Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Hafia Zoom

Hafia

Készleten

  • Szerző: Czóbel Minka
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

A Halmadi kastély kertjébe szálltak az utolsó napsugarak. Még minden csupa szinpompa és illat volt. A simpla georginák bársonyos vörös csillagai tündöklöttek a bokrok sötétzöld alapján. Finom árnyalatu lilaszin vaniliák illatoztak, a rózsamező el volt árasztva piros, fehér és sárga rózsákkal. A szin- és fényvegyülék nyárról beszélt, csak tépett szárnyu fáradt pillék és a virágok kelyhébe lomhán tapadó méhek jelezték, hogy ősz van, meg a repülő ökörnyál hosszú fehér hamvas szála.

Ilyen repülő szál akadt most meg egy rózsaszinü mosóruha fodrában. Nem tudott tovaszállni. Kis, erőteljes, gyürüs kéz igyekezett a pelyhes szálat kiszabaditani, de csak jobban szétnyomta gömbölyü, rövid körmü, piczi ujjával.

A piczi kéz birtokosa egy csinos fiatal asszony volt: Gimesy Erna grófné, László neje.

Egyszerre csak a szál ujja között elhuzódott, Erna hátra nézett, férje állt mellette, s most már az ökörnyál László szürke kabátjára tapadt.

»Muczkóm, gyere velünk Dolhára«, szólt Gimesy egészen váratlanul.

Erna kedves, megnyerő vonásain előbb meglepetés, aztán habozás látszott. Két gondolat szelte át egymást fejében: mi jó lenne férjével menni! aztán: hátha ott medvék is vannak! Ő mindenek előtt nőies volt, nőiesen kedvesen naivul félt is minden lehető és lehetetlen dolog­tól, a medvéktől pedig különösen - de mást mondott:

»Ugyan László, mit csinálnék én ottan? Ti egész nap a vadonba s én egyedül!«

»Irjál nővérednek«.

»Az nem jöhet, kis leánya fogzásban van s hozzá még köhög is«.

»Sürgönyözzél barátnédnak, Baloghfalvy Ágnesnek«.

»Ő most nincs otthon«.

»Próbáld meg, hátha visszajön. Az olyan irónék mint ő, keresik az uj benyomásokat, s ő azonfelül imádja az erdőt s érdeklődik a vadászatért, bár azt hiszem, bolondos, túlzott állat­szeretetével mindig örül, ha a vad megmenekszik«.

»Ágnes csak a rosszul talált vadat sajnálja. Számtalanszor mondta nekem, mi irigylendő sors a teljes viruló életből, ugy előérzet nélkül, átmenni a nagy megfoghatatlanba. Általában sokkal több szánalma van az élet, mint a halál iránt«.

»Különös lány az a te barátnéd, de mindig vig és jókedvü, ugy-e?«

»Mindig - ha látják«.

Erna és László kinéztek a kerten túl a poros utra, a hosszan elnyúló ákáczsorra. Legvégén egy mozgó pont tünt fel, mely közelebb-közelebb jött a gomolygó, átsugárzott porfellegben, majd szétesett a pont, s az egész közelgő felleg mozgásban látszott.

A csorda jött hazafelé. Kis idő mulva egymásután hosszú vonalban tizennyolcz eke, hol egy, hol két pár széles szarvu ökör által huzva. A béresek, a nagy hőség daczára, fekete gubájuk­ban, vállra vetett ostorral kisérték ökreiket.

»Milyen szép az első jobbról«, szólt Erna.

»Azt nem szeretem, mert homály, de nézd a második párt, hatalmas állatok«, mondá László, a gondos tenyésztő büszkeségével.

A sötétkék égen lassan kigyúltak a csillagok s a kastély szobáiban a villamos lámpák.

Gimesyék nagyon szolgálatukba vették a villamosságot, vonzotta őket ez a titokteljes erő, és szerették az uj kor vivmányait gyakorlatilag is kihasználni.

Mig a vékony sodronycsavarok a nagy terem plafondján izzó vörösből sárgás fényre válottak, a télikert ívlámpája halvány holdvilágos fényét öntötte az üvegtáblákon keresztül a kertbe, zöldes-kékre zománczolva a közelálló fák leveleit.

Részlet:

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft