Az első nyom

Részlet:

Illatos nyári éj volt. A magas égboltozat telve csillagokkal; alant uszó felhők tarkiták a láthatárt, melynek távolában, kétes körrajzokban, bérczes, erdős hegylánczolat emelkedett.

A sutáni uradalmi kastély ablakai tárva voltak. Az erkélyre nyiló ajtó mellett magas, erőteljes férfialak támaszkodott a falhoz, szivarral szájában. A rácsozathoz közel alacsony kanapén egy hölgy ült, az uradalom tulajdonosnője, özvegy Szolcsányi Imréné: karját a rácsozatra, fejét karjára támasztva, szemlélte a csillagok esését, felhők száguldását; s amannak majdnem egészen hátat forditva, folytatta vele a társalgást, mi rá nézve közönyös, unalmas volt, de társát élénken látszott érdekelni.

- Neked nagy teher lesz az ifju - mondá a férfi gyorsan, idegesen; mig sötét kifejezésü szeme zöldes fényben csillogott a félhomályban.

Az özvegy pár perczig hallgatott.

- Meglehet - viszonzá aztán halkan, közönyösen, mintha terhére volna sógora, Szolcsányi Balázs jelenléte s csak azért felel, hogy mondjon valamit.

- Miért engeded meg, hogy ide jőjjön?

- Ez nem tőlem függ. Tristan szabad ura tetteinek. Huszonhat éves, rég elvégezte tanul­mányait, s hogy mostanig nem jött Ivándra, az a jele, hogy nem vágyott a vidékre.

- Mi czélod vele később? Mert, hogy itt hosszabb ideig maradjon, az lehetetlen. Tiltja ezt bátyám, férjed utolsó kivánsága, ki pályát jelölt neki, s határozott akarata volt, hogy Tristan kövesse azt.

- Mindezekről majd beszélek vele.

- És ha ő nem akar távozni?

Szolcsányiné meglepetten fordult sógora felé.

- Nem akarna távozni! Miért, mi okból? Hogy érted ezt...

- Ha ő például jobbnak, kényelmesebbnek tartaná itt maradni és semmittevésbe töltené napjait, mint Ivánd ura?

- Ezt nem tehetjük fel róla.

- Miért ne? Fáradság nélkül, mások kegyéből jutott mindahhoz, a mivel bir, miért fáradjon, ha könnyen s kényelmesen töltheti napjait.

- Ezt nem teszem fel róla.

- Teljesen bevégezte tanulmányait?

- Még pedig fényes eredménynyel. Az utolsó időt, mint tudod, Párizsban tölté, azelőtt Drezdá­ban, Berlinben tanult, mindenütt együtt volt egy fiatal francziával, Lazas Viktor gróffal, kivel egykoru s iskolatársak és mint látszik, elválhatatlan barátok, s kinek anyja magyar volt.

Balázs gróf leverte szivarjáról a hamut, elhagyta helyét, párszor föl és alá járt az erkélyen, igen rosz kedvben látszott lenni, azután helyet foglalt sógornéjával szemben, ki kérdőleg függeszté reá szép, mélypillantásu szemeit, s halvány, nemes kifejezésü arcza észrevehető türel­metlenséget mutatott.

- Félek, Marie, hogy e nevelés Tristánra nézve nem jó eredményre vezet a jövőben.