Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

A második férj - regény két kötetben Zoom

A második férj - regény két kötetben

Készleten

  • Szerző: Abonyi Árpád
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: A szinházi villamos jelzők a Sibilla harmadik felvonásának kezdetét jelentették. Az ajtó-csapkodás lassanként megszünt, a portás beczammogott szük lakásába, s körmeit melengetve telepedett le a kemencze mellé. Kellemetlen februári hideg járt; a hó nem akart eltakarodni. A szinház udvara üres volt. A kuttól az utczára vezető mellékkapu ajtajáig mindössze egy borostás állu, apró, hunyorgó szemü ur sétálgatott, gondosan kikerülgetve az összelapátolt hóbuczkákat. Pár percz előtt a szinpadra vezető széles ajtóban ácsorgó munkások lármás örömére ezekbe botlott bele az egyik inspekcziós, nyalka tüzoltó, s majdnem orrára esett. A sétáló ur egy pillanatra szintén elmosolyodott a boszusan morgó sisakos Flóriánon, - azután ismét behuzta fejét a kabátja gallérjába, s szivarozva méregette a kuttól a kapuig levő tizen-négy lépést, maga sem tudta már, hogy negyvenedszer-e vagy ötvenedszer. Sok nem hiányoz-hatott az ötvenhez sem. A dolog végre is unalmassá vált. A szinpadi diszlet-munkások bevonultak melegebb helyre, a butortárba, s a kártyaszobából is kiszállingóztak a kalabriász lovagjai. A sétáló, szürke ur megállt az ablak mellett és benézett. A kerek asztal mellett még ült két tekintélyes mohikán; egyik Mefisztó nagy szerepében kiváló nevezetesség, a másik a leghatalmasabb Tiborcz. Mefisztó ezuttal frackban, fehér nyakkendővel ült az asztal mellett; a Sibilla harmadik felvonásában még dolga van; ki kell jelentenie egy izgalmas jelenetben rajongó fiának Gusztávnak, hogy bolond, ha immorálisnak tart egy szép fiatal özvegyet, csak azért, mert ez az asszony másodszor is férjhez szeretne menni. A sétáló ur az ablakon keresztül kényel¬mesen belelátott Mefisztó kártyájába, s nyelvével önkénytelen csettintve mormogta: »jól van, még egy hivás«... Ebben az uj hivásban azonban nem gyönyörködhetett. A villamos jelző hevesen csilingelt, Mefisztó lecsapta a kártyákat. »Disznóság!« kiáltotta harsányan, s kirohant az ajtón a szinpad felé. A magára hagyott Tiborcz dörmögve szivarra gyujtott, kilépett fülig begombolkozva az udvarra, s az utczára vezető kapun keresztül elhagyta a szinház épületét. A sétáló ur felkerült megint a kuthoz, s ott megállt. Fél tiz. Még egy negyed óra. Addig hallgathatja a telefon drótok között sivitó szél muzsikáját, s végig lépheti egy párszor a kuttól a kapuig terjedő szük udvarrészt. Boronkai Imre ur, igy hivták a sétáló, szürke férfiut, nem tartozott a türelmetlen emberek közé, ez a ma esti leskelődés fiatal rokona, Fülöp után azonban nagy próbára tette alapjában véve lomha, békés természetét, mely ritkán szokott egyforma kesernyés hangulatából kizökkenni. A derék ember fázott és ez boszantotta. Gon¬dolatai otthon kalandoztak Viola-utcza 23. sz. lakásában, a hol nejével és leányával lakott, kik eddig már bizonyára nyugtalanul várják. El fog romlani a theája is. Boronkainé asszony a zajos jeleneteket nem szivesen engedi el, kivált olyankor, ha elmaradásának pontos magyarázatával nem szolgálhat. Ma például igy áll a dolog, s ez nem kis mértékben aggasz¬totta. Persze, ha nem jelent volna meg a plébánia-utczai Münszter-házban, hogy »szorongatott helyzetében« egy kis segélyt kérjen Feliczia tantikától, a család szigoru fejétől, - akkor nem találkozott volna Clermontnéval sem, s a fiatal hölgy nem lett volna abban a helyzetben, hogy levelét, melyet Fülöpnek, a mai Sibilla szerzőjének, s a Münszter-család büszkeségének irt, éppen az ő rokoni közvetitésére bizza. Igaz, hogy Fülöp is rokon, Clermontné is Münszter leány, s igy rokona Fülöpnek is, neki is, de mégis csak meggondolhatnák, hogy egy Boronkai végre is Boronkai; nem alkalmas arra, hogy levélhordó szerepekre használják. S a jó ur duzzogva tapogatta meg zsebében a levelet. Mig a plébánia utczából a szinházig jött, néhányszor megerőltette fantáziáját, hogy tartalmából megsejtsen egyetmást, hátha alkal¬milag hasznát lehetne venni, - kisérletezése azonban kudarczot vallott. Clermontné, a szőke fiatal asszony, - kit ugyancsak nehezen hagyhatott itt férje, a boldogult őrnagy, - mosolyogva, elegans könnyedséggel, finom arczának majdnem gyermekes nyiltságával bizta reá fél nyolczkor a levelet, azzal a meghagyással, hogy okvetlen keresse föl vele Fülöpöt és juttassa kezébe még ma.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft