Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Édes anyaföldem! - egy nép s egy ember története Zoom

Édes anyaföldem! - egy nép s egy ember története

Készleten

  • Szerző: Benedek Elek
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

Vajon az én unokáim gondolnak-e majd azzal a könnyező meghatottsággal az én gyümöl¬csös-kertemre, mint ahogy én gondolok András nagyapáméra, mely századrésze sem volt az enyém-nek? Az ő kertje - kert volt, semmi egyéb. Kert, amelynek minden fáját maga ülteté, a XIX. század hajnalán. Minden fa egy-egy óriás, kik szép sorjában álltak, s hirdették a déd-unokáknak is András nagyapó meleg szívét. A falu alsó végén volt a kert, a felső vége táján a mi házunk, s nyárnak és ősznek nem volt egy napja tán, hogy egy mezítlábos kisfiú e faóriásokra föl ne másszon. Ma is érzem szájamban az eleinérő körte édes levét; ide száll a babos, pettyes, „zsíros” alma illata a tulipántos ládából, melynek ruhaneműi közé néhányat elrejtegetett édesanyám.

Ez az illat megörökösödött a ládában, a ruhanemű minden darabján, a leheletemben, s hogy soha el ne szálljon, a lelkemben is. Látom az öklömnyi nagy, nyakas körtéket, a borízű írósalmákat, s még mindig mosolyognak rám a kerítés tövéből a sötétpiros málnaszemek - ó, édes jó András nagyapó, be nagy szíved lehetett neked, hogy még málna-bokrokat is ültetél, nekem, aki világon sem voltam akkor! Nekem, aki sohasem csókolhatám kezedet: tíz esztendő esik a te halálod s az én születésem közé.

Ezt a kertet nem őrizte senki más, csak Isten s a még romlásnak nem indult Becsület. Magas, födeles kerítés vette körül, nem a tolvajok ellen, csupán azért: ha kert - legyen kert. Illő, hogy a képnek rámája is legyen, ugyebár? Galambbúgos, ősrégi módi székely kapu szabta meg az elejét; madár- és virágdíszét nagyapó véste, faragta.

Vén emberek, kik 48 előtt játszottak a porban - még görnyedez egy-kettő közülök -, ma is büszkén emlegetik nagyapót, aki írásban és faragásban a vidék első embere vala.

- Azóta sem születék - vallják erős hittel - „Erdővidék országában” ilyen soktudó ember.

Így növeszti a nagyot még nagyobbra a távolság, az emlékezés, de bizonnyal nagy volt András nagyapó: ő a halhatatlanságnak dolgozott, mivelhogy gyümölcsfát ültetett. Nemcsak ültetett, de kedves fáinak külön kertet is szentele.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft