Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Élőképek

Élőképek

Készleten

  • Szerző: Bársony István
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

Nagy, lármás éljenzés támadt e szavakra. A bandérium sorakozott s Tormás Gergő a lovasok élén poroszkálva, indúlt a falu felé. A lovasok két részre váltak s közre fogták a hintót. Egy kis diadalmenet volt az. A ki pedig a hintóban ült, kalászi Rojtos Árpád császári és királyi kamarás úr ő méltósága, hátradőlt a kényelmes ülésen s nézvén a szelid rónavidéket, eltünődött. Itt volt szűkebb hazája; itt volt valamikor itthon, a míg az ősi birtok kótyavetyére nem került. Maradt belőle valami, egy pár száz hold; épen csak annyi, hogy földes úrnak tarthatta magát a tulajdonos.

A maradék-birtok jövedelme szükséges pótlék volt a hivatalbeli fizetéshez, a mi magában szegénységet jelentett volna egy kalászi Rojtos számára; pedig hát a miniszteri osztálytanácsosi fizetésből sok szegény embernek kell urat adni.

Tudja a jó Isten, hogy lett volna, ha nincs az öreg Bánhidy Gábris, a ki a Rojtos familiával, asszonyok révén, közel rokon volt. Bánhidy egyik hugát vette volt el másodszor az Árpád úrfi apja; meghaltak ugyan már mind a ketten, de a dúsgazdag Bánhidy tartotta a Rojtos fiúkkal a rokonságot és úri tapintattal tudott a kezökre játszani itt-ott egy kis segítséget.

Ő maga agglegény volt s úgy sem rakta élére a garast. Most is az ő négyes fogatán jött ki Rojtos Árpád. Ilyenekben nem volt szabad fogyatkozást látnia az atyafiságnak. Budapesten ő tartott fogatot a császári és királyi kamarás úrnak; lakást a saját házában adott neki; a miniszteri osztálytanácsosi fizetés aztán, a birtokmaradvány árendájával együtt, épen elég volt arra, hogy a »méltóságos úrfi« illő garçon-életet élhessen odafent, az ország szivében. Ide ezelőtt kétszer-háromszor is eljött egy esztendőben, meglátogatni az öreg Bánhidyt, meg szétnézni a Ballangó-pusztán, a hol megtartott magának egy nyolczvan holdnyi gyönyörű kaszálót, a honnan a szénát elhordták annak idején a községbeli gazdák; de ezenkívül senki ott nem járt többet.

Ezt a területet remek nyárfasor körítette s a közepén is volt egy óriás nyár-fákból álló csoport, azok alatt meg egy kis parasztház, benne két szoba, egy konyha; meg oldalvást egy istálló s egy szellős tyúkketrecz a baromfinak. Ezen a kis zöld szigeten nagyon szeretett Rojtos Árpád. Ha ide elbujt, nem kereste senki. Meg sem is találták volna. Nem lakott itt más, csak egy vén béres, a kinek az istálló tőszom-szédságában volt a vityillója; meg egy fiatal nő, a ki kormányzója, vezetője, gazd’asszonya volt a szigetnek, persze, csak tavasztól őszig; mert ha jött a november, akkor pusztulni kellett innen, a hol azután a madár sem járt. Akkor elvonult a két ember, a vén béres, meg a fiatal gazd’asszony, be a faluba, Gerédre; vagy kiköltözött a Bánhidy pusztájára, a hol emberek közt voltak.

De, a mint kitavaszodott, a mint a hó elolvadt s a fűzfa kihányta barkáját, már jöttek vissza: tettek-vettek, rendezgettek, mert sohasem lehetett tudni, mikor jut eszébe Árpád úrfinak, hogy ellátogasson ide, hallgatni, hogyan nő a fű; lesni, hogyan csúszik fel egyik felhő a másik után az égre.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft