Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Dobogó szívek Zoom

Dobogó szívek

Készleten

  • Szerző: Bársony István
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

Barduvay Ádám az asztalnál ült és leveleket irt. Kemény, eres keze pörczögtetve szalajtotta végig a tollat a papiroson; tekintete azzal a közöny¬nyel kisérte az egyenes sorokat, mely arra vallott, hogy az ész dolgozik most ebben az emberben, - a sziv pihen. Barduvay Ádám megirta az utolsó levelet is és becsengette az inast. Mig a legényt várta, kivette a tárczáját és bankókat olvasott le az asztalra.

Az ajtónyilás neszére megfordult. - Sürgős levelek, János, - szólt barátságos hangon, mely inkább kérő volt, mint parancsoló, - a zárdába megy először és a főnöknőnek átadja a levéllel ezt a száz forintot; azután siessen Éliáshoz és mondja meg neki, hogy a váltót várom; utoljára hagyja a szerkesztőségeket, adja át mindenütt azt az összeget, amit a boritékra jegyeztem és ne kérjen nyugtatványt.

Az inas átvette a postát. Öreg ember volt, aki husz esztendő óta szolgálta urát és jól tudta, hogy miféle pénzt hord szét.

«Oh, az áldott ember!» dörmögte utközben.

Csakugyan, Barduvay Ádám áldott ember volt, akiről nem beszéltek máskép, mint egy okos szentről. Nem meddő imádsággal, hanem praktikus utakon segitett embertársain s nem mult el nap, hogy valami jó cselekedettel ne szolgáljon a menyországra. Igaz, hogy milliomos létére egyedül állott a világon; nem volt senkije, akinek a jövője aggasz-totta volna s csupán egyetlen olyan kötelezettség nehezedett rá, amit pénzzel nem lehetett kiegyenliteni: a gyámleánya gondozása. Tizenöt év mult el azóta, hogy a kis leány apja a karjai közt halt meg. Ádám akkor már évek óta titkárja volt annak az embernek, aki tudta róla, hogy okos, számitó fej, gyarapszik minden a keze alatt és ami fő: talpig becsületes.

Szoros, benső barátság füzte őket egymáshoz, olyan, amelyik nem tud kételkedni, csak megbizni, vakon, feltétlenül. A haldoklót aggasztotta anyát-lan kis leánya sorsa, aki akkor még szopós gyermek volt s rokonság hiján megtette gyámjának legjobb barátját, Barduvayt. Százezer forintot bizott ezzel a becsületére. Ugy adta át neki egész vagyonát, - ami legnagyobbrészt készpénzből meg értékpapirokból állott, hogy arról nem is tudott senki.

Azt gondolta, hogy egy hü barát kezében jobb helyen van a gyermeke öröksége, mint az árvapénztárakban, ahonnan olyan gyakran eltünnek az ezrek. A hatóság csak ugy tessék-lássékképen avatkozhatott a dologba, azon a réven, hogy megszámoltathatta Barduvayt annak a csekély ingatlannak a jövedelméről, aminek létezéséről a telekkönyv tett tanubizonyságot.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft