Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

A napsütötte férfi - elbeszélések Zoom

A napsütötte férfi - elbeszélések

Készleten

  • Szerző: Bársony István
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

Aki csöndes nyári napon, aranyat hintő alkonyatkor nézi azt a remek, szinte mozdulatlan ezüstlapot, a mely a Duna két partja közt terül, s a mely csak olyankor törik meg, ha hajó paskolja végig: alig gondol arra, hogy milyen vad és rettenetes tud lenni ez a szeliden hömpölygő folyam az első tavaszi fuvalmak idején, a mikor a hegységek olvadó hótömege mind beletemetkezik, megdagasztja, fenékig felkavarja, partján túlkergeti.

A dunamenti síkságok lakói beszélhetnének erről. Azokról a szorongásos szomoru napokról, a mikor a községek valamennyi munkabíró férfinépe a gátak védelmében izzad, s a feketén húzódó földvonal, a melyet emberkéz emelt a tajtékzó, dühöngő hullámhad elé, száz ponton fenyeget átszakadással. A hol veszély mutatkozik, ott a kétségbeesett ember minden erejét megfeszitve tömi be ujra meg ujra a rést, a melyen a pusztulás készül belopózni. Napokig, sőt néha hetekig tart a folytonos harcz, a pihenést nem tűrő küzdelem.

A sötét éjszakák után, hogy milyen hajnal következik, nem sejti senkisem. Szakadatlan a rettegés, a verejtékezés. Ha feltámad az alkonyati szél, százezer ember borzad össze attól féltében: nem jön-e vihar, a melynek nem lehet többé ellentállani; a mely az emberkéz nehéz munkáját játszva söpri el; a gátaknak neki zuditja az őrjöngő hullámot, sarkantyúzza, végigkorbácsolja, hogy a megkínzott vizek egymásfölé torlódva menekülnek előle; széttépnek útjokban mindent; százados fákat mosnak ki gyökérig a földből; falvakat omlasztanak össze. S az alatt messziről, az éjszakai nagy feketeségből, félrevert harangok kongása hallik. És hallik a dunai szigetekről a hableány jajgató sírása, a mitől reménytelen kétségbeesés szállja meg a gáton dolgozó munkást.

Az ott pedig csak egy magányos lángbagoly, a melynek szintén nincs valami jó dolga a vízzel boritott erdőségben. Szomoruan ül a part valamely odvas fáján s onnan süvít bele a sötét¬ségbe, mintha segitséget kérne, vagy mintha átkozódnék. Másnap aztán, a mikor a vihar zugása elnémult, s a forgó szelek más ég alatt járják őrjöngő tánczukat: szétnéz az ember a nagy síkságon és nem lát mást, csak vizet. A hol a puha fehér kenyér terem: sárgás hullámok alatt van minden, végtől-végig. Ennek az esztendőnek a remény¬sége meghalt. Már a harangok se kongnak. A csillogó tornyok még állnak ugyan, mutatják, hogy ott volt körülöttök a falu. Csak volt. Most rom ott minden. Egy nap alatt, egy éjszakán át, úrrá tudott lenni a halál.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft