Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Borzalmak kastélya Zoom

Borzalmak kastélya

Készleten

  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

ELŐSZÓ

Bármily hirhedtek és érdekesek is egyébként borzalmas gonosztetteik révén azok a szeren­csét­len kiváltságosak, akik bekerülnek az elmebeteg elitéltek broadmoori fegyházába, - őszintén szólva, illetlenség, hogy ne mondjuk: igazságtalanság, hogy éppen ők állitsanak pellengérre valakit, akit, akárcsak őket, az orvosszakértők véleménye és a könyörületes esküdtszék utalt ebbe a reménytelen intézetbe. Ám azért mégis gyakran ujjal mutogattak John Flackre, amint ide-oda lődörgött az udvaron, a kezeit hátra dugva, fejét a mellére lógatva. Magas, ösztövér, öreg ember volt, akin lötyögött a szürke darócruha; sohase állt szóba senkivel és őt magát is ritkán szólitották meg.

- Ez Flack... a Flack. A földkerekség legagyafurtabb banditája... Az őrült John Flack... kilenc­szeres rablógyilkos...

Akiknek a lelkét csak egyetlenegy gyilkosság terhelte, büszkék voltak rövid, világos perceik­ben és a maguk módja szerint, az „öreg John”-ra. A fegyházőrök, akik cellájába zárták éjsza­kára és vigyáztak rá, amig aludt, nem igen panaszkodtak rá, mert az öreg nem sok vizet zavart és egyetlen egyszer se jött rá a dühroham, amelynek ártatlan áldozata gyakran kórházba, őrjöngő tettese pedig kipárnázott cellába kerül.

Idejének legnagyobb részét irással és olvasással töltötte, mert igazi mestere volt a tollnak és bámulatos gyorsan irt. Több, mint száz kis irka-füzetet teleirt már a „Gonosztettek”-ről szóló nagy munkájával. A fegyház-igazgató nem bántotta, sőt kedvezett neki; megengedte, hogy megtarthassa a kéziratait, remélve, hogy annak idején a fegyháznak különben is érdekes muzeumát gazdagithatja vele.

Egyszer és ez nagy kitüntetés volt, John Flack kölcsönadta egyik irását az igazgatónak, aki megdermedve olvasta végig. A cime az volt: „Hogyan kell kirabolni a bank páncélszobáját, amelyet csak két tisztviselő őriz...”

Az igazgató katona-ember volt s ahogy olvasta az értekezést, meg-megállt, a verejtéket törül­getve homlokáról, mert ez a tiszta, olvasható kézirással irt dolgozat sajátos módon emlé­keztette a hadosztály-támadás taktikájára. A szerző nem hanyagolta el a legjelentéktelenebb részletkérdést se: előre látott minden eshetőséget és gondolt is reá. Nem csak megadta annak a kábitószernek az összetételét, mellyel „le kellett venni lábáról az éjjeli őrt”, hanem meg­ma­gyarázta azt is, hogyan lehet megszerezni ezt a szert:

„Ha nem tud hozzájutni másképpen, ajánlom, hogy menjen valamelyik külvárosi orvoshoz és panaszkodjék neki a következő tünetekről... Az orvos receptet fog irni s az orvosságban, kis mennyiségben, meglesz a kábitószer is. Hat ilyen orvosságos üveget kell szereznie s a következő módon lehet kivonni belőle a szükséges kábitó-szert...”

- Sok ilyen értekezést irt, Flack? - kérdezte az igazgató álmélkodva.

- Mint ez? - vonogatta a vállait Flack megvetően. - Ezt csak pusztán szórakozásból irtam, hogy fölfrissitsem az emlékezetemet. Már hatvanhárom könyvet irtam erről a tárgyról s ezek valamennyien kifogástalanok. A hat év alatt, mióta itt vagyok, a legcsekélyebb javitást sem tudtam kieszelni: annyira tökéletes az én régi módszerem.

Vajjon tréfált-e Flack?... Megzavarodott elméjének a csapongása volt-e ez csupán?... Az igazgató, aki ismerte az öreg Flack hóbortjait és rögeszméit, nem volt tisztában vele.

- Azt akarja mondani, hogy megirta a büntettek lexikonát? - kérdezte tamáskodva. - És hol van ez a könyv?

Gunyos mosolyra vonta vékony ajkait Flack, de nem felelt. Ez a hatvanhárom kézzel irott kötet volt egész életének munkája. Az a munkája, amelyre valóban büszke volt.

Egy másik alkalommal, mikor az igazgató ismét előhozta ezt a rendkivüli irodalmi munkát, dörmögve jelentette ki:

- Óriási vagyont adtam ezzel minden okos ember kezébe: föltéve, persze - tette hozzá -, hogy elszánt fickó s a könyvekhez még idejekorán hozzáférhet; mert a tudományos találmányok mai korszakában holnap már elavult dolog lehet, ami tegnap még szenzáció volt.

Az igazgató nem nagyon hitte, hogy valóban megvannak ezek a veszedelmes könyvek, de, kevéssel e beszélgetés után, más meggyőződésre jutott. Mert Scotland Yardból, ahol pedig ritkán hajszolnak agyrémeket, nem sokkal aztán Broadmoorba érkezett Simpson főfelügyelő, akit éppen azért léptettek elő a magas állásra, mert sohase szaladt fantáziák után. Beszélgetése nem volt hosszu az őrült John Flack-kel.

- Azokról a könyvekről szeretnék valamit tudni, Jack - mondta. - Mert szörnyüség lenne, ha rossz kezekbe kerülnének. Ravini azt állitja, hogy vagy száz kötetet elrejtett valahol...

- Ravini? - hördült föl John Flack és vicsorgatta a fogait. - Hallgasson ide, Simpson! Csak nem gondolja, hogy életem fogytáig itt tarthatnak ezen a borzalmas helyen? Mert ha ezt hiszi: keserü csalódás érheti rövidesen. Valamelyik sötét éjszakán meglógok innen, hallja... ha tetszik: akár az igazgatónak is megmondhatja ezt... és akkor lesz holmi leszámolásom Ravini­val.

Tompa fahangja rikácsolva recsegett az indulattól és szemeiben föllobbant az a vad, gonosz láng, amit Simpson nagyon is jól ismert.

- Szokott-e nappal is álmodozni, Simpson? - folytatta az őrült fegyenc. - Uj módszert dolgoz­tam ki arra: hogyan lehet baj nélkül megugrani egy millióval; ez az egyik, de nem fontos... A másik meg Reeder: megmondhatja neki az üzenetemet. Arról álmodozom, hogy találkozom vele valamelyik ködös, homályos éjszakán, amikor a rendőrség nem tud tájékozódni, hogy honnan is jönnek a segélykiáltások... És a harmadik álom: Ravini. Giorgio Ravininek csak egy szerencséje lehet: ha előbb meghal, mint én kiszabadulok innen!

- Maga őrült! - jelentette ki Simpson.

- Hát hiszen éppen azért vagyok itt, - bólintott rá John Flack őszintén.

Ez a beszélgetés Simpsonnal és az a másik az igazgatóval volt a két leghosszabb párbeszéd, amit John Flack hatévi broadmoori tartózkodása alatt folytatott. Amikor nem irt, többnyire kint őgyelgett a fegyház udvarán, hátul összekulcsolt kezekkel, feje a mellére kókkadva. Időnként meg-megfordult a magas kőfal tövében is és voltak, akik azt mondták, hogy ezen keresztül dobálta ki a leveleit, - de ez nem volt valószinü. Sokkal inkább lehetséges volt, hogy talált valami megbizható küldöncöt, aki kicsempészte titkos jelekkel irt számos levelét és egy-két szavas választ hozott rájuk. Nagyon jó barátságban volt azzal a felügyelővel, aki vigyázott rá: s egy szép hajnalon átvágott nyakkal találták meg ezt a fegyőrt. A cella ajtaja tárva-nyitva volt és John Flack kiröppent a nagyvilágba, hogy valóra váltsa nappali álmait...

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft