Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Férfiak - 12 elbeszélés Zoom

Férfiak - 12 elbeszélés

Készleten

  • Szerző:
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

Ki innen ember, ki innen!

Különben megesz a haragos Ritter, ki a hasznos háziállatok közül az ökröt, a szamarat és legfőképen a sertést igen szaporán szokta ilyenkor emlegetni. Főleg a sertést, bár ő disznónak hivta. Ilyenformán kezdődött itt is mindjárt az első napon. A mint a podgyászszal megrakott szekerek esti hat óra tájban megérkeztek, a parancsnok magához füttyentette Jovant és meg-hagyta neki, hogy a mint a szalmával vastagon körülfogott ládákat a pinczébe szállitják, bontson föl azonnal egyet. Jovan intett, hogy érti.

A feltartott kéz mély jelentőségét is megértette, mert egyenesen öt üveget helyezett nehány percz mulva az asztalra s csendesen, a mint jött, ismét kiment, hogy a neki engedett zugban hitének e napra rendelt ájtatosságát elvégezze. Tudott-e a kapitány Mohamed hiveinek ez ünnepéről, nem-e, - kivételesen csak az ötödik üvegnél állt-e be ezuttal agya velejében a szárnyaló hangulat, vagy ez is magasabb nevelési rendszeréhez tartozott, mint a sviňa (disznó) emlegetése és a többi zamatos jelző - örökös homályban marad. Bizo¬nyos csak annyi, hogy ugy esti hét óra körül éppen abban a pillanatban taszitotta be a sápadt legény szobácskájának ajtaját, midőn az egy gyékényre borulva hitének imáiban ajánlotta árva lelkét a

Próféta kegyelmes irgalmába. És itt aztán nem lehet tudni, hogy mi történt az imádkozó Jovan és a parancsnok között. Az erődben legalább sohasem tudta meg senki. A várda előtt fagyoskodó őrszem mindössze annyit hallott, hogy a kapitány ur ezuttal egy vizilovat is megszégyenitő orditással harsogta el ismert népies kifejezéseit.

Később egy tompa zuhanás is megütötte a fülét, mintha egy nehéz test vágódott volna végig a földön... de nem igen ügyelt reá. A szél éppen az arczába verte a havat, - azt piszkálta ki orrából, szeméből, miközben a szokásos gondolat járta meg eszét: „részeg a százados ur ma is, - ihol, eldőlt, s most ott fekszik bizonyosan a földön”.

Hitte, hogy igy igaz, ma is, mert nehány percz mulva Jovant köpenyegben, csizmásan látta kilépni az ajtón s a legény ugy futott, mintha kergették volna.

Az erős havazásban azonban csak pár pillanatig láthatta a futó alakot. Körvonalait hamar elnyelte a homály s azontul már csak a szélvihar fütyült végig a néptelen folyósokon és döngette szilaj haraggal a kaput, mely nagyokat reccsent rozsdás pántjaiban.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft