Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Férficsere

Férficsere

Készleten

  • Szerző: Forró Pál
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: 

A férfi az alacsony emelvényen ült a forgószéken és mosolygott. A mosolya kissé kény­sze­redett, ideges volt. Vele szemközt szőke fiatal lány állt, aki festette. A férfi minden pillanat­ban érezte a lány kutató, éles pillantását, amint egyenkint, részletenkint figyelte, megrögzítette a fülét, orrát, szemét, a haját, akaratos állát...

A lány sötétkék bársonydrapériákat aggatott a férfi háta mögé, sokáig igazgatta a műterem függönyeit, hogy bizonyos tompa fénybe keretezze modelljét és időnkint halkan osztogatta utasí­tását:

- Kérem, fordítsa kissé jobb felé az arcát!... Ne nézzen olyan barátságtalanul kedves gróf úr, egy kis mosolyt kérek... A kezeket elegáns könnyedséggel méltóztassék a szék támlájára he­lyez­ni...

A fehér festővásznon lassankint kirajzolódtak a férfi érdekes, szép arcának jellegzetes vonalai..

És mind a ketten tudták, hogy most csalnak, komédiáznak...

A lány néha úgy érezte, hogy arcába szökik a vér. Valahányszor az ecsetje új, gyengéd színe­ket rakott a készülő arcképre, megremegett és elpirult. Úgy érezte, hogy most némán sze­relmet vall a férfinak. Elárulja, hogy milyen szépnek látja, mennyi érdekességet fedezett fel mélytüzű tekintetében, milyen hajszálnyi pontossággal figyelte meg szájának sajátságos, érzéki metszését, a sötét haj különös lágyságát.

Fedor Klára, a fiatal festőgeneráció ragyogó tehetsége már rengeteg férfiportrét festett, de még sohasem érzete ezt a furcsa lámpalázat... És tulajdonképpen eszében sem volt arcképeket festeni ezen a csodálatos, zengő nyáron, itt a tengerparton, ahová mulatni jött és csak éppen óvatosságból hozta magával festékeit és vásznait, hogy felvázoljon néhány nagyszerű hangu­latot, ha váratlanul megrohannák.

Klári mögött, huszonötéves korában már jelentős művészi mult volt. Képei nagy sikerrel szerepeltek Páris, Róma és Berlin tárlatain, két festményét a brüsszeli szépművészeti múzeum vásárolta meg és állami díjat nyert Budapesten is.

De nemcsak képei voltak híresek, hanem ő, saját személyében is.

- Az ember nem tudja, hogy a képeit, vagy magát csodálja-e jobban? - mondotta az egyik külföldi állam követe, aki megjelent egyik kiállításán és negyedórán belül beleszeretett.

- Női Van Dyck! - mosolygott De Valière, a neves francia kritikus és ezzel a megjegyzésével arra célzott, hogy Klári az életnek éppen olyan művésze, mint halhatatlan férfi elődje volt, aki annak idején eleganciájával és gáláns kalandjaival elbájolta a szalónokat és állandó hőse volt a társaságokban sugdosott pletykáknak.

Megjelenése lenyűgöző és meglepő volt. Mindig magatervezte eredeti ruhákat hordott, ame­lyeknek érdekes szín- és vonalhatása már az első pillanatban mágnesként vonzotta a férfiak tekintetét. Nem volt Európának olyan nagyobb városa, melyben ne kérték volna meg a kezét. A legkáprázatosabb házasságokat köthette volna. Kérői között voltak milliomos bankvezérek, fantasztikus jövedelmű filmsztárok és tenoristák, egy olasz herceg, amerikai trösztvezérek, holland-indiai ültetvényesek. De feleségül kérték parkettáncosok is, amire Klári igen büszke volt, mert amint mondotta, ezek a férfiak únják legjobban a nőket és így meg kell becsülni, ha azok is észreveszik benne a nőt. Általában mindenki meg akarta hódítani. Egy-egy kiállítása előtt legalább 3-4 kritikus próbált szerelmet zsarolni tőle a megígért jó kritika ellenében. Klári ezeket az urakat szó nélkül kidobta. Azután a tárlat megnyitása napján órákon keresztül úgy zuhogtak rá a bókok, politikusok, társadalmi előkelőségek annyira elárasztották hízelgő szép­tevésükkel, hogy minden viharedzettsége ellenére valósággal belekábult.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft