Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Miss Grier 70 Fontja Zoom

Miss Grier 70 Fontja

Készleten

  • Szerző: Edgar Wallace
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: 

I. FEJEZET.

Harry Stone - akit „Harry, az Inas” néven ismert az alvilág - vagy három hónapig detektív volt Rhodesiában, míg rá nem jöttek viselt dolgaira. Rászolgált, hogy lakat alá tegyék, de mégis futni hagyták, mert abban az időben nem volt kívánatos, hogy bíróság mossa tisztára a rend­őrség szennyesét. Így hát senki se állta útját, mikor az éjjeli gyorsvonaton ellógott Fokvárosba.

Harry körülbelül háromszáz, gyanús eredetű angol fonttal indult délre, abban a reményben, hogy találkozik Lew Daneyvel, aki pompás fickó volt: művészetének kiváló - bár nem nagyon szerencsés - mestere. De Lew már nem volt a Fokföldön - régen elkerült onnan - s ebben az időben sokkal regényesebb és jobban megszervezett betöréseket hajtott végre, mint kevésbé sikerült kísérletei voltak a johannesburgi Nemzeti Bankban.

Harry tehát ismét visszafordult Rhodesia felé a Beira-útvonalon és Massi-Kassin át érkezett Salisburybe. Rossz sorsa vitte oda, mert Timothy Jordan, a rhodesiai detektívtestület főnöke, még aznap személyes látogatásával tisztelte meg a fogadóban.

- Ön Harrison névre töltötte ki bejelentőlapját, holott Stone az igazi neve, - vonta kérdőre a detektívfőnök. - Nem mondaná meg mellesleg: hogy van tisztelt barátja, Lew Daney?

- Nem ismerem ezt a gentlemant, - rázta fejét Harry, az Inas.

Tim, a Tigris, elmosolyodott.

- Legyen, ahogy mondja, - bólintott - de fogadja meg a tanácsomat. A vonat két óra mulva indul Angolába. Üljön föl rá: a portugál gyarmat klimája egészségesebb... higyjen nekem!

És Harry nem vitatkozott... „Hitt” Jordan Timothynak, akivel ugyan csak most találkozott először életében, de hírből már jól ismerte és tudta, hogy nem érdemetlenül kapta a „Tigris” melléknevet.

Legendák jártak szájról szájra Harry társadalmában erről a fiatal detektívről, aki - mivel gazdag ember volt - akart és tudott is becsületes maradni. Gondosan tanulmányozott minden útjába kerülő gyanús alakot - sőt azokat az arcképeket is, melyek a körözőlevelekhez voltak mellékelve - és, mivel csodálatos memóriája volt, már akkor ráismert Harryra, mikor leszállt a vonatról. És nyomban lecsapott rá, hogy mennél előbb megszabadítsa tőle Salisburyt.

Beirában hajóra szállt Mr. Stone és ide-oda lavirozott Afrika keleti partjain Durban és Greenock között. Három vagy négy, többé-kevésbé sikerült vállalkozás után azonban elfogta a honvágy és elindult hazafelé, az anyaországba. Akkoriban a Scotland Yard lázas buzgalom­mal robbantott szét és tett hűvösre néhány garázda bandát, úgyhogy Harry, az Inas, messzire elkerülte Londont s mindazokat a kikötőket, amelyekről tudta, hogy a Scotland Yard kopói szemmel tartják - sőt nyomban le is fülelik - a „nem kívánatos” visszavándorlókat.

Glasgowban szállt ki tehát és nagyon tiszteletreméltó fogadóban száll meg. Néhány nappal később Cowley, a Scotland Yard detektivfőnöke bizalmas értekezletre hívta össze osztályának főfelügyelőit.

- Három hét alatt két nagyméretű, vakmerő betörés történt, - ezzel kezdte. - Mind a kettőt ugyanaz a banda követte el és csak a vak szerencsén mult, hogy nem jutottak nagyobb zsákmányhoz.

A Northern Counties Bankban végrehajtott zseniális betörésre célzott. A rablók vakmerő hidegvérrel lelőtték az éjjeli őrt és az őrjáratos biciklis rendőrt, elvágták a villamos ébresztő vezetékét és megfúrták a páncélszekrényt. De nagyon keveset vihettek el, mert egy nappal előbb - „komoly figyelmeztetésre” - az igazgatóság majdnem minden készpénzt átszállított az államkincstár pénztárába.

- A bandának valamelyik tagja volt a besúgó - magyarázta Cowley - és nem a jutalom remé­nyében tette, mert nem is jelentkezett jutalomért. Valószínű, hogy vetélykedésből, irígységből vagy bosszúból cselekedett.

A Northern Counties Bankban elkövetett betörést nyomon követte a Mersey Trust-eset, ahol kétszázezer font értékű színarany forgott veszélyben.

- A legzseniálisabban megszervezett eset, amely gyakorlatomban előfordult, - mondta Cowley a szakértő teljes elismerésével. - Hajszálnyi pontossággal egybevágott minden részlet. És, ha az „Ilenic” pénztárosa érthetetlen feledékenységből úgy el nem teszi a kísérő jegyzéket, hogy a záróráig sem találta meg, - s e miatt másnapra kellett halasztani az aranyrudak átszállítását - most bottal üthetnők a kétszázezer font nyomát!

Az öt főfelügyelő némán hallgatta Cowleyt, aki most idegesen, kesernyés kedvetlenséggel folytatta:

- Egészen bizonyos, hogy rövidesen következik a harmadik betörés. Szerintem sorozatos bűncselekményekről van szó: jól kitervezett és zseniálisan végrehajtott betörésekről... De ki lehet ez a betörőkirály?...

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft