Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Donna Juanna Zoom

Donna Juanna

Készleten

  • Szerző: Czóbel Minka
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

LUBRIKA

(Sziklás uton jő fel egy sötét menet, bársonynyal bevont koporsót hoznak. Magas nőalak megy utána, kékes-fekete, őszbe vegyült haja repül a forró szélben, égő sötét szeme mereven néz a koporsóra: Őrült Johanna kiséri férje holttestét Burgosból Granadába.

Felérnek egy fennsikra. Csak kiégett szürke sziklák, egyes hasadékokból magasan nyúlik ki égő sárgán a Ginster virága. Alkonyodik.)


Johanna
Itt tegyétek le, itt maradunk éjjel.
Nem birok már ez őrült szenvedélylyel
Látni akarom, ismét-ismét látni,
Szép halott arczát ujra megimádni.
Ez éjjel az enyém - még ma, meg holnap -
Aztán - -
(Kaczag, s elfordul.)

Egy apród
Még most se hagy békét a holtnak.

(Leteszik a koporsót. Ezüst oroszlán lábai a nehéz ládának megcsikordúlnak a kövön.)

Johanna
Vegyétek le azt a rut fedelet,
Mely minden boldogságot elfedett.

(Leveszik a fedelet, látható lesz a király már feloszlásba menő arcza.)

Egyik szolga
Phü! hogy büzlik már!

(Egy udvarhölgy a koporsóhoz közelit.)

Johanna
(Felsivít.)
                                 Oda ne merj menni!
Kastiliai Johanna már semmi?
Hogy kinoztok!

Egy barát
(Nyugtatóan.)
                                  Felséges asszonyom
A virrasztás terhét ugy gondolom
Megosztjuk véled.

Johanna
                           Nem, - csak el, csak el!
Ha szükségem lesz rátok, hi a jel.
A virrasztás enyém, én őrzöm álmát,
Rakjátok koszoruba mind a fáklyát.
Most menjetek! Csak messze-messze tőlem.
(A kiséret eltünik a sziklák mögött. Johanna vércsevisítással borúl a halottra.)
Te! te! te! el akarsz szökni előlem?
Hiába! most az egyszer ugy sem hagylak,
Megtartalak egész, egész magamnak.
Te szép! te mindenem, e nagy világon
Csak egyszer ölelj mint nászéjszakánkon,
Csak egyszer még!

A halott
(Felegyenesedik.)

Johanna
                                    Uram segits!

A halott
                                    Mit rémülsz?
Hiszen hivtál! s most tőlem visszaszédülsz?

Johanna
Hát igaz? Visszaszállt imámra lelked?

A halott
(Rettentően kaczagva.)
Lelkem?! mi köze hozzád? mit ismerted?
Nem azt hivtad, - de minden mocskos vágyat,
Mely bennem rövid életemben támadt
Jer drágám hozzám - itt a koporsóba
Pihenni! - milyen édes pásztoróra!

Johanna
(Hátrál, két kezét maga elé tartva.)
Jaj, nem a koporsóba, hisz’ ez rémes!
Hagyjál, nem mehetek! -

A halott
                                 Miért nem édes?
Nász-ágy, koporsó, hisz ez egy, nem látod?
Amottan, ha elhullatod virágod
Gyümölcsöt bár ha érlelhetsz belőle
A koporsóé az már jó előre.
Jer melegits fel tested melegével!
Fázom! - - ha nem akarsz, mért ébresztél fel?

(Magához húzza Johannát, ki már nem ellenkezik. Egymás mellett pihennek egy őrült szerel­mi ölelésben. A fáklyák nyugtalan fénye libeg-lobog felettük.)

Részlet:

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft