Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Gyilkosság a Youkon mellett Zoom

Gyilkosság a Youkon mellett

Készleten

  • Szerző: Forró Pál
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: 

Jack Huston a felesége válla felett a tükörbe nézett és egy kissé elrestelte magát. Úgy érezte, hogy az apró, édes kis jószág mellett, aki most az ölébe kuporodott, ő tulajdonképen esetlen öreg medve, akit nem is lehet szeretni. Lilian, úgy látszik, megérezte, hogy milyen gondolatok járnak férje fejében, mert meghúzta uracskája fülét és azt mondta:

- Már megint a tükörbe nézel?

- Ne haragudj Lilian! Gondolj arra, hogy volt életemben tíz esztendő, amikor egyáltalán nem láttam tükröt. Tudod, a Youkon mellett...

- Most sem kellene folyton oda pislognod. Hiúbb vagy, mint egy asszony.

- Ellenkezőleg. Gyáva vagyok. Félek, hogy nem illek hozzád, Lilian. Te galamb vagy, én pedig bölény. Sokszor nem is tudom megérteni, miért szeretsz és hogyan tudtad elhatározni, hogy a feleségem légy. Én negyven éves vagyok, te huszonegy.

- A fél kezedben több erő van még ma is, mint sok fiatal sihederében...

Jack elégedetten mosolygott.

- Hát az igaz. De az erő nem minden. A modorom, mint egy medvéé, nem vagyok olyan finom gavallér, mint a városi urak, akik között nevelkedtél.

- De szíved van Jack, becsületes vagy, gyengéd a lelked. Nem cserélnélek ki senkivel.

Jack csendesen bólintott.

- Bizony én nagyon messziről jöttem. Ha az ember tíz esztendeig él gyilkosok és kalandorok között az Isten háta mögött, úgy, hogy egyik kezét folyton a revolverén tartja, akkor nem nagyon ért a hízelgő, lágy beszédhez...

- És mondd, asszony sohasem járt köztetek?

Jack arca elborult.

- Azok nem voltak asszonyok...

- De csak beszélj róluk!

- Időnkint elvetődött hozzánk mindenféle ember. Az ördög tudja, honnan bukkannak ki efféle alakok a sziklák mögül, mikor egy heti járásnyira sincs a közelben lakott hely. De csak jön­nek, mint a rossz szellemek, rongyosak, félelmes zsiványpofával köszönnek, körülszaglásznak és azt mondják: „Jól megy a munka, fiúk! Tele vagytok már arannyal!” Fene tudja, honnan ér­zik meg az arany szagát. Aztán csak hunyorognak és dörzsölik a kezüket: „Egy kis szórakozás is elkelne már itt!” Mi persze nem szerettük az efféle látogatásokat. Nem lehet tudni, nem kémkedni jött-e valamelyik banda megbízásából. Hát csak kiebrudaltuk őket hamarosan.

- De néhány hét múlva hatalmas teherautók tüntek fel az úton. És ki ül az első kocsin? A mi titokzatos látogatónk. Éppen olyan mocskos és borotválatlan volt, mint mikor először bukkant fel gyalogoson. Jimmy pillantotta meg először és elkáromkodta magát. Valamennyien a pus­kákhoz, meg revolverhez nyúltunk. Azután lóra pattantunk és vártuk a támadást. De a kocsiról fehér zászlót lobogtattak és csak látjuk, hogy az autók megállnak és akik rajtuk vannak, mind nyújtogatják ég felé a kezüket, annak jeléül, hogy békés szándékúak. Erre azután oda nyar­galtunk. Hát, kérlek, majdnem leszédültünk a lovakról, mikor az autókhoz értünk. Képzeld, mindössze három férfi volt azokon, a többi csupa asszony. És rengeteg csomag, kosár, sátor­ponyva.

- Szóhoz sem jutottunk a meglepetéstől, már leugrott a szakállas zsivány és vigyorgott.

- No emberek, eleget éltetek barom módjára, jogotok van már egy kis gyönyörűséghez is!

- És azzal már szedik is le a csomagokat az autókról, az asszonynép meg ugrál lefelé a kocsi­ról nagy sikongás közepette. Én még soha olyan rút némbereket nem láttam. Iszonyúak voltak. Mintha csak valamelyik boszorkányéjszakáról jöttek volna egyenesen. Az arcuk utálatosan kimázolva, a testükön rikító rongyok. A legutolsó matrózkocsmákban látni ilyen züllött, emberi formájukból kivetkőzött asszonynépet.

- Borzasztó! - szörnyűlködött Lilian.

Jack zavartan vakargatta a haját.

- Igen... förtelmes! De tudod, mikor az ember már évekig nem látott nőt, hát a boszorkány is tündérkirálykisasszonnyá szépül a szemében. Talán csak egyedül én őriztem meg a józansá­gomat. A többiek, mint a kiéhezett fenevadak rohanták meg őket. Közben Burton - így hívták a gonosz pofájú idegent, - embereivel már fel is állította a sátrakat és egyszerre csak kezdik kirakni a magukkal hozott portékákat. Soha ezeknél körmönfontabb zsiványokat nem szült még a világ. Egymás után huzogatták ki a finomabbnál finomabb pálinkás üvegeket, a borokat, inyenc falatokat, hordószámra a sört. Nekünk a fogunk vacogott a gyönyörűségtől. Már nem is emlékeztünk arra az időre, mikor utoljára csiklandozta torkunkat ilyen isteni nedü. Úgy vetettük rá magunkat a nem remélt kincsre, mint a szomjúságtól haldoklók a patakra. Azok meg adták boldogan, de micsoda áron! Ilyen szemérmetlen rablókat nem okádott még ki a pusztaság. Mámorba és tivornyába fullasztották a mi kis telepünket. A fiúk részegen kapar­ták elő rejtekhelyükről az aranyat, hogy italra és csókra váltsák. Burton remek módszerrel dolgozott. Más haramiák fegyverrel támadnak és a bőrüket kockáztatják. Az ő módszere sokkal biztosabb és kockázatmentesebb volt. Teherautóival és irtózatos némbereivel végig­járta az aranyásók telepeit és ott, ahol úgy sejtette, hogy már együtt van egy kis pénz, egysze­rűen lerakodott. Kitünő emberismerő volt. Tudta, hogy az esztendőkön át tartó kemény munkában megkérgesedett és eldurvult férfiak mennyire éhesek nőre és italra. Ezzel a két dolog­gal úgy ki lehet csalogatni belőlük a pénzt, mint száraz kukoricarázással óljából a baromfit... Én kétségbe voltam esve. Őrjöngtem. De amikor revolvert fogtam Burtonra és tovább akartam kergetni, a fiúk, akik már mind meg voltak vadulva az italtól, lefogtak és megfenyegettek, hogy felkötnek az első fára, ha nem hagyom békében Burtont...

- Még arra számítottam, hogy majd ha Burton kicsalta minden pénzünket, a végén talán mégis kijózanodnak a fiúk és egyesült erővel szépen visszavesszük aranyainkat. De Burtonnak nagy gyakorlata volt. Számított ő már erre is. Valahányszor már együtt volt nála egy nagyobb összeg, átadta valamelyik emberének és elküldte a teherautón a városba.

- És te? - kérdezte aggódva Lilian. - Te nem ittál? Neked nem volt szeretőd?

- Én okosabb voltam, mint a többiek! - mormogta Jack. - Hála az Égnek, hazahoztam a pénzemet. Hiszen enélkül ma nem lehetnénk együtt ilyen boldogan...

Végigsimította a homlokát és csendesen hozzátette:

- Hagyjuk ezt Lilian! Rossz álom, nem jó felidézni!

Lilian nyugtalanul nézett férjére. Már régen sejtette, hogy Jack életében van valami rejtélyes pont, amelyről nem akar nyilatkozni, amely azonban titokban rágódik a lelkén.

De okos asszony volt, aki nem erőltette a dolgot.

 

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft