszékben, mint az egész testület együttvéve. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy szabadsága ideje alatt is ilyen kedvesen és bátorítóan nézett az emberekre. Silver Crack-i nyaralása alatt megengedte magának azt a luxust, hogy házsártos és szigorú legyen, főleg kényelmi kérdésekben. Trift harminchat éves volt és bár a szívós, régi jenki fajtából, az igazi amerikai dolgozók fajtájából való volt, mégis hamar öregedett. Tudta, észrevette magán, hogy öregszik és mosolygott saját szeszélyein és apró mérgelődésein, a kiszolgálást illetőleg. Ha szolgálatban volt, ilyesmit nem lehetett észrevenni rajta és ha egy megátalkodott gazfickó került eléje, kék szemei azonnal édes, jóságos kifejezést vettek fel. De ez a legrosszabb jel volt az áldozat számára. Trift felügyelő jóságos tekintete valójában könyörtelen szigort jelentett, szigorúsága azonban belső ellágyulást. De ezt csak civilben engedte meg magának

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft