Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Abonyi Árpád bosnyák novellái Zoom

Abonyi Árpád bosnyák novellái

Készleten

  • Szerző: Abonyi Árpád
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

Szent karácsony napján délután négy órakor kapott az alezredes parancsot, hogy az egész bataillonnal vonuljon kelet felé s álljon meg a Livansko polje sikság legkeletibb szegletében addig, mig további teendőire nézve időközben majd ujabb parancsot kap.

Negyvennyolcz óra óta szakadatlanul havazott. Gyéren, szállingózva hullottak az ónszinű levegőben a fehér csillagocskák, de nem tartottak szünetet egy pillanatra se, s lassanként ujabb puha réteg képződött a térdig érő hatalmas hótömegen, melyet némely helyen szügyig gázolt a ló, s nem tudott megjárni ember. A bakák szivesen hallgatták az indulásra hangzó parancsot.

- Föllélegzett, kinyujtózott valamennyi: dicsértessék a Jézus, végre kikerülnek ebből a farkasveremből, melyet három oldalról szorít össze a széles luczfenyővel megrakott sziklás hegység, hogy még lélegzetet se igen esik jól benne venni. Karácsony szent napja vagyon ugyan, de jó szívvel készülnek fel az útra. Inkább bármily nehéz és lassu czammogás a süppe-dő hóban, olyan utakon, a milyenekre odahaza Háromszéken még egy bitangba csatangoló urfi-farkas se igen vetemedék vala soha: - mint az a keserves téli lóger, mely félig már fává és parafadugóvá zsibbasztotta testüknek hajdanta ruganyos izmait. Kilencz hete hevernek itten s isten ne adja, hogy e szörnyű kilencz hét alatt egyszer is kitombolhatták volna magukból lassú halálát a tespedésnek.

Mivel az isten nyilával, ha pálinka se volt? Rumról, kávéról nem is szólván, pedig dukált volna urasan az is...

Jókedvű székely bakák között hallgatag egykedvűséggel olajozgatta fegyverét nehány izmos oláh legény, vetekedők testi erő dolgában a bikával.

Rászólt egyikre egy jóképű székely:

- Megyünk Onucz fiam, ordits örömödben málé evő Nyikulájját az öregapádnak, - halljam, mért nem örülsz?

Visszafelelt lustán, vállait rángatva az oláh: - Meg lehet meredni itt is....

- Ne izélj te, - morgott kelletlenül a székely s lecsapta tölténytáskáját az asztalra, hogy kigurult néhány éles töltény a nyirkos földre, - örökké ilyen kutya kedvetek vagyon testvérek, lóg lefelé az orra mindnek, miképen ha fejbúbon törült volna a lapos guta. Ráérsz halódni akkor is, ha lyukat ver húsodba valamelyik hegyi tolvajnak ólma, - miért nyöszörögsz most is?

- Ha ma nem, hát holnap... mindegy az Gyuri...

- Mindegy a lobogóba! - fortyant fel mérgesen a székely s hevesen gesztikulált a többieknek is, - mindegy tán, hé, ha ma csókolod meg puliszkád szöszfejű megfőzőjét, szerelmes párodat, Anuczát, vagy holnap? Ide hallgass vad oláh, ide hallgass!...

Mindegy, ha ma szeretkezel ő véle össze vagy holnap, kivált, ha holnap már a körmöd alá szúrt Krisztus-tövist se érzi bőröd, mivelhogy eldőlsz valahol a hóban s nem szuszogsz ezen a fertelmes földi golyóbison többet...

No, hát aztán, hé! bolond oláh, ne mondd, hogy mindegy.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft