Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

A királytigris Zoom

A királytigris

Készleten

  • Szerző: Bársony István
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

- Mondd, ismételd ezt, ezerszer, milliószor. Nem hallhatom eleget. Amióta a rettegés él bennem, szünetlenül csak ezt vágyom hallani. Könnyü volt a bátorság nyugodt napjaiban. Akkor nem éreztem szükségét az uj meg uj biztositásnak a te ajkadról.

Akkor mért beszéltem volna az áldozatról, amit neked hoztam? Panaszkodásnak tetszhetett volna, pedig ha boldog az ember, minek panaszkodjék? A szemrehányás joga csak a boldogtalanoké. De én már nem vagyok olyan boldog, hogy ne vágynám veled beszélni a megkisértetés idejéről. Arról az időről, amikor minden szavadat mohón szíttam magamba, pedig már éreztem a halálos mérget, ami elkábit és ellenállásra képtelen bábbá tesz. Iszonyodtam tőled, mert bármennyit esküdtél is tiszta szerelmet, benne volt a szemedben a bün, amitől fáztam s a vérem mégis felforrt.

Hányszor könyörögtem, hogy hagyj el, ne üldözz, ne kinozz. Te jól tudtad, hogy az már a végső kimerülés. Hisz ha erőm van: az kellett volna, hogy elkergesselek. De amikor a csábitás himnuszát a fülembe sughattad, akkor már félig őrült voltam; akkor már zúgott az agyam s a bűbájos gyönyör, ami szavaidból a lelkemre áradt, teljesen megigézett:

- Szerettelek, Leóna, szerettelek! - Hallom a hangodat most is, az akkorit. Átkoztam a születésem óráját, hogy olyan gyöngének teremtett az isten. Hisz’ ha elmentél tőlem, utánad szerettem volna rohanni, és százszor voltam azon a ponton, hogy igy kiáltsak fel: ne higyj nekem, nem igaz, hogy meg tudok tagadni valamit, amit te követelsz; csak a tisztesség, a női szemérem vivja bennem utolsó vonagló tusáját a megadás vágyával.

Nem tudom ki vagy, nem kérdem mit akarsz, csak engedelmeskedni óhajtok már neked, hadd érezzem én is valahára a megadásban rejlő boldog¬ságot, amit csak halálosan szerelmes asszonyok érezhetnek...

- Láttam rajtad és boldog voltam, szólt közbe a férfi.

- Vigasztalás, ha mondod. Mert ahhoz fogható gyötrelem nincs a földön, amit a nő kiáll, mielőtt meghallgatja a férfit, akit jogtalanul szeret. Én átéltem ezt a kint. Most is látlak, Emil, amint felém nyulsz s megölelsz. Érzem a csókodat, amitől meggyuladtam s amitől elöntött az iszonyat és a düh. Megfojtani, elpusztitani szerettelek volna! - És nem birtam mást tenni, mint a nevedet nyögtem, sóhajtottam.

Az anyám olasz nő volt s az ő perzselő szenvedélyét örököl-tem. Szerelemre vágytam s a férjem iránt szerelmet sosem érezhettem. Ha bünös voltam, ime megbünhödtem. Tudtam is én, bántam is én, hogy mi lesz velem.

Napról-napra a sarkamban voltál. Nem volt egy lélekzetvételre való nyugtom. Ha nem szólhattál hozzám, irtál. Minden leveledet össze akartam tépni, olvasatlanul elégetni. És minden sorodat a haldoklók elgyön-gülésével olvastam el százszor. Egyszer egy tizsoros vallomásodat mondtam magamban egész éjjel. Öleltem a papirost és minden betüjét végig csókoltam, megsimogattam. Az isten kegyel-me őrzött, hogy fel nem ugrottam az ágyamból s éjnek idején hozzád nem rohantam. Ugy rémlett, mintha várnál, hivnál...

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft