Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Borotvaélen Zoom

Borotvaélen

Készleten

  • Szerző: Forró Pál
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: 

A fiatal lány félig felemelkedett helyéről az autóbuszban és miközben baljával az ülőhely támlájába kapaszkodott, jobb kezét elragadtatva nyújtotta ki:

- Nézze... nézze! - kiáltotta szinte eksztázisban - milyen gyönyörű!

Az autóbusz éppen az alagútból fordult ki és a sziklába vágott kígyózó út alján felszikrázott a napfényben mosolygó tenger. A partján pálmaligetek közé épült villák, márvány kéjlakok, ötemeletes szálloda-kolosszusok, amelyek mégis könnyedeknek és bájosaknak látszottak, csupa karcsú oszlop, függő kertek, erkélyek, a nap elé feszített piros, sárga és kék vászon­ernyők, a tengeren óriási trópusi lepkékre emlékeztető fehér vitorlaszárnyak: Nizza!

Az autóbusz utasainak nyaka mind előre feszült, a szemük szinte kidülledt, a szivük heve­sebben vert az izgalomtól. Lihegve, szinte sirva a rájuk szakadó lenyügöző hangulattól, hördült fel elámult, boldog kiáltásuk: Nizza!

Az arany és szerelem földje, a világ Eldorádója, a természet és az ember fényüzésének talál­kozó helye.

Elly szinte mgbűvölten állt, az ajka szótlanul mozgott. A harminc évesnek látszó férfi, aki mellette ült, összeszorította a száját. Tekintetében volt valami komor tűz, megdöbbenés és elkeseredés. Egy kicsit utálta és megvetette a körülötte ájuldozó és a gyönyörtől vonagló hölgyeket és urakat, ezeket a szegény kis polgárokat, akik ki tudja, mióta gyüjtött keserves és verejtékszagú filléreiken idejöttek a társasutazással, hogy néhány napig kibicei legyenek a fénynek, pompának, nagyúri életnek! Milyen torz és ellenszenvesen groteszk volt a szegény­ségnek ez az alázatos hódolata és határtalan csodálkozása a gazdagság előtt. Nádor belepirult. Sohasem érezte magát megalázottabbnak és keserűbbnek, mint ebben a pillanatban, mikor minden izével éreznie kellett, hogy ő is csak ennek a nincstelen, szegény kis túrista csapatnak a tagja, akik egyszer életükben elmentek aranyat szagolni!

Ötödik napja voltak úton. Pestről indultak, az autóbuszon ismerkedett meg Gábor Ellyvel... Édes, fekete szépség, egy kis vörös árnyalattal a hajában... hivatalnoknő. Nagyon kellemes négy nap volt, hegyek között suhant a kocsi, fenyők és hegyi patakok, havasok, csupa harmó­nia, magány és békesség között. Mindenki szerelmes volt az autóbuszon, a régi pásztornépek derűs mosolya ragyogott a lelkekben, ahogy a végtelen erdőket és mezőket járták és Nádor mérnök úr úgy érezte, hogy imádja Ellyt.

Az ilyesmi gyorsan érlelődik az úton. Indiai bűvészek trükkje, hogy a néző előtt elültetett mangófa magja percek alatt terebélyes fát hajt ki. Így van ez az utazáson sarjadt szerelemmel is.

És Elly egész úton mellette ült, az asztalnál is egymás mellett étkeztek és pillanatig sem fogy­tak ki a beszélgetésből. Rengeteg mondanivalójuk volt, expressz gyorsasággal leplezték le szokásaikat, beszámoltak arról, hogy mit csináltak eddigi életükben, mit olvasnak, dolgoznak, hogyan képzelik a szerelmet...

De most hirtelen feltünt Nizza és Nádor úgy érezte, mintha szíven vágta volna egy kegyetlen ököl. Ő volt az egyetlen, aki egészen világosan látta, hogy most nem örülni kell, hanem sírni.

Budapesten még tél van és ők befutottak a meleg, vidám tavaszba. Huszonkét fok meleg árnyék­ban! A Fejes és Gerő építőcég tíz százalékkal újra lenyomta az árakat és Nádor a nagybátyjától kapott nyolcszáz pengővel azért csatlakozott a társasutazáshoz, mert komolyan félt az idegösszeroppanástól. Orvos barátja megparancsolta, hogy néhány hétre okvetlenül kapcsolódjon ki a munkából.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft