Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Ecce homo Zoom

Ecce homo

Készleten

  • Szerző: Bársony István
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

Traján szót fogadott s egészen végig nyúlva a sziklán, szinte hozzátapadva a forró kőhöz, igyekezett túljutni a halál e tátongó kapuján. De amint már-már annyira volt, hogy a vállával szabadabban mozgott, Gavrília, aki eltorzult arccal állt a biztos, kényelmes területen, egy bakkecske vad öklelésével ugrott neki s a puska-tusával hatalmasan oldalba nyomta. Egy másodperc alatt üres volt a keskeny sziklapárkánynak az a része, amelyen az imént Traján feküdt.

Kövek gördülése zavarta meg a hegyszakadék csöndjét; súlyos szikladarabok koppanásának a visszhangja ismétlődött, kétszer-háromszor is. Volt-e abban a zajban egyéb is, például egy kiáltás, vagy egy lezuhanó puha test zsákszerü puffanása: azt Gavrília nem tudta volna megmondani.

Borzasztóan kikelt arccal állt a mélység szélén; a Traján puskáját szorongatta, markolászta, szeme üvegesen meredt a semmibe, haja égnek állt kis sovány fején, csupán a fülével élt: borzadva, fogvacogva hallgatózott. Úgy zúgott a füle, hogy nem tudta többé: hall-e hát valamit, vagy csak képzelődik. Mintha mozgott volna valami alatta, a sziklafalon; mintha bokrok zörgése lett volna az; vagy csak a folyvást hulló kavics gördült, kopogott, pattogott lefele, jobbra-balra. Leguggolt s vissza-visszariadva, szemmeresztve dugta ki fejét a párkány szélén.

Első tekintete egy vergődő, iszonyúan erőlködő alakra esett, aki vagy négy ölnyire alatta, néhány csenevész törpefenyő kiálló gyökereibe kapaszkodva, húzta fel magát a sziklafal egy teknőszerü, homoru hajlata felé, amely elég lehetett arra, hogy benne egy ember végigfeküdjék. De onnan azután se jobbra - se balra, se fel. Csak le, - száz ölnyi mélységbe. Trajánt az égi hatalmak óvták. Mikor Gavrília letaszította, nem zuhant mindjárt, hanem csúszott; ösztönszerűen kapott hozzá a sziklafalhoz s vas-ujjaival még a legkisebb göcsön is megfogódzott egy-egy pillanatra. A többi tisztán a legnagyobb véletlenség volt; az is, hogy a törpe-fenyők éppen az útjában voltak, az is, hogy azok fölött a szikla egy akkora mélyedést mutatott, mint egy - koporsó.

Gavrília reszketve nézte, hogyan küzd az élet ösztönével az az ember, akit ő gonoszul akart elpusztítani. Szívdobogva leste, hogy eléri-e a mélyedést, ahol valahogyan meghúzódhatik. A hegylakók vakhitével kezdett magában imádkozni, hogy bárcsak elérné, bárcsak ne zuhanna le a biztos halálba. Már megbánta, amit tett. A kitörő gyűlölet ereje ellankadt benne; felülkerekedett lelkében az elnyomottak, a vereséghez szokottak gyávasága.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft