Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

A szív könyve Zoom

A szív könyve

Készleten

  • Szerző: Benedek Elek
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

ŐSZ.

Maradj, ősz, maradj. Ne félj, nem irok verset rólad. Darabos prózában dicsérem szépségedet...

Nyilván nem vagyok az egyetlen, ki szerelmes az őszbe. Amikor perczről-perczre, észrevétlen fogyatkozik meg a nap ereje; láttatlanul borítja el sárga szín az eleven zöldet; a szellő pajzán enyelgése mélabús suttogássá válik; amikor a természet minden nyilatkozásának egy a rendeltetése: kibékíteni a halandó embert a halál bús gondolatával. A sárguló falevél nem a halál vágyát kelti föl szívemben: megnyugtat, előkészít az elkerül-hetetlenre.

A nap erőtlen fénye nem búsít: jelenti jó előre azt az időt, mikor nekem hiába süt rekkenő melegséggel a nap, - készen tartom a jó meleg kabátot, nehogy egy váratlan szellő megártson. Még gondolatnak is rettentő, ha Isten megmérhetetlen bölcsessége talán egy emberi életnek megfelelően szabja meg a tavasz, a nyár, az ősz, a tél életét. Ha nem volna alkalmunk esztendőről esztendőre látni a feltámadást, az élet delelőjét, a haldoklást és a halált. Ha nem volna alkalmunk látni és megszokni a természet kebelén, hogy gyenge fűszálnak, büszke tölgynek egy a vége.

Ha egy hosszú, nagyon hosszú tavasz után jönne a hosszú meleg nyár s rá az ősz, a tél: ezer meg ezer gyötrelmes gondolat szállaná meg a lelkünket; ezer meg ezer szemrehányást tennénk magunknak: im, elmúlt életünk tavasza, el a nyara s mi mindent elmulasztánk, elszalasztánk! Észbontó sokasága elevenednék meg lelkünkben az elszalasztott pillanatoknak, mikor csak kezünket kellett volna kinyujtanunk s dús részünk lehet vala testi és lelki gyönyörüségekben; amikor megalapíthattuk volna magunk és a hozzánk tartozóknak e világon való szerencséjét; amikor alkothattunk volna nagy, örökbecsü dolgokat, szoboröntésre kötelezvén a hálás utókort. És ím, itt az ősz, életünk haldokló szaka, kedvünk, erőnk, erélyünk oda s várjuk, könyörögjük a halált, hogy megszabadítson lelkünk gyötrelmeitől.

De Istennek megmérhetetlen bölcsessége, jósága kegyesebb a halandó emberhez: alighogy kitárja elénk a virágos tavaszt, helyébe küldi a buzaérlelő nyárt, s mikor már-már megtikkaszt a nap perzselő melege, jön az a szelid, enyhe ősz, a télnek, a halálnak mélabús hangu hirnöke. S észrevétlenül, mint ahogy a fa eleven zöld levelére ráborul a halovány sárga szín: megnyug-szunk az elmulás gondolatában. Lassan megy, nagyon lassan, de épp ez benne a jó. Tudom, előre tudom, hogy, ha majd életem ősze beköszönt, nem talál szívbéli keserűségek nélkül.

De úgy érzem, hogy e szívbeli keserűségek gyötrelmes fájdalmat nem okoznak s mo-solyogva csitítgatom el. Mert kétségtelen, hogy mindannak, ami most, férfikorom reggelén, a fejemben motoszkál, lelkemet, szívemet, egész valómat foglalkoztatja, az egészséges és egész-ségtelen eszméknek, terveknek ezredrésze sem válhatik valóra. Pedig - hisz ez olyan emberi dolog - gyarlóságomban azt hiszem, hogy mindazt, mi lényemet foglalkoztatja, izgatja, csak egyedül én volnék képes lehető tökéletességgel végrehajtani. De hát ami majd az élet alkonyán lobban föl! Aminek a végrehajtására már sem erőnk, sem időnk!

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft